Képzőművészet

 

 Szalai_3.jpg

 

Banner Zoltán

 

Egy mai reneszánsz festő

 

Ha valaki „az Értől indul el, s befut a szent, nagy Óceánba”, ráadásul Ady Nagyváradjáról, érthető izgalommal nézünk utána: hogy is történt ez? Miképpen sikerült? S mibe merült? S reánk is hull ebből a csillagfényből valami kis sugár, akik még most is az Óceán partján álldogálunk?

 

Viszont ha a Genfben élő Szalai József az 1942-es, váradi születésű grafikus és festő pályáját körbejárjuk, akkor mindehhez még egy izgalmas kérdés kapcsolódik: miért nem tud erről a befutásról a világ? Miért kapkodták szét komoly nyugati műgyűjtők drága pénzen a képeit, de egyetlen magyar művészeti lexikonban sem szerepel a neve és tevékenysége?

 

Szalai_2.JPG

 

2016-ban, a halálos betegségek között egyensúlyozó művész fizikai állapotára való tekintettel monográfiaíró módszeremtől merőben eltérő sietséggel felvázolt pályaképével magam is elsősorban kérdéseket fogalmaztam meg s ültettem el az olvasók tudatában, amelyekre igazából csak az idő, azaz a művészettörténet adhatja meg a választ. Szalai ugyanis hű maradt a művészet alapvető funkciójához: az emberről az embernek, a láthatón túli világról igéjéhez. S hű maradt ahhoz a korhoz – az európai reneszánsz hagyatékhoz – amelyben ezt a hivatást a legnagyobb mesterségbeli tudással teljesítették. Szalainál a figurativitás nem modor vagy stílus kérdése, hanem életszemlélet, életfilozófia, egyetlen lehetőség a párbeszédre, a kommunikációra, amiről annyit fecsegnek jelentéktelen vizuális művekkel kapcsolatban.

 

Szalai_1.JPG

 

A romániai üldözöttség és az idegenségben való helykeresés dilemmái ellenére is rendkívül gazdag életművének egyszer vissza kell találnia a szülőföldre és a 20. századi egyetemes magyar képzőművészet értéktárába. Ez az album, amelyet szeretettel, meglepetéssel, megértéssel fogadtak mind a budapesti, mind a nagyváradi könyvbemutatókon, csupán az első híradás. Békéscsabán pedig március 24-én a Munkácsy Mihály Emlékházban, Hajdu László kiváló, aktív műgyűjtő tulajdonában lévő korai, váradi képeiből rendezett kamaratárlat keretében, a Tavaszi Fesztivál egyik nyitó eseményeként ismerkedhettek az érdeklődők azzal a manapság oly ritka, őszinte életszeretettel, ami Szalai József művészetéből árad.

A Barabás Ferenc, tehát a csabai Typografia műhely által gondozott, s a gyulai Dürer nyomdában előállított monográfia pedig a kiállítás időtartama alatt megszerezhető.


A megnyitóról készült kép Blahut Károly fotója, a festményeket Mészáros Zsuzsa fényképezte.


Főoldal

2017. április 11.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Szabó Magda-kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi MúzeumbanA XVII. Pécsi Országos Színházi Találkozó Díjazottjai Június 26-án búcsúztatják Jókai AnnátKönyvhétzáró irodalmi délután
Versek
Jász Attila verseiBanner Zoltán verseiCsillag Tamás verseiEszteró István versei
Prózák
Térey János: Árkádiában ősszelEgy értelmezés műveMindenki a napra törMolnár Vilmos prózái
Kritikák
Kháron ladikjánMindent bele egy könyvbeZajló Tisza - Orcsik Roland kötetéről Lassítósávok verspályán
Esszék, tanulmányok
Arany-recepció a kortárs költészetbenLövétei Lázár László esszéjeSzáműzöttek - Vitairat a humán szakos pedagógusokhoz„… szívébe égették a szabadságot!”
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA