Megkérdeztük a „karanténban”
Oravecz Imrét
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Én csak utánanéztem az interneten a száz év előtti spanyolnáthajárványnak, de járványirodalom nem volt. Olvasni azt olvastam tovább, amit éppen akkoriban olvastam, konkrétan: Babits összes verseit, Móricz-novellákat és egy American Short Story Masterpieces – című gyűjteményt.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Nekem a karanténtól nem lett több időm, hanem kevesebb, mert vele rám szakadt egy sor plusz teendő is. A takarítónőt lemondván magamnak kell takarítanom, a helyhatóság bevásárol ugyan helyettem, de amit hoznak, azt fertőtlenítenem kell, beleértve a visszajáró pénzt és a postát is, valahányszor a kapumhoz megyek, fel a védőfelszerelés, le a védőfelszerelés stb., stb. A médiaszolgáltatók kínálata nem érdekel. Elég néznem a világmozit, ezt az óriási katasztrófafilmet, amelynek több milliárd embertársammal együtt szereplője vagyok. Persze, a különféle portálokon nyakló nélkül, már-már függőségig fogyasztom a híreket, de szeretném tudni, melyik évadnál, résznél tartunk, és mikor ér véget az előadás.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Írni írok. Folytatom másfél éve kezdett naplószerű feljegyzéseimet, de nem azért, mert most ez a legjobb foglalatosság. Az írás sosem az, sőt, még jónak sem mondható.
(Kérdezett: Kiss László)