Kiss György: Corpus
Pogány Gábor
Kiss György szobrászművész
Szegényebbek lettünk egy kiváló művésszel. 2016. április 10-én, 72 évesen elhunyt Kiss György szobrászművész. Nem csak a szűk baráti kör, hanem a művész kollégák, értő kiállítás-látogatók és sokan mások is úgy szólították: Kiss Bis. Az elnevezés eredete ködbe vész, de a róla szóló könyv címlapján és e-mail címében is szerepel.
Bár Budapesten született, de Gyulán nőtt föl; és ha oda utazott, mindig úgy mondta: hazamegy.
Érettségi után, mivel nem továbbították felvételi kérelmét a Képzőművészeti Főiskolára, fölkerekedett Budapestre, hogy művészeti látókörét szélesítse. Kőfaragóként dolgozott (szakmunkás oklevelet is szerzett), főként a Parlament épületén. Ha arra járok, szemem megpihen egy keresztrózsán vagy egy fiatornyon, Kiss Bis erőteljes kézszorítását érzem.
Festőnövendéknek jelentkezett. A Képzőművészeti Főiskolán Kádár György mester keze alá került. Kádár mester jó tanár volt, nem epigonokat nevelt, hanem segítette az önálló művészeti gondolkodást kifejlődni. (A mai magyar képzőművészet oly jeleseit tanította, mint Kocsis Imre, Szentgyörgyi József, Szunyoghy András, El Kazovszkij, Barabás Márton vagy Záborszky Gábor.) Amit mesterétől talán nem tanult, de amiben megerősítést nyert: az a fegyelem a munkában, a koncentrálásban és főként a kompozícióban. Ezt a fegyelmezett munkamódszert valamennyi alkotásán tetten érhetjük.
Ha korai festményeit nézzük, óhatatlanul a XX. század eleji expresszionisták jutnak eszünkbe. Nem az absztraktok, hanem inkább a kubizmusból is táplálkozók. Sok e korai képeken a kék szín, amelynek ők és Kiss György is, különösen erős érzelmi töltést tudtak adni. Majd fölerősödnek képein a meleg színek, és megváltozik a tónus és a felület-kezelés is: erőteljesebb, kontrasztosabb hatásokat érzünk. A kék szín azután svájci látogatását követően tért vissza palettájára.
A hetvenes években sok litográfiát készített. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának grafikai műhelyében maga csiszolta a kőlapokat; olykor egyetlen elkészített próbanyomat után újracsiszolva, elégedetlen lévén a nyomattal. Így néhány korai grafikája csak egy példányban létezik. Grafikusként is erőteljes, szigorúan szerkesztett kompozíciókat készített, jól kihasználva a kőnyomat változatos tónusokat lehetővé tevő technikáját.
1973-ban egy igen erőteljes élmény alapvető fordulatot hozott Kiss György művészi gondolkodásmódjában. Látogatást tett a fertőrákosi kőfejtőben, s a geológiai alakzatok és az emberi kéz által keletkezett formák mély benyomást tettek rá. Az első munkája ebben a témában egy litográfia volt; ha nem tudnánk e bánya létezéséről, modernista szemlélettel akár geometrikus absztrakt képnek is vélhetnénk. Évekig foglalkozott Fertőrákos kőbányájával. Aki nem ismeri: itt malomkövet bányásztak hosszú ideig, fűrészeléses technikával, ami a tér mindhárom irányában derékszögű vágatokat képezett. A természetes és mesterséges tér roppant változatos, de szigorúan rendezett. Jól érzékeltetik ezt Kiss György festményei, grafikái és plakettjei, amelyek sok éven át meghatározó motívumot jelentettek munkásságában. Nyilván nem véletlen, hogy egy kőfaragó múlttal rendelkező művészt ilyen erősen megragad e látvány. Korábban is erőteljes, zárt komponálású képeket festett. A látottakat azután többszörösen átdolgozva igyekezett visszaadni nézőinek; a grafikai és festői földolgozást talán magától értődően követte a három dimenziós gondolkodás.
Már a fertőrákosi élményt megelőzően is készített néhány bronz domborművet, de ez a téma nyitotta szélesre előtte a plasztika világát. A hatalmas forma- és üreg-együttes redukálása 8–10 centis bronzlapokon valóságos alkotói bravúr. A hetvenes évek végére bizonyossá vált, hogy Kiss György szobrászként szabadabb, kreatívabb lett. Néhány többször visszatérő, jellegzetes témájára érdemes fölhívni a figyelmet. Egy külföldi tanulmányút indította a gótika plasztikai fölfedezésére. Mintha a régi kőfaragó rutin tért volna vissza, hiszen a Parlament épületének jó néhány gótikus faragványán dolgozott. Érmei azonban azt is mutatják, hogy megértette a középkori mester konstrukcióinak lényegét, a boltív és a pillér egymást támasztó erejét.
Szülőföldje, az Alföld is megjelent érmein. A horizont, a lebukó nap nem sok motívumot kínál, de ekkor már olyan biztosan kezelte a formákat, hogy néha egyetlen hullámos felület is elegendő volt.
Bővérű humorát, erős érzelmeit tükrözik barátainak, barátairól készített érmei. Szeretet, emberismeret vitte ilyenkor mintázófáját.
Szakrális témájú munkái közül a gyulai Kálvária stációira kell fölhívni a figyelmet. Itt különösen nagy feladatot kellett megoldania: egy négyezer éves halomsír oldalára és tetejére épült a XVIII. században egy kálvária; a tizennégy stáció is adott, a szellemnek is meg kell felelni... Kiss György olyan magával ragadóan oldotta meg e domborművek megmintázását, hogy 1989-ben e munkájára kapta meg a Vásárhelyi Őszi Tárlat legmagasabb elismerését, a Tornyai-plakettet. 2007-ben a gyulai várról készült munkájára megkapta Az Év Legszebb Érme címet.
Kiss György emlékét őrzik művészi alkotásai és barátai emlékezete.
