Képzőművészet

 

 IMG_20180305_123028.jpg
Halmos Béla
(2018; vegyes technika, papír; 294x212 mm)

 

Gyarmati Gabriella

 

Új gyulai arcok. Kiss Adél kiállításáról[1]

 

Kiss Adél grafikus és formatervező. Előbbiek mellett festő, és ami a legmeglepőbb, remek szobrászként vizsgázott az ART IST nevű nemzetközi művészeti csoport tagjaként egy, a földi Paradicsomok közé sorolható ausztriai településen készített köztéri munkájával. Meglepő volt, hisz a művészt aprólékos kidolgozású, cizellált finomságú grafikai munkáiról ismerhetjük. A fotón, amit küldött, egy fából készült cápát látunk (igen nagyméretű szobor), Adél a mű körül rendezi a terepet ásóval. Finom kezű grafikus, városi lány, szobra körül ásóval…

Kiss Adél grafikai munkáiban a humort olykor a groteszkig fokozza. Mosolyra fakaszt, de nem gúnyol. Mindig vitriolmentesen dolgozik… Tudja, hogy egy műalkotásnak szüksége van mondanivalóra, jelentésre, tanulságra, üzenetre és természetesen közönségre, hogy a kommunikáció alkotó és befogadó között egyáltalán létrejöhessen.

Munkáinak egyik részét a szándékolt eszköztelenség jellemzi, minimalistának nevezném, de csupán a forma, nem pedig a közlendő tekintetében. Adél ugyanis megengedheti magának, hogy illékony tartalmakkal ne foglalkozzon. E kevés eszközzel operáló képei közül jelenlegi kiállításában nem találunk példákat, de az őt ismerők előtt bizonyára felrémlenek jellegzetes lapjainak jelenetei, a Csók, a Szerelmes mese vagy a Virág az áradó érzelmeknek azon sokaságával, amelyet Adél vonalemberei mutatnak meg nekünk.

Az utóbbi hat-nyolc évben készült várossorozatokban a művész kétlakisága, gyulai és budapesti volta egyaránt megjelenik. E műegységek elemei mind montázsok. Az alkotó kedve szerint kalandozik, szinte csapong a térben, s teljességgel szabadon keveri a valós látványelemeket. A képi helyzetek megértése során arra kell gondolnunk, hogy a valóság ábrázolásán túl, a valóság meghaladásának egy bizonyos módozatáról van szó. Elképzelt látképek ezek, amelyek létező és jelképes budapesti és gyulai épületeket ábrázolnak sajátos látásmódot tükröző kompozíciókban. Ez is egy fajta veduta ideata, hisz csupán így kapcsolódhat össze a Hősök tere az Országházzal és a Szabadság szobor a Bálnával. Itthon pedig, Gyulán a vár a városházával, a németvárosi Szent József templom a tőle térben és időben egyaránt távol eső víztoronnyal. A kompozíciók valószerűtlensége egyébként pozitív irányba befolyásolja e művek esztétikai minőségének megítélését.

A Budapest szépségeivel töltött nemzeti befőtt, vagy a Henry John Lawson által feltalált kerékpártípus első kerekébe applikált körpanoráma, a kolbásztól az oroszlános kútig a főbb nevezetességekből épített gyulai kép, vagy az ugyanezen elemekkel ékített, apró lábain a Fekete Körös medréből épp a Fehér Körösbe áttipegő hal lehet szubjektív bedekker, de lehet akár egy utazás képes emlékkönyve is. Külön csoportot alkotnak a körülbelül két esztendővel ezelőtt született rajzok, amelyeken Gyula városának megmentetett értékei, az „új” gyulai érdekességek szerepelnek, a Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastély, a gyulavári kastély és a Göndöcs kert. Szélesebbre nyitva a perspektívát, Adél megörökítette utazásainak emlékeit is, így születtek londoni, gödöllői, szentendrei és kolozsvári rajzai.

Az utóbbi hetekben készült az Új gyulai rajzok hat képből álló ciklusa, amely az Erkel Ferenc Kulturális Központ kiállításán kerül először közönség elé. Hat lap, hat mű, hat közismert, más és más módon jelentős gyulai vagy Gyulához kötődő személyiség arcképével.

Erkel Ferenc hangjegy pomádés frizurát kapott, a Himnusz, a Hunyadi László és a Bánk bán kottájának néhány pontosan rögzített részletével. Szakállában a Zeneakadémia színpadának és nézőterének széksorait véltem felfedezni, felülnézeti ábrázolásban. Adél azonban elárulta, hogy tulajdonképpen a gyulai SZOT üdülőt illesztette a zeneszerző arcára bajusz gyanánt...

 

erkel.jpg
Erkel Ferenc
(2018; vegyes technika, papír; 294x212 mm)

 

Kohán György úgy viseli korai remekműve, a Heverő bivaly állatfiguráját homlokán, mint egy hatalmi jelvényt. Az ábrázolás alapjául a művészről az utolsó években Koffán Károly grafikusművész által készített portréfotó szolgált.

Simonyi Imre klasszikus komponálási módot tükröző arcképén a jól ismert pöttyös nyakkendőhöz és az elmaradhatatlan cigarettához a Százéves Cukrászda udvarának képe társul, a szárazkapus épület kettős boltívével. Cigarettájából füst gyanánt egyik legszerethetőbb verse, a Ha jössz, szívem kezdősora szökik a semmibe. A portré hátterének vörösébe rejtve egyébként e művet el is olvashatjuk...

 

simonyi.jpg
Simonyi Imre
(2018; vegyes technika, papír; 294x212 mm)

 

A napjainkban festészetével újra az érdeklődés középpontjába került Koszta Rozália arcképe az idős, betegség által megtört művészt ábrázolja, sok érzéssel, részvéttel telve. Testét Béke sugárúti műtermes házának homlokzati képével öltözteti fel az alkotó.

Oltean Tódor portréjának címválasztása tükrözi leginkább Adél személyes viszonyulását modelljéhez. Kislány korában biztosan Tódor bácsiként emlegette és szólította a román iskola egykori emblematikus tanáregyéniségét, akinek homlokára ráncot motorjának jellegzetes körvonalával rajzolt.

A kevés eszközzel operáló kompozíciók közé tartozó ábrázoláson Halmos Béla népzenekutató, tanár és prímás vaxszal rögzített attribútumként viseli hegedűjét, bajuszként.

Az elkülönülő műegységként bemutatott, az olajfesték kékjére és a vászon fehérjére hangolt Fürdőzők című sorozatát változatos felületalakítási eljárások jellemzik. Gyakran az akvarellfestés képi hatását alkalmazza. Ez a tárgycsoport azonban jócskán eltér a grafikai munkáktól, azok minimalizmusához képest nagyszámú vizuális elemet vonultat fel, ezzel együtt azonban mintha kevesebb személyes hátterű közlendővel kívánna szolgálni.

Kiss Adél tartja magát ahhoz az elváráshoz, hogy ha az alkotó az emberekhez akar szólni, akkor mondanivalójának tartalma, közlendője kell legyen. Az ő emberi történeteket mesélő művei tele vannak érzelmekkel, gondolatokkal, amelyeket kendőzetlen őszinteséggel oszt meg velünk. Személyiségének emblematikus jegyeit tárja fel, hogy nézőjét elgondolkodtassa. Megteheti, hogy az objektivitást mellőzze. Feltárulkozik előttünk, hogy mi tisztábban lássunk.



[1] A kiállítás a gyulai Erkel Ferenc Kulturális Központban 2018. március 9-től április 6-ig volt látogatható.

 


Főoldal

2018. április 11.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Fekete Vince: ProfilképKántor Zsolt: Tandori Dezső 80 gombjaKerényi Kata verseiVörös István: A Hamletgép vándorévei
Prózák
Kontra Ferenc: A két fogolyHernyák Zsóka: TobzoskaTóth Krisztina: A csizma öltöztetSándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életéből
Kritikák
Hamleti halogatás mint generációs sajátosságCsehy Zoltán: Színek könyveBejárni az írás terét - Krasznahorkai László: A Manhattan-tervMegtalált kötet - Csillag Tamás Megtalált országáról
Esszék, tanulmányok
A néző identitása: Mi József Attila Hamletnek?Hamlet: drámák és szövegkönyvek Kazinczy Ferenc Hamlet-fordításárólObjektív helytörténet szubjektív szemszögből
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA