Megkérdeztük a „karanténban”
Acsai Rolandot
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Az olvasmányaim nem reakciók a helyzetre, csak olvasom, ami tetszik. Mostanában például Tandorit. Megint, és újra. A halála után. Más fénytörést kapnak az írások, és mintha tovább nőne a szememben-szívemben az életműve, holott eddig is nagynak láttam (most nem terjedelmi, hanem minőségi szempontokra gondolok, de természetesen terjedelmileg is nagy). Aztán esténként, lefekvés előtt, Neil Gaiman novellásköteteit olvasom újra sokadszorra. Most a Felkavaró tartalom címűnél tartok. Ha van üzenete ennek az interjúnak, akkor az egyik az lenne, hogy fontos, hogy az olvasás a napi rutin része legyen. Kell a testi-lelki egészséghez, mint a sportolás.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Hogy ráértem-e? A munkarutinom megmaradt a „karantén” alatt is. Délelőtt dolgozom, aztán ebéd, és délután megint munka addig, amíg Johanna (másfél éves kislányom) fel nem ébred a délutáni alvásból. Utána már vele vagyok, és leváltom Timit estig. Johanna kilenckor lefekszik, aztán tízig, fél tizenegyig megint dolgozom egy kört. Az íróknak ez a home office dolog nem újdonság, csak mi nem így hívtuk eddig. Egy másfél éves gyermek egész napos elfoglaltságot ad az embernek, unatkozni egy percet sem unatkozunk. (Zsófi, a nagyobbik lányom, Amszterdamban él, ő ott vészeli át a járványhelyzetet.) Tíz után belefér még egy fél film vagy egy sorozatrész. Néha egyedül nézek ezt-azt, ha Timinek, a feleségmnek még este valami feladata akad, máskor Timivel. Közösen a Peaky Blinderst (Birmingham bandája) nézzük éppen. De az elmúlt másfél hónap során megnéztem a Vajákot és a Lost in Space-t (Elveszve az űrben). Ha már a sorozatoknál tartunk, természetesen nekem is nagyon bejött a Stranger Things. Ja, és minden másnap van sportolás is a napirendben. Természetesen otthon. Fél óra, húsz perc bőven elég, ennyire mindenkinek van ideje.
Kit ajánlanék az online-térből? Lackfi János élő bejelentkezéseit feltétlenül. De szeretem még nézni-hallgatni Bogdán József papköltő internetes versmondásait is Szerbiából. Aztán még a PIM, vagy a Gyulai Várszínház nagyon színvonalas és érdekes anyagait is.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Most egy ifjúsági regényen dolgozom, amelynek témáját már régen dédelgetem. De múlt hónapban például megírtam majd’ egy kötetnyi új verset. Főleg a gyerekkoromról. Nagyon élveztem a processzust. Rég volt ilyen flash-em. Szeretem azt, amit csinálok, és úgy látom, hogy az olvasók is szeretik, és ez így jó.
Mindenkinek jó egészséget kívánok, vigyázzanak magukra, és olvassanak sokat!
(Kérdezett: Kiss László)
