Pál-Lukács Zsófia
„Egy új diszkurzív tér”
Smid Róbert: A grammatika érzéketlensége
Már a cím révén talányos kérdést fogalmaz meg Smid Róbert 2020-ban a KMTG Kiadó gondozásában és Elek Tibor szerkesztésében megjelent kritikakötete, A grammatika érzéketlensége. Intuícióink szerint a grammatika szempontú olvasás-elemzés az irodalom és az irodalomkritikai kontextus határterületén áll, miközben persze mindkettőnek szerves részét képezi, hiszen a szövegek felépítettsége, a szórend és egyéb komponensek meghatározzák az értelmezést, de legalábbis információs többletet adnak. A modern irodalomelméleti iskolák, kutatások kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek a nyelvészeti diskurzusra, az elbeszélő szöveg grammatikai elemzésére, s mint elméleti-módszertani szempont a későbbiekben is meghatározó szereppel bír a jelentéstulajdonításban, főként a dekonstrukció és a narratológia számára. A grammatika ma is segíti a szövegek narrációtechnikai eljárásainak a megértését. Ilyen értelemben a grammatika jelenléte szükségszerű, ugyanakkor alapvető hiányt hordoz magában – erre a szövegek olvasásakor keletkezett hiányra kérdez rá Smid Róbert kritikakötete.
A cím működteti ezt a történeti-elméleti kontextust, közvetetten pedig Jaques Derrida Grammatológia című művére is rájátszik. Ha a szerző munkásságával, irodalmi tevékenységével egy összefüggésben olvassuk (ami valójában a szerző első kritikájában Nyerges Gábor Ádám Helyi érzéstelenítés című művére utal), nem is tűnik idegennek a megközelítés, több közös referenciapontot találunk a kötetben alkalmazott szövegértelmezői eljárások és, például a dekonstrukció módszere, szövegolvasási technikája között. Ennek előzményei Smid Róbert első könyvében, Sigmund Freud és Jacques Lacan papírgépei című munkában is megtalálhatóak. Az úttörő, első magyar Lacan-monográfiában a médiaelméletként értelmezett pszichoanalízis interdiszciplináris megközelítését dolgozza ki, szintén ezt a sokoldalú beállítódást képviselik a kritikakötetbe beválogatott, lírai és prózai szövegek elemzését tartalmazó munkák, melyek korábban a Kalligram, Prae, Műút, Bárka, Irodalmi Jelen, Magyar Krónika, Kortárs, Pannon Tükör, Élet és Irodalom folyóiratokban jelentek meg. Emellett a szerző legutóbbi nagy vállalása, az MMA kiadásában megjelent irodalomtörténeti lexikon (Magyar irodalmi művek 1956–2016) szócikkeinek szerkesztési munkája is formálta az írások egyedi, széles spektrumú érdeklődésre és tájékozottságra valló, kiforrott hangját (narratív alakzatok, nyelv és a világ viszonya, sorsszerűség, identitás, textuális és narrációs szempontok vizsgálatánál).
A címben szereplő szókapcsolat második része, az érzéketlenség ugyanígy megenged további magyarázatokat, asszociációkat, ehhez a kötet belső struktúráit, szerkezeti jellemzőit kell jobban áttekintenünk. A három nagy szerkezeti egységre tagolt mű az alcímnek megfelelően (Kritikák X-ről, Y-ról) az X, Y és a Kötetek párbeszéde című fejezetekből áll. A letisztult fejezetcímek „önmagaságukban” egy fontos elméleti vonatkozást figyelmen kívül hagynak, kiküszöbölve az X és Y vonzataként használatos „generáció” kifejezésből adódó kategorizálásra, besorolásra, esetleg címkézésre vonatkozó elméleti kérdéseket, annál is inkább, hogy a köszönetnyilvánításban sem beszél a szerző (szándékosan) generációkról. Maga a formula nem is lenne teljesen szakszerű, hiszen irodalmi diskurzusban meglehetősen kevés példát találunk az X vagy Y „generációhoz” sorolt szerzők szövegeinek az elemzéseire.
Ha a kötet látens szándéka mégis az, hogy árnyalja ezeket a nemzedéki kérdéseket, akkor ezt sikerrel juttatja érvényre, amellett, hogy teoretikus és kritikusi orientációját illetően Smid Róbert munkássága mindkét diskurzushoz kötődik, egyszerre van benne a „mainstream” irodalommal kapcsolatos kritikusi diskurzusban és az Y generáció befogadástörténetében. A nemzedéki kérdés tematizálásához az első fejezet áll leginkább közel. Az első kritika Térey János Káli holtak című művéről íródik, fókuszált ez az életmű a szerző közeli halála okán is, miként a második, Esterházy Péter szövegével kapcsolatos elemzés esetében szintén a veszteség felől olvassuk ma már ezeket a szövegeket, melyeknek szerzői nemcsak X vagy Y-ok, hanem a kortárs magyar irodalom legnagyobb alakjai. Márton László, Szijj Ferenc, Pálfalusi Zsolt, Géczi János, Tóth László, Lövétei Lázár László és Fekete Vince köteteinek az olvasása tehát új utat nyit meg az értelmezés számára. Az Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – kardozós változat című művével kapcsolatos írás a szó eredeti értelmében elemzés, hiszen a kritika klasszikus karakterszámát meghaladva, tizenhat oldalban értekezik a műről. Esterházy Péter művészetét viszont nem tudjuk a korszakolás kontextusától függetlenítve olvasni (vö. például Szirák Péter Folytonosság és változás című műve), egy szövegkörnyezetben kell tárgyalnunk a prózafordulat másik nagy képviselőjével, Nádas Péterrel, akinek életművével szintén részletesen foglalkozott korábban a szerző. A válogatásból azonban kimarad a Nádas-elemzés, ami úgy gondolom, a kötet egyik legnagyobb hiátusa.
Újszerű megközelítés ehhez a kánonhoz kapcsolni (szerkezeti szempontból) Tóth László, Lövétei Lázár László, Vincze Ferenc köteteinek értelmezését, mintha egy kanonizálási, újraszituálási szándék érvényesülne. Kétségtelen, hogy az olvasónak ismernie kell a tárgyalt művek recepciótörténetét, biztonsággal el kell tudnia igazodni azok között az irodalomtörténeti megközelítések között, amelyek az elmúlt évtizedekben íródtak, ismernie kell a korszakokra jellemző narratív sémákat, a szövegekhez kapcsolt kulturális tartalmakat, illetve ezek olvasásmódját (az Árkádiától a posztmodern irodalom trendjeiig, például a horror tapasztalatáig). A megértés tehát „alapvetően feltételez egy sorsközösséget azok számára, akik értik az ilyesfajta kiszólásokat” (73.). Smid Róbert módszere segíti ebben az olvasót, a kritikák bevezetőjében mindig kontextuselemzést végez (ahol a kritikai kontextushoz is kapcsolódik, hol elismerően, hol bírálattal), ezt követi csak a szoros olvasás, a minden esetben komplex szövegelemzés. Jóllehet elsősorban az intellektuális próza és líra iránt érdeklődik, nyitott a nóvum felé is, annál biztosabban tájékozódik, minél nagyobb kihívást rejt a szöveg, akár a tárgyalt szerző életművét, akár az életmű recepcióját tekintve. Térey János Káli holtak című szövegével kapcsolatban például a következőt írja: „Mindig is a lírikus Téreyért rajongtam feltétlen tisztelettel” (5.) A kötet külön érdeme, hogy az elemzésekben, tájékozottsága révén nemcsak az irodalmi életre ad rálátást, hanem, például Pálfalusi Zsolt első regénye, A világ legszebb kutyatemetője, vagy Tóth László Wittgenstein szóvivője című művének értelmezésekor a filozófiai kontextust, „filozófiatörténeti beágyazottságot” is vizsgálja.
A kanonikus szerzőket tárgyaló rész után egy erős generációs nyelv- és problémarendszerrel találkozik az olvasó az Y fejezetben, Bódi Péter, Szilágyi-Nagy Ildikó, Papp-Zakor Ilka, Neszlár Sándor, Tóth Kinga, Kerber Balázs, Bék Timur, Korpa Tamás, Dezső Kata, Falusi Márton, Halmi Tibor és Vajna Ádám szövegeinek értelmezésekor. Igazán érdekes vállalás lett volna összeolvasni az X és Y közötti dialógus lehetőségeit, tárgyalni az átfedési pontokat, a jellemző, sajátos poétikai elveket, miként egy adott életműre vonatkozóan ez a megközelítés nagyon jól működik a kötetben. A harmadik fejezetben egy adott pályaképen belül lépnek egymással párbeszédbe a szövegek, az egyedi megoldás dinamikusságot kölcsönöz a kötetnek.
Smid Róbert kritikusi munkája amellett, hogy korrekt, tudományos, több ponton is életszerű, a kötetekhez való közvetlen viszonyulása az olvasó számára is új utakat nyit, kedve lesz ahhoz, hogy „egy Frankfurt melletti falucska kocsmájában” olvassa el Márton László Két obeliszk című regényét, de szívesen látná, miként egyetemi évei alatt a szerző, Térey Jánost a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében a Quimbyvel egy színpadon. A szerzők-művek hatástörténetét az etikus olvasás is igazolja, a kritikák zárógondolatai minden esetben kitágítják a szövegek univerzumát egy kontextuális elemzés felé, illetőleg az értelmezés belső feltételei felé. A grammatika érzéketlenségének hatása számomra legfőképp ebben a világ iránti, tudományok iránti abszolút érdeklődésben és az érdeklődés felkeltése iránti elkötelezett munkában ragadható meg.
Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020.
Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.