Kritikák
A munka vagy az erőszak mítosza - Szilágyi István prózakötetéről Márkus Béla írt tanulmányt.
A rövid, keretező, cím nélküli fejezetek megmutatják azt, hogy a szöveg ott kezdődik, ahol a cselekmény majd véget ér. (Kolozsi Orsolya kritikája)
A kollaboráció totális erkölcsi csődjét példázza ez a mű (Bertha Zoltán kritikája)
Beke Zsolt és Nyilas Attila egy-egy kritikája Kemény István nagy visszhangot kiváltó kötetéről
Bombitz Attila tanulmánya az osztrák irodalom közelmúltjáról és jelenéről
Elsőként a névtelen nap szószerkezet alliterációs finomsága késztet tűnődésre. Bármelyik (mindegyik) napra érvényes lehet?
Itt elsősorban nem a költő Szőcs Géza portréja rajzolódik ki, sokkal inkább a közösség iránt felelős emberé
Az Apám kakasa „változatait" olvasva egy hamisítatlan pázmányos Kreatív Írás szemináriumon éreztem magam.
Tóth Krisztina legújabb kötetének címe közös játékot, kerek világot, repülést ígér. Fazekas Ibolya írása
Hosszú ideig úgy tűnt, hogy vajdasági származású szerző Gion Nándor után már nem ír emberöltőkön átívelő történelmi regényt.
