Megkérdeztük

 

H__y_J__nos.jpg 

 

Megkérdeztük a karanténban

Háy Jánost

 

Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?

 

Igyekeztem nem kiesni abból a ritmusból, amiben amúgy voltam. Foucault Az igazság bátorsága című kötetét olvastam, ami a halála előtti utolsó előadássorozatának írott változata, és valóban arról gondolkodtam, hogy mit jelent az igazmondás, s hogy milyen módon lehet őszintén megszólalni, s hogy ez miképpen kapcsolódik a világról való művészi állításokhoz. Aztán véletlenül került a kezembe Roman Gary Lady L. című könyve, amelyben egy öreg néni meséli el fiatal korának anarchista akcióit. Mindkettőt érdekes volt olvasni, mert a kormányzati kommunikációk tekintetében érdekes az igazmondás, ahogyan érdekes a hozzám nagyon is közelálló anarchista gondolkodás szemlélése egy olyan időszakban, amikor az állami akarat félelemkeltéssel, az állampolgárok védelmében megvonja a szabadságjogokat.

 

Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?

 

Én általában nem érek rá, csak átrendeztem a dolgaimat, előbbre hoztam olyan feladatokat, amelyekre a fellépések miatt nem lett volna időm. Nem éltem valódi karanténban, mert kimentem az utcára, eljártam az erdőre, rendszeresen együtt voltam a kisfiammal. Amúgy meg az írás befelé való munkálkodás, egy író időnként, főleg, amikor nagyobb munkában van benne, tulajdonképpen önmagát is karanténba zárja.

 

És mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?

Egy felkérés nyomán, naplónak álcázva végiggondoltam egy könyvnyi méretű szövegben egy csomó olyan dolgot, amit fontosnak tartottam végiggondolni, s eddig idő híján nem került rá sor. Örültem, hogy olyan szöveget építhetek, amelyben a novellisztikus részektől, a privát belső közlésig és gondolati tartalmakig, a szövegre való önreflexiókon keresztül, eddig számomra szokatlan területekre is elkalandozhattam, hogy különböző típusú megszólalásokat hozhattam egy fedél alá. Emellett elkezdtem egy új regényt írni, amit amúgy csak ősszel kezdhettem volna.

 

(Kérdezett: Kiss László)


Főoldal

2020. május 04.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Debreczeny György: Virágember - Tandori-kollázsokFodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA