Képzőművészet

 

 26-Mad__r_M__ria.jpg

 

Madár Mária

 

Készülődés a forradalomra

Kondor Béla diplomamunkája

 

A Herman Ottó Múzeum Miskolci Galériájában 2017. november 30. és 2018. március 18. között megrendezett Készülődés a forradalomra. Kondor Béla diplomamunkája című kiállítás a szerző mester szakos diplomamunkájának témáját próbálta meg feldolgozni, és ennek során történeti kontextusában értelmezni Kondor Béla 1956-os diplomamunkáját, a Jelenetek Dózsa György idejéből című rézkarc-sorozatot.[1] A tárlat kurátoraként Kondor pályakezdésére fókuszáltam, a rézkarcokat nem a recepciótörténet felől megközelítve, hanem a keletkezési körülményeik színhelyére, a Képzőművészeti Főiskola 1950-es évekbeli világába próbáltam meg visszahelyezni. Kondor Béla védésére 1956 júniusában került sor, ahol nem csupán a rézkarc-sorozat szerepelt, hanem a diplomavédés részeként szintén bemutatott természettanulmányok és Shakespeare Hamlet című tragédiájához készült könyvdísz-sorozat néhány lapja is. A kiállítás törekedett arra, hogy ne csak a szűken vett Dózsa-sorozatot szerepeltesse, hanem az imént említett grafikákból is egy válogatást, emellett a sorozatot előkészítő vázlattanulmányokból, kompozíciós rajzokból és fázisnyomatokból is. Nem a diplomavédésen kiállított művek rekonstrukciója volt a cél, hanem egy teljesebb kép nyújtása az alkotói folyamatról és a sorozat előkészületeiről. A kiállításra a közgyűjteményekben és magánszemélyek gyűjteményeiben megőrzött fázisnyomatokból és kompozíció-vázlatokból történt a válogatás: a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galériába került hagyatéki anyagból, a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből és Kondor Béla mestere, Koffán Károly hagyatékában megőrzött példányokból.

Kondor Béla pályakezdésének légkörét a Rákosi-korszak határozta meg, amire a magyar művészettörténet válságos korszakként tekint. A rendszer számára az egyetlen szempont az ideológiailag témában és formában is megfelelő művészet engedélyezése volt. A művészetpolitikában kitüntetett szerepet kapott a rendszer számára megfelelő „embertípus” kinevelésének igénye. A szocialista realizmus elveinek átadásában az új művésznemzedéknek és „nevelő” intézményüknek, a Képzőművészeti Főiskola 1948–1949-es átalakításának nagy szerepet szántak. Az új tanrend öt éves programjának célja a realista formára való nevelés volt. Két év általános alapozó képzés után, melynek keretében a növendékek feladata a precíz rajztudás elsajátítása volt, három évnyi főtanszaki stúdium következett, amit a diplomamunka készítése és nyilvános megvédése zárt le. A fiatalok „helyes úton” tartása érdekében egy politikailag delegált igazgatóhelyettest neveztek ki, akinek feladata a tanárok és a diákok ideológiai alapon való ellenőrzése és jelentések írása volt. Ebben a helyzetben egy diplomavédés során nemcsak a témául választott mű vagy művek csoportjának a bemutatásán volt a hangsúly, hanem a precíz rajztudás kívánalmainak és a szocialista realizmus elveinek való megfelelésen is. A Képzőművészeti Főiskola jegyzőkönyveinek tanulsága szerint azonban gyakran nem volt zökkenőmentes a védésig vezető út. Kondor esetében ez ahhoz vezetett, hogy harmadik évében majdnem eltanácsolták helytelennek tartott magatartása és a korban szitokszónak számító „formalizmusra” való törekvése, vagyis a rendszer által elítélt művészeti tendenciákhoz való közeledésnek a halvány jele miatt. Az idézett kifejezést minden olyan esetben használták, ha valaki nem a szocialista realizmus szerinti témát vagy módszert alkalmazott munkáiban (pl. nem tartalmazott olyan utalást, ami az ideológiai elvek szerinti vidáman épülő országot jelenthetné). Az 1950-es évek első felében több növendék is hasonló szituációba került, és tanárok közbenjárására, ígéretére volt szükség, hogy megmentsék az adott személyeket a kizárástól, mint történt Kondor esetében is, akit Koffán Károly (1909–1985) és Ék Sándor (1902–1975) mentett át a grafikai tanszakra 1953-ban. Kondor főiskolai éveiből több tanárt is megnevezett mestereként, mint Barcsay Jenőt (1900– 1988) és Kmetty Jánost (1889–1975) is, azonban közülük Koffán Károly lett Kondor hátralévő három évében a kitüntetett szereplő, aki grafikusként, ornitológusként, bábművészként, fotóművészként és művészpedagógusként vált ismertté később. Koffán 1948 és 1956 között a Képzőművészeti Főiskola sokszorosított grafika tanszakának volt a vezetője. Kettejük között mester-tanítvány kapcsolat és életük végéig szóló mély barátság alakult ki. Az 1953 utáni időszakról a következőképp fogalmazott Kondor egyik feljegyzésében: „(át)kerültem a grafikára, Koffán mester védőszárnyai alá, ahol csendes munkalehetőség gondos munkára ösztönzött”, majd így folytatja egy másik jegyzetében: „A Koffán mester irányítása alatt eltöltött években ismertem meg mélyebben Dürer, Rembrandt és Picasso graf. munkásságát. Megerősítették bennem azt a törekvést, amit Barcsay Jenő ösztönzött, de különösen Dürer.”[2] Koffán, munkatársak visszaemlékezései alapján, a grafikai technikák tökéletes elsajátítására ösztönözte tanítványait.[3] Jegyzetet vezettet fejlődésükről, feladatokat adott számukra ennek alapján, és bizonyos pontokon pedagógiai okulás céljából vázlatokat és fázisnyomatokat kért el és kapott ajándékba. Ezekből a művekből egy gyűjtemény jött létre, amelyben részben nyomon követhető növendékeinek főiskolai útja. Halála után hagyatékának kezelője ifj. Koffán Károly lett, aki a kiállítás számára több művet kölcsönzött és Kondor Béla főiskolai dossziéjának néhány dokumentumát is elérhetővé tette, amit 1956-ban Koffán mentett ki a Főiskoláról.[4] Ezek a dokumentumok nyelvezetükben és születésük körülményei miatt (jelentésekként íródott megjegyzések kihágásokról és összefoglalók az adott növendék éves teljesítményéről) érzékelhetővé teszik azt a légkört, amely meghatározta a pályakezdő Kondor éveit. Koffán szerepe azonban nem csak abban volt, hogy védőszárnyai alatt kibontakozhatott Kondor, hanem az utolsó lépésekig segítette tanítványát. ifj. Koffán Károly visszaemlékezése nyomán feltételezhető, hogy ő ajánlotta Shakespeare Hamletjének témája helyett az 1514-es Dózsa György-féle parasztfelkelést, ami az 1950-es évek szocialista realizmusában elfogadott és ábrázolásra ajánlott történelmi témának számított.[5] Dózsa volt a Rákosi-korszak ideológiájának egy olyan nem kompromittálható történelmi figurája, akit népvezérként propagandisztikus módon leegyszerűsítve az első osztályharcosnak tartottak a korabeli történelemszemléletben. 1956 júniusában, a diplomamunka nyilvános megvédésén még nem társítottak „legendás” és „sorsszerű” jelentőséget a rézkarc-sorozatnak, amely előjelezte volna a hónapokkal később bekövetkező eseményeket. Ez a recepció csak retrospektív fogalmazódott meg. A témában semmilyen kivetnivalót nem találhattak a bírálók, azonban formájában, amely visszatért Piero della Francesca, Dürer és Rembrandt „klasszikus karcolási módjához”, már találtak a diplomavédés jegyzőkönyve alapján.[6] Vita alakult ki a „korszerűség” kérdéséről, mindamellett, hogy elismerték Kondor technikai és grafikai bravúrjait. A kiállításon kiegészítésként olvasható volt a diplomavédés jegyzőkönyve és Kondor védőbeszéde, amiből kiderül, hogy csak a mesterségbeli részletekre tért ki, de arra nem, hogy miért választotta Dózsát témaként. A szakirodalomban gyakran idézik a védéssel összefüggésben a következő sorokat Kondortól: „Egyrészt érdekel a forradalom, az egyetlen és hatalmas cél leple alatt meghúzódó óriási fejvesztettség gépezete. Ekkor ugyanis képet ölt az emberiség egyetlen-élőlény mivolta.”[7] Ez a kijelentés a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem hangzott el a védésen, de más előkészítő fogalmazványaiban megtalálható. A témaválasztás magyarázatának elhagyása reakcióként értékelhető a Főiskolán történtekre és a korszakra, ugyanis az elhallgatással kikerülte azt az elvárást, hogy bármilyen politikai véleményt nyilvánítson. Az ennek eredményeként kerekedő több órás vita nem Kondorról és a Dózsa-sorozatról szólt, hanem a szocialista realizmus kérdéseiről, vagyis az 1950-es évek kortárs művészetének jelenéről és jelentéséről. A Jelenetek Dózsa György idejéből című rézkarc-sorozat és a diplomakiállításon szereplő grafikai munkák három részre bontva jelentek meg a kiállítótérben: természet után készült tanulmányrajzok, a sorozat darabjai kiegészülve fázisnyomatokkal és a karcokat előkészítő kompozíció-vázlatokkal, majd Hamlet féle könyvdísz-sorozat néhány lapja.[8] A sorozat feltételezhető sorrendjétől eltértünk, mert a Dózsa

György-féle parasztfelkelés története szempontjából több darabon olyan általánosan fogalmazott Kondor, hogy az események kronológiája szerint néhány lap többféle sorrendben is szerepelhetne.[9] Mindez dokumentumokkal és könyvekkel, köztük Juhász Ferenc Tékozló ország című 1954-ben megjelent eposzával egészült ki, melyben Juhász Ferenc Dózsa apokaliptikus látomásain keresztül jelenítette meg a parasztfelkelés bukását. Az eposz 1976-os, majd 2013-as újrakiadásának illusztrációjaként is megjelentek a sorozat lapjai, de Kondor eredendően nem ehhez készítette őket. Az apszisban három olyan mű volt látható (Kivégzés, Sírnál, Apokalipszis bábokkal és masinákkal),10 amely az 1956-os forradalom után vagy közben készültek, és kódoltan, groteszken vagy kevésbé kódoltan reflektáltak az őszi eseményekre, míg ez nem mondható el a diplomamunkáról. Ennek alátámasztására az Apokalipszis bábokkal és masinákkal és a Készülődés a forradalomra című rézkarcok összevetésében lehet utalást találni. Ugyanis míg az utóbbin egy használhatatlannak tűnő kardokból összeszerkesztett fogaskerekű hadigépezetet tolnak a szakadékba Dózsa emberei, groteszken megsemmisítve a készülődésüket, addig az előbbin egy tank-szerű gépezet halad a szárnyas-angyal-forradalmárok felé. Ennek a masinának a felső „megtelt” részében utaznak az apokalipszis megvalósítói a „béke” elérése érdekében, egyikük kötéllel a nyakában, ami egy olyan fához van kötve, amely mellett a szerkezet már elhaladt. A két kompozícióból kiemelt masinák közötti eltérésekből következtetni lehet arra, hogy időben is eltérés van a keletkezésük között. További karcok és fázisnyomatok összehasonlítására e rövid kiegészítés keretében nincs mód. A kiemelt példával érzékeltetni próbáltam, hogy a kiállításba miért emeltünk be olyan művet is, ami közvetlenül nem kapcsolható a diplomavédéshez és a főiskolai körülményekhez, azonban Kondor pályakezdésének történeti kontextusához szorosan kötődik, ami további kutatások alapjául szolgálhat az elmúlt több mint hatvan év Kondor képének vizsgálatában.



[1] A szakdolgozat átdolgozott formában tanulmányként fog megjelenni várhatóan még 2018 során.

[2] Kondor Béla: Küszködni lettél. 2006, Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 261.

[3] Végvári Lajos: „Kondor Béla Dózsa-sorozatának keletkezése”. In: Miskolci Hermann Ottó Múzeum Közleményei, Miskolc, 1978–1979, 5–11.

[4] A kiállításon olvasható volt egy kézirat, amelyben ifj. Koffán Károly a Kondor-dossziéról szóló kutatásait foglalta össze.

[5] Mostani tudásunk szerint nem igazolható, hogy valóban Koffán Károly ajánlotta volna Dózsa témáját, mert a pedagógia napló jelenleg nem hozzáférhető. Azonban az egyszerre készülő Hamlet és Dózsa grafikák érzékeltetik, hogy a diplomamunka témája egy ponton még nem volt eldöntött és a Dózsa-sorozat keletkezéstörténetének rekonstrukciója rámutat (melyet mester szakos diplomamunkámban részletezem), hogy egy időpont után az utóbbinak a kidolgozására került a hangsúly. Hamlet témájú művek végül a grafikai technikákban történt elmélyültségének bemutatására szolgáltak és fametszet formájában egészítették ki a diplomavédést (készített rézkarcokat és litográfiákat is ebben a témában Kondor).

[6] Kondor 2006, 375–395.

[7] Németh Lajos: Kondor Béla. Corvina, Budapest, 1976, 6.

8 Kondor védőszövegének tanúsága szerint, 1956 júniusában összesen hét darabot állított ki kész rézkarcként, ezeket a képcédulákon kiemeléssel jeleztük (Mocsárban, Menekülés; A kihirdetett kereszt visszavétele; Dózsa ceglédi beszéde; Beszélgetők, Tanácskozók; Dózsa halála II.; Készülődés a forradalomra).

[8] Kondor védőszövegének tanúsága szerint, 1956 júniusában összesen hét darabot állított ki kész rézkarcként, ezeket a képcédulákon kiemeléssel jeleztük (Mocsárban, Menekülés; A kihirdetett kereszt visszavétele; Dózsa ceglédi beszéde; Beszélgetők, Tanácskozók; Dózsa halála II.; Készülődés a forradalomra).

[9] A sorrend alapja az 1984-es Kondor-életműkiállításhoz készült œuvre-katalógus volt. 10 A legutolsót gyakran a Dózsa-sorozat részeként tárgyalnak, mert képi formavilágát tekintve a sorozat szellemében készült darab, de már azon túlmutat.

 

Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.


Főoldal

2018. május 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA