A Varázsló kertje | Szurcsik József kiállítása
2024. március 1. – 2024. április 7.
Műcsarnok, 1146 Budapest, Dózsa György út 37.
Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária
Szurcsik József a megnyitón
Abafáy-Deák Csillag
Titkos helyen jártam
Mottó: „Az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassanként elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek... meghalnak.”
Csáth Géza: A varázsló halála
A képzelet kertjében.
Tűz a mélyből, 2022
Füst, láng, tűz és folyó. Reménytelen próbálkozás tüzet oltani. Tüzet viszek, ne lássátok, ha látjátok, ne mondjátok – szól a régi mondóka. Látni és mondani kell, nincs kibúvó, a varázsló eltörte pálcáját, a valóság értelmezését ránk bízza, miként is látjuk a körülöttünk lévő világot. Szurcsik József képeinek tágas világa egyszerre szólítja meg a bennünk élő gyermeket, és a felnőtté váló embert, hívja elő agyunkban az értelem és az érzelem indázó, repkényes szomorúságát.
Enteriőr
A meghívón bonyolult minták, szövetek, sötétek, virágosak, televényből nőttek, Hieronymus Bosch híres művét (Gyönyörök kertje-t) is megidézve. Mindez csalóka pillanat, a termeket, apszisokat járva egészen más világ tárul elénk. A paradicsom, a földi gyönyörök helyett inkább a pokol kínjaival szembesülünk. A földi élet, a jövőbeni együttélés veszélyben van, a kockafejű figurák tompasága, érzéketlensége, a talpnyalók serege képtelen más irányba terelni az eseményeket.
X-generáció, 2012
Ezek a figurák szimbólumok, valódi arcunkra mutatnak, nem félünk az istenektől, sőt önmagunktól sem. A pusztulás jelei is szimbólumok, a négy elem (föld-tűz-víz-levegő) Empedoklész szerint a dolgok gyökerét jelentik. Az éghajlatváltozás és katasztrófa jeleit látjuk. Ember nélküli világ, mintha a természet az ember ellen fordulna, fenyegető, a romantikának nincs helye. A tájkép a világ megbomló egyensúlyára utal. Még nincs végítélet, nincs vízözön, de a tűz mindent fel- és elemészthet. Csak idő kérdése.
Incendium (Gyújtogatás), 2022
Szurcsik József játszik az idővel. Jön egy űrhajó. Mikor? Ma vagy a múltban? Nem árulja el, jött és itt van. Tűz- és füstcsíkot húz maga után. Lezuhant? Nincs menekvés, nincs megváltás? Kíváncsiságunkat csigázza fel a művész. És a víziók a bennünk lévő szörnyetegre utalnak. A kockafejek melankóliája vonzza tekintetünket, a szándék és megértés útvesztőiben járunk. Ilyenek vagyunk? Vétkezünk és letagadjuk, szándékosan vagy védtelenül?
Tájkép lángoló UFO-val, 2019, Eclipse(Napfogyatkozás), 2021
Szurcsik József impressziói emlékeinkre hatnak, kik vagyunk, miként is lettünk azzá, akik vagyunk. Szomory Dezső Az isteni kert című kötetében a világ legboldogtalanabb emberéről olvashatunk, az élet teljességéhez ez is hozzátartozik. Az isteni kert-ről egy kopasz, öreg újságíró álmodozik s képzeletbeli alakjával, egy csodaszép szeretővel népesíti be, aki sohase élt – írja Kosztolányi. Szurcsik álmai, látomásai nem andalítók, a remény foszlóban, a romlás, a pusztulás örvénylő világát látjuk. Lebegünk valahol,
A varázsló kertje
akár egy lefelé fordított kúpforma (a kiállítás címadó festményén), fekete holdat, napot látunk. Ez az élet melódiája? Ady még kijelentette, ponttal a végén. Mi kérdőjellel kérdezünk rá. A közeli, jövőbeni természeti katasztrófák zenéjét halljuk, látjuk?
Átjárót keresünk a jelenből a múltba (Átjáró a múltba), az emlékek világába. Égből a földre, a pokolba, földről, pokolból az égbe. A lét egyszerre megszakított és folyamatos, a múlt jelenben és a jövőben él tovább, egésznek mutatkozik, holott nagyon is töredezett és hiányos.
Átjáró a múltba, 2012
Egy vitrinben festett tárgyakat látunk, amelyek Szurcsik Józsefhez fűződnek: egy faág, amely pár hónapig a műterem ajtó kitámasztására szolgált, ecsetek, spaklik és fűrész. Anyagi világ, festett vérzéssel.
A tárlat anyagát négy téma köré rendezték: Rendszerváltó panoptikum, Lélek geometriája, Fekete-fehér kor, valamint Nyugtalan idők címmel. Szobrai, korai grafikái és ceruzarajzai, lemezborítói és olaj-karton képei a művész sokoldalúságát bizonyítják. Minden műfajt kipróbált, készített szitanyomatot, tusrajzot, rézkarcot, litográfiát, valamint újabban computergrafikát is. Három nagyméretű textilre készült szénrajza (Éjszaka, Délután és Hajnal) az emberi lélek belső vívódására és bizonytalanságára utal.
Hajnal, 2009
Acélszobrai – amelyek a kecskeméti szobrászati szimpóziumom készültek – emberi portrék, stilizáltak, áttetszőek, kétdimenziósnak hatnak. Legfrissebb grafikai sorozata (Bestiárium Humanum I-II.) a festményeken meg nem jelenő ember arcát mutatják meg.
A Danse Macabre-sorozattal Szurcsik József táncba hív bennünket, haláltáncba. Kezdet és a vég. Az ember erősebben és pontosabban emlékezik a kezdetre, mikor közeledik a vég. (Márai Sándor). A haláltánc (francia danse macabre) késő középkori eredetű allegorikus műfaj, mely a költészetben, a képzőművészetben, a zenében és a színjátszásban egyaránt előfordul.
Alkotásaiban titokzatos, érthetetlen jelek és jelenetek tárulnak elénk. Tényekként hatnak, emlékezetünkbe vésődnek, mégis idővel idegen eseményként bukkannak fel bennünk, újra és újra. A történet igaz, csupán egy szín kopott le belőle, csupán egy hang némult el benne; az érzésünk igaz és őszinte érzés, csupán a távolság nagy s a szertebágyadó ködben megsejteni véljük azt, amit nem láthatunk tisztán a szemünkkel. …mélységeket látunk s megcsap a mélységek hűvös lehelete, homályba réved a szemünk és csak gondolkozni tudunk a homályosságon, azt megsejteni nem; útvesztőbe tévedünk, s csak úgy tudunk kimenekülni belőle, ha nem tépelődünk a titokzatos sötétségbe vesző utakon. (Hegedűs Gyula: A varázsló kertje)
Három hajlék, 2019
Az útvesztők csapdák, hiányok, falakkal körül véve, elzárt, mitológiai világ. A táj is fekete-fehér, komor táj magaslatokkal, kígyózva kanyargó folyókkal, tűzben álló, füstölgő épületekkel. Ezek a tájképek az apszis vakablakot idéző helyein olyan hatást keltenek – a mellettük, közöttük lévő kisméretű festményekkel együtt –, mintha magát az apokalipszist látnánk, közvetlen közelről. Beavatás ez, a sors váratlan pillanataiba, egyben figyelemfelkeltés, ébresztő, vigyázzatok. Őrzők, vigyázzatok a strázsán,/ Csillag-szórók az éjszakák,/ Szent-János-bogarak a kertben (Ady Endre - Intés az őrzőkhöz).
A modern festészet megveti a megszokott értelemben vett szép arcokat, szép tájakat; mint elavult polgári ócskaságot, az olajnyomatokra és a képeslevelezőlapokra bízza azt, ami szép. (Szerb Antal A varázsló eltöri pálcáját)
Enteriőr 2
Kölüs Lajos
A kerten túli kert
Mottó: „A kert egésze, a szépsége egy év alatt úgy tárul föl, hogy közben el is múlik. Az ember élete is ilyen.”
Csányi Vilmos
„Mint egy régi olvashatatlan szöveg, úgy nézett vissza rám ez a kert. A hársfa bronzkupolája ragyogott, s a szobor, mintha még az első világháború elől menekülve felejtette volna itt valaki, szecessziós divatú hajkoronájával mély árnyékRba rejtette arcvonásait. A medencéből hiányzott a víz. …A kert kerten túli kertsége izgatott.”
(R. Várkonyi Ágnes: Dohnányiék kertje Budán).
Szurcsik József bolyong a kertben? Ő lenne a varázsló? Minden bizonnyal. Önmaga által létrehozott világ tárul elénk. Saját kertje, amely küzdőtér, egyben a meglepetés, a bánat kertje is, néptelenül és benépesítve. Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk/ Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?/ Itt van a város, vagyunk lakói/ Maradunk itt, neve is van: Budapest – énekelte egykor Cseh Tamás. A kert lakóhelyünk része. Lehet fenn egy balkonon, teraszon, tetőn, vagy lent a földön. Kérdezlek újra,/ Hogy pár év múlva/ Hol lesz majd lakóhelyünk?/ Élünk majd itten?/ Maradunk itten?/ Vagy egyszer majd továbbmegyünk? (Budapest II)
Erőd, 1993
Szurcsik József a világról mesél, a földről, lakóhelyünkről. A varázsló halott (Csáth Géza). Még itt van, nagyon is él, de láthatatlan. Üzen nekünk. Nincsenek álmai, iróniája végtelen, nem tagadja le kétségbeesését, töppedő reményét, hisz a látogatókban és önmagában. A változásban. Ahogy évente megújul a kert, elenyészik, és az enyészetben ott van az újjászületés. A képek nem kertkultúráról szólnak, többről. A kultúráról. A kertek kertje életünk rendje, múltja és jelene, jövőbe látva. Lakója teli szorongással. A szorongások képeit látjuk. Füst marta szemmel és torokkal. Nincsenek könnyek, csak folyók, szemünk ékkövei. …a kert a természet, a technika, a humánum szféráinak bonyolult együttese. … Aki kertet épít, az világlátást fejez ki, a jövőre számít. (http://www.dohnanyikert.org/docs/liget.pdf).
Szurcsiknál a kert szimbólum, időtlenségének súlya van, maga a jövő. Háború van, tűz és füst. Romok. A párbeszéd képeit látjuk. A kimondhatót és a kimondhatatlant, a szivárvány hiányzik. A képeken folyók, tavak. A víz mint őselem. Forrás. Víz nélkül nincs kert, nincs élet sem.
Alattvalók, 1990-2015
Szobor a kertben. A megszólított csend világa. Portrék, paradigmák. Az örök némaság jelképei, fekete humorral. Nem vagyunk az Édenkertben. Szurcsik kerüli az idilli világot. Ha tudja is, minden ember vágyik egy kertbe. Elvarázsolva vagy valóságba csöppenve, egy álom létezik, egy út is, amely hozzá vezet, egy álombéli kertbe, ahol létezik a vágyott béke, ahol nyugalom van. Képein a nyugalom csak látszólagos, feszültségekkel teli. Minden megtörténhet, az is, amire nem számítunk. Bizonytalanság érzése uralja nem egy képét. A nem várt dolog. A váratlan. A kert végében lappangó gonosz. Arca nincs. Testetlen. Fény és árnyék küzdelme. Valami nagy gonoszság, amit csudálni kellett. Szomory Dezső.
Fiatalon áll előttünk (Álló önarckép). A művész, mint médium a fenomén önmegteremtő képességéről vall. Nem tükörkép, eredeti, nem duplikátum, az éntudat kifejezése. A tükörkép talán nem mondana igazat. Az önarckép szemez velünk. Fiatalkori műve az önmegismerés, a kitárulkozás, a jelenbe tartozó, de a jelenből kilépő, az elidegenedéssel, a leplezetlen kíváncsisággal szembenéző alkotás.
Álló önarckép, 1976-1977
Későbbi alkotásain felfedezzük az idegenszerűség élményét. Vagyok, aki vagyok. Teremtő látomások, víziók, mint a tudattalan megnyilvánulásai. Mitológiákat idéz, mitikus időkbe lép, jelenvalóvá teszi a múltat. Visszautal a régi korokra, egyben önmagára is. A természet állandósága és változása foglalkoztatja, az élet transzcendenciája, és ellentmondásai.
Az ember a legszebb kertben sétálva is hallhatja a pillangó sikolyát (Robert Rick McCammon).
Bestiarum Humanum sorozat, I-II., 2017-2018
Alkotásai a világ teremtését, ősi aktusát is felidézik. A megmaradás, mint szemtanú egy elképzelt rend és rendszer titkát keresi, a jelen hiteles képét festi. Nem Isten, hanem az ember, az emberi lélek hiteles lenyomatát. Nem a szépség kánonját követi, hanem a néző jelenlétét, hogy azt érezze, ő mint néző ott van a képen, a rajzban, a szoborban.
Szurcsik József alkotói világa nem egy kimerevített világ, a tárgyak, a tájak a nézők szeme előtt formálódnak meg, és az alkotó, ill. a néző érzékei maguk hozzák létre a tárgyat, a tájat, miközben az értelmek és érzelmek szakadatlanul alakulóban vannak. A világban elfoglalt pozícióját tárja elénk mint alkotó, miként is látja a világot, miként küzd meg azzal a művészi igénnyel, hogy a világ feltárulkozhasson.
A remény hajnala (Zarándoklat), 2019-2010
Képi világa konstruált és dekonstruált valóság. Sokszínű, ez a sokszínűség horizontális differenciáltságában képes megmutatni és értelmezni a világi, a képzeletbeli jelenségek egyedi jegyeit. Látomásainak, határátlépéseinek szerkezeti összetettsége, az önmagából eredeztethető, saját hagyományaira reflektáló fejlődési íve jelzi, hogy Szurcsik József egyedi és szerialitású művei továbbra is elidegenítően zökkentik ki a nézőt a sztereotip valóságérzetéből, és irányítják a néző figyelmét a társadalmi jelenségek felé.
