Krupp József
Irgalmasvérnő újabb üzenetei
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon. Európa. 2009.
Nem gyakori, hogy egy fiatal költő pályája kezdetén egymás után sorban három olyan verseskötetet jelentet meg, melyeket nemcsak egyéni hang és sajátos színek jellemeznek, hanem amelyek lényegében koherens költői világot alkotnak. Kiss Judit Ágnes 2004 óta publikál (ekkor harmincegy éves volt, amit költészetének önéletrajzi aspektusai miatt érdemes lehet figyelembe venni), s 2006-ban megjelent Irgalmasvérnő című kötete egy csapásra ismertté tette nevét az irodalmi berkekben. Egy évvel később következett Kiss második versgyűjteménye, a Nincs új üzenet, a most recenzeálandó kötetre pedig újabb két évet kellett várnunk - miközben a szerző közreadott egy regényt is, mellyel az első helyezetnek járó díjat nyerte el a Magyar Napló pályázatán (A keresztanya, 2008).
Kiss Judit Ágnes három - eddig megjelent - verseskötete szervesen összefüggő szövegvilágot képez. Már az első kötetben látható volt, hogy a szerzőnek rendkívüli érzéke van egy szövegformához, a dalhoz - s hogy költészetének egyébként is meghatározó eleme a formákkal való játék. Már az első kötet lírai alanya kiforrott hangon szólalt meg, és már ekkor megvoltak a Kiss Judit Ágnes-versek alapvető témái és motívumai. Látható volt az is, hogy izgalmas kérdése lesz ennek a költészetnek, miként jeleníti meg önmagát a szövegek nőként felléptetett versbeszélője. És már az első kötetben megvolt Kiss alakmása, Irgalmasvérnő, akinek fontos szerep jut a Nincs új üzenetben és az Üdvtörténeti lexikonban is.
A szerző harmadik verseskönyve nagyon erős kötet. Jól működik az alapkoncepció, mely szerint ez a könyv formáját tekintve lexikon. A versek alfabetikus rendben követik egymást, az oldalszámok nincsenek jelölve, helyettük minden oldal szélén megtalálható az ábécé betűinek felsorolása, annak jelzésével, hogy éppen hol tartunk a betűk rendjében. (Kiss Judit Ágnes szövegei egyébként most végre igazán profi könyvtárgyban jelennek meg; a kötetet Pintér József tervezte.) De nemcsak a könyvszerkezet szempontjából követi a lexikonok mintáját ez a könyv, hanem azáltal is, hogy megvan benne valami az enciklopédiák teljességigényéből, átfogó jellegéből. Ez egyrészt a formák használatára is igaz, amennyiben az Üdvtörténeti lexikon számos versformát fölvonultat (melyekről úgy érezzük, a kisujjában vannak a szerzőnek), másrészt pedig a versekben megjelenített tapasztalatokra is érvényes.
Mert a kötet címének mindkét tagját komolyan kell vennünk: Kiss Judit Ágnes könyve üdvtörténet, mely fontos egzisztenciális kérdésekről szól, és amely A-tól Z-ig megannyi alapvető „emberi" problémát érint. A hátsó fülszövegben a szerző megmagyarázza, miért döntött úgy, hogy üdvtörténeti lexikont ír. Mint megtudjuk, a versek 2006 és 2008 között születtek, nehéz időszakban, amikor egy barátja azt mondta a szerzőnek - itt egy meglehetősen lapos falvédőbölcsesség következik -, hogy az ember egész életében vagy a démonaival küzd, vagy a saját üdvtörténetét írja. A fülszöveg magyarázata tehát nagyon határozottan felkínálja az önéletrajzi kódot, melynek értelmében a verseket konkrét problémákra adott reflexiókként, a személyiség artikulálódásaiként is olvashatnánk. Persze meglennénk e nélkül a „vallomás" nélkül, mely jóval kevésbé tűnik reflektáltnak, mint maguk a versek.
Ha az „üdv(össég)nek" van története, akkor van kezdő- és végpontja is. A kötetben olvasható költemények kirajzolnak egy ívet, melyen nagyon világosan látszik, hogy Kiss Judit Ágnes kötetében jóval többről van szó annál, amit a fülszöveg alapján várhatnánk. A gyűjtemény első darabja az alapkérdés, mely egy valódi origóhoz, egészen a világ kezdetéhez vezet vissza. Nagyon érdekesen kapcsolódik ez a vers ahhoz az - egyes kozmogóniákból ismert - motívumhoz, amelynek értelmében a világ tagoltságához, rendezettségéhez az elválasztás, sőt egyenesen a vágás mozzanata vezet el. Csakhogy míg például Ovidius Metamorphosesében a dolgok teremtője az anyagot vágja részekre, addig Kissnél az idővel történik ugyanez, miközben a szöveg az időről való beszéd egyik alapképletét (tér és idő egymásra vetítését) is új összefüggésbe helyezi: „a szétfeszített térben az idő, / mit egy gyöngéd kéz darabokra vágott". Már ez a megfogalmazás is mutatja, hogy Kiss Judit Ágnes „teremtője" feminin vonásokkal bír (hiszen a megidézett kéz gyöngéd), a szöveg zárlata pedig egészen nyilvánvalóvá teszi, milyen alapvető ebben a „teremtéstörténetben" a női princípium szerepe: „fájt-e akkor az Istennek vajon / világra vajúdni a világot?". (A „világ" szó megismétlését nem intézhetjük el azzal, hogy szójátéknak nevezzük. Arra is rálátást enged, milyen nyelvi korlátai vannak, hogy az ismeretlenről - jelen esetben a világ létrejöttéről - beszéljünk: arról, hogy a világot világra vajúdták, noha még nem volt világ.)
Az alapkérdés után következik az Apage, mely szintén a kezdetről szól, mégpedig az egyes ember megfoganásáról, s ehhez kapcsolódva általában az emberi állapotról. Megszólal itt a kötetre alapvetően jellemző keserűség: „Átvertek az anyaméhben, / Ez a pokol, nem az Éden. / Irgalom nincs, vagy csak annyi, / Ha mégsem kell megfoganni." S ha a kezdő versektől (vagyis a kezdet verseitől) az ábécé végére tekintünk, ott találjuk a Xanaxot (melynek címe önmagáért beszél), a York napsütését (ennek az ölés az alapmotívuma) és a Zajt. Ez az utolsó vers önmagában is történet, a lírai alany visszatekintése saját pszichéjének, személyiségének alakulására. A szonett befejezése, a zárójelek közé tett, kételyeket jelző utolsó két sor összecseng az Apage pesszimizmusával: „Félek. / (Túl mindazon, de innen mindezen / mi mást tehetnék, mint hogy létezem?)".
Az eddigiek is mutatják, hogy bár üdvtörténetet olvasunk, az üdvözülés ebben a történetben elmarad. Jellemző, hogy a kötet szellemes ars poeticája a kávé allegóriájára épül. Ez az Ars cafetopoetica, mely szerint a költemény-kávét legföljebb tejjel, de semmiképpen sem cukorral szabad fogyasztani, s amely fölvillantja azt a gondolatot is, hogy a vers a benne megszólaló szubjektum képviselőjének tekinthető: „Szívd magadba az illatát egy percre, / tartsd nyelveden, mielőtt lenyeled, / hunyd le a szemed, dőlj hátra, és élvezd, / hogy őt vagy engem, az már egyre megy."
A keserűséget artikuláló szólamokkal sajátos feszültséget alkot a versek dikciójának lazasága. Kiss Judit Ágnesnek igazán jó érzéke van az olykor meglehetősen nyers humorhoz. Például a Ha fölösleg, ha hiány című, kuplészerű szövegben, mely nagy leleménnyel és nagyon képszerűen viszi végig azt a gondolatot, hogy „a nő tetőtől talpig csak hiány, / a férfi csupa fölöslegből áll". Játékos formában jelenik meg itt Kiss költészetének egyik alapkérdése, mely a női létezésre, a férfi-nő viszonyra vonatkozik, s amely színes mintázatot mutat a kötet verseiben. Szélső pontja ennek a Részeg lánykérés című „mondóka", amelyben a szerző remek torzképet rajzol a macsók - nehezen elviselhető - szokásairól. A versben beszélő részeg „lovag" egyik ígérete: „Ha a zoknim levetettem / a szobában sose bűzlik, / meg a vécé tetejét is / lecsukom majd, ha pisáltam." Az asszonycsúfolók ellenpontjaként alkotja meg Kiss Judit Ágnes ezt az ironikus férficsúfoló költeményt, melynek párja a Gyerekférfiak balladája - ebben női lírai alany szólal meg (sokkal finomabb hangütésben, mint az előző szöveg zakatoló rigmusai), s fejti ki tapasztalatát: „a férfi mind csak kisgyerek". A szerző első két kötetében is megmutatta már, hogy új szempontokkal tudja a maga képére formálni a villoni költészet mintáit (különösen emlékezetes az Irgalmasvérnő kötetből a Ballada a kettős erkölcsről, melynek lényegbevágó summája: „a férfi vágyik testi szerelemre, / a nőnek meg csak baszhatnékja van") - ezt a szálat veszi fel újra a mostani gyűjtemény több darabjában is.
Mint említettem, a szerző egyébként is szorosan összefűzi köteteinek versanyagát. A Még izgalmas... című vers alcíme (Irgalmasvérnő örül), s így nemcsak Kiss alakmása lép újra színre, hanem az a címszerkezet is, mely szintén ismerős a korábbi könyvekből (például a Nincs új üzenetben: Irgalmasvérnő megtörik). Figyelemre méltó a Még izgalmas... összetett metaforikája, mely plasztikusan idézi meg a női test öregedését: „Alaktalanná tesznek a szülések, / belém petéznek, akár a molyok, / az évek...". (Hasonló húrokat pendít meg a költő a harminc fölötti nők helyzetét középpontba állító Óbordalban. Ide tartozik a Panaszballada fél hatkor is - ez az impotencia problémáját tárgyalja szellemesen, a zárlatban mint a költői terméketlenség allegóriáját értelmezve.) Kiss Judit Ágnes nagyszerű erotikus verseket ír. A Római töredék azért emelkedik ki ezek közül, mert a szerző nagyon rafináltan aknázza ki az alaphelyzetben rejlő lehetőségeket. A karthágói fiú és a római lány/nő monstre szeretkezésének leírásába szervesen építi be a politikumot; a két test egyszersmind két politikai közösség megtestesítőjévé válik. Az időmértékes verselésű költeményben több helyütt, miként egy klasszikus fragmentumban, hiányos a szöveg, s a szavakat a metrumot mutató jelek helyettesítik: „Rémítő barbár szavakat morogva / rám feküdt és szétfeszítette combom, / majd belém hatolt U U - U - - / tartva erősen." Ezeket a helyeket értelmezhetjük úgy is, mint az - itt csak felidézett - szeretkezés zihálása által meg-megszakított beszéd szó nélküli pillanatait, de akár utalhatnak arra is, hogy a római lány számára a karthágói szavai valóban csak barbár morgásként érzékelődnek, s az „üres" részekben valamiképpen a fiú is - ha szóhoz nem is - hanghoz jut. Azt is jelzi ez a megoldás, hogy Kiss költészetében mennyire fontos tényező a metrum, s hogy lényegében a verselés bizonyos pontokon képes szavak nélkül is létrehozni a verset. Jelentős darabja a könyvnek a Három perc szerelem, melyben a verslábak lüktetése és az elmesélt jelenet (táncról és vágyról) figyelemre méltó összhangot alkot.
Hosszasan lehetne sorolni, hogy milyen előszövegek, milyen formában jelennek meg az Üdvtörténeti lexikonban. Amikor Kiss az egyik legtragikusabb tapasztalatról, az abortuszról ír, akkor a legősibb ránk maradt magyar nyelvű szöveghez nyúl, és a Halotti beszéd és könyörgés az elvetettekért című versben a hagyomány révén mondhatóvá teszi a tragikumot. (A HB-n alapul az első kötetben a Halotti beszéd és könyörgés az elvesztett szüzességért, mely a mostani szövegnél persze sokkal könnyedebb - de, azt hiszem, csak látszólag könnyed - vers.) De megidéződik például Vörösmarty és Radnóti is, a Keserű whiskydalban, melynek hexametereit eszünkbe sem jutna iskolásan skandálni - hogy Kiss Judit Ágnes milyen jól tud hexametert írni, azt az is mutatja, hogy sorai teljesen „természetesen" mondhatók.
Megjelent a Bárka 2010/3-as számában.
Kiss Judit Ágnes legfrisebb publikációja a barkaonline.hu oldalon:
