Képzőművészet

 

Szilágyi András

 

Kortárs nagybányai festők

 

A Nagybányai Tájképfestő Telep alkotóinak: Lukács Katalin magyar, Filcz Leopold német, Simion Pop román nemzetiségű festőművészek közös kiállítást rendeztek a gyulai Erkel Ferenc Kulturális Központban.

A modern magyar festészet kialakulásának forrásvidéke Nagybánya, ahol a hely szelleme mindmáig meghatározza az alkotók vizuális szemléletének alakulását. A kiállító kortárs festőművészek: Lukács Katalin magyar, Filcz Leopold német és Simion Pop román nemzetiségű alkotók állandó tagjai a művésztelepnek. A Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész által újraszervezett táborban a nagybányai és erdélyi magyar alkotókon kívül román, magyar, ukrán, japán, német és olasz művészek is megfordulnak. Mindhárom művész a nagybányai festőiskola szellemi örökségét magáénak valló, igényes színvonalú tájképfestőtelepen alkot.

A gyulai kiállítás időszerű kérdése az, vajon ez a hagyomány milyen minőségű festői tartalmakat hordoz? A marosvásárhelyi születésű Lukács Katalin Nagybányán kezdte képzőművészeti tanulmányait Véső Ágoston festőművész szabadiskolájában. Magyarországra települése után textilmérnökként dolgozott, majd az Iparművészeti Egyetemen elvégzése megerősítette benne a nem iparszerű anyaghasználat és az alkalmazott technika egymást inspiráló, szenzibilis (érzéki) összefüggéseit. Selyemfestészettel a ’90-es évektől foglalkozik.

Lukács Katalin vizuális szemléletében a vonzás pillanata a selyem sejtelme! Vagyis művészetében az anyaghasználat és az idő olyan játéktér, ahol az alkotás egyszerre konkrét s egyszerre megfoghatatlan titok. Mert azon túl, hogy a titokban az idővel szembeni emlékezés, a hagyomány áll, a művész öntudatlanul és tudatosan (is) segíti, illetve formálja a róla való gondolkodást.

Lukács Katalin emlékezése, a mítoszokat, meséket megidéző alkotói világa megpróbál ellenállni az idő bennünk áramló hatalmának. A megfestett teremtés-mítosz, a természet örök körforgása, a szerelem, természeti éden vonzása és választása mind-mind megajándékoz/megajándékozhat bennünket a létezés átélt/átélhető érzésével. Kényes az esztétikai mineműségű egyensúly, de rekonstruálni azt az érzelmi- szellemi helyzetet, amelyben a mű született, csupán közelítő kísérlet lehet. Az viszont biztosnak látszik, azzal, hogy kivel és mivel kíván az alkotó azonosulni, az összefügg a szecessziót idéző kulturális identitással. Pontosabban a közelítő „valaki”: Egon Schiele, Gustav Klimt vizuális világa, s a vonzáskörbe vont „valami” pedig: a német-osztrák szecesszió (Jugendstil) való azonosulás, ami ki (is) emeli az idő áramlásából az általa alkotott képi létezőt. Kiemeli, de nem csupán jelen-idejűvé teszi, hanem meg (is) erősíti bennünk azt az érzést, hogy ez inkább egy elszakadási világkép, mint egységes stílus, ahol nem én választom a képet, hanem a kép választ engem! Ez a valahová tartozás tehát olyan szenvedély, olyan boldogságot kereső teremtő erő, olyan emléket felidéző illúzió, akár tengert vallató csend, ahol a sodródó vész játéka már elmúlt életekben, sorsokban hallgat. Persze, ott, a képi mélyben váteszek, jövendőmondók, a festett hullámok fojtott meredélye, s ha igaz, akár a képen vakfolt – jelentése kiterjeszti túlélésemet!

A festészet, a gondolkodás nem verbális formája, ami semmiképpen sem hagyományos a megismerés, inkább tudatos kíváncsiság, a kontempláció módjának el- és befogadását jelenti. Filcz Leopold a nagybányai egyetemen végzett festő szakon.

 

Filcz_Leopold_festm__nye_3.jpg

 

A mindmáig Nagybányán élő német nemzetiségű alkotó festészetében a múlt értékeinek, hagyományainak követése érzékelhető. Műveiben egyrészről a veszteség, mint a romjaiban még meglévő, bomló és épülő örökség, másrészt, ennek a színfolt-formákkal felerősített ellenpontja, a megújuló természeti vegetáció, a természet végtelen gazdagsága. Filcz Leopold műveinek sajátossága a természetábrázolás, pontosabban a természeti lényeglátás. Nála a hagyománykövetés olyan megtartó és átalakuló festészeti formavilág, ami egyben tartalommá (is) válik. Különös az, ahogyan a reális látásmódot megtartó, de az egyes természeti jelenségek festett képterében a szaggatott színpászmák, a villódzó fények, mint a búcsúzó színek és formák intése van a jelen! Nem elsősorban a nosztalgiában, hanem az ábrázolás, a kifejezés, a megjelenítés minőségébe rejtve. Ugyanakkor a jelen-idejű múlt átalakuló nagybányai hagyománya is kölcsönhatásban van a modern, a posztmodern vizuális szellemi folyamatokkal.

 

Filcz_Leopold_festm__nye.jpg

 

Filcz Leopold festészete benne él a sugárzó természeti tájban, a természet örök körforgásában, de ebben az átalakulásában felértékelődik a festő által megélt jelen-idejű múlt. Semmiképpen sem feledve azt, hogy a művészi szépség, bármilyen hívogató, nem azonosítható a valóság szépségével.  

A román Simion Pop a kolozsvári művészeti egyetemen szerzett diplomát. Professzionális festő, aki egyszerre képes több kánonban, több hagyomány és konvenció rendszerében alkotni. Absztrakt szellemtérben alkotott művei mégsem állnak oly távol a nagybányai festészet hagyományaitól. Ennek ellenére vagy éppen ezért, nem elsősorban torzításai, elrajzolásai miatt, hanem darabos, a tubusból keveretlenül felhordott formátlan formák színhasználata miatt értelmezhető művészete ösztönös lelkületű, hagyományokat követő expresszív festészetnek!

Üvegfestményeket idéző műveiben a természeti valóság határterületéről tárulnak elénk a részeire szétesett, tördelt természeti formák nonfiguratív motívumai. Simion Pop nem egy nonfiguratív műve mintha a nap fényébe néző ember előtt feltáruló formák villódzó „színtűzét” idézné, mintha a nagybányai hagyományokat követő színtelítettség személyessé is tenné a kompozíciókat. Simion Pop vizuális szemléletében az idők folyamán felerősödött a nagybányai táj, a természeti környezet változása, ami a korábbi reális motívumokat átalakító, az emlékek szűrőjén transzponált nonfiguratív formaképzést indít/indított el. Ugyanakkor az ikonográfia sem ad mindig pontos útmutatást a művek értelmezéséhez, mert az ismerősnek tetsző vagy teljesen ismeretlen absztrakt jelek és jelképek, motívumkapcsolatok elvezetik/elvezethetik a nézőt az eddig fel nem ismert (ismeretlenségek) szférájába is. A természeti formáktól való elvonatkoztatásban tehát érzékelhető a nonfiguratív expresszív formaképzés, a dekoratív látvány és a közöttük ébredő áttetsző asszociatív kapcsolat a belső természeti színformák világához vezet el. Végül, de nem utolsó sorban mindhárom bemutatkozó alkotó művészetében a nagybányai hagyomány szakmai igényessége a mértékadó, aminek megtekintése izgalmas élményt ígér.

 


Főoldal

2019. január 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA