Cs.Tóth János
Könnyedség és teremtő indulat
Korbely István tárlata Békéscsabán
Kezdetektől különös lehetőséget kapott a Békéstáji Művészeti Társaság a Csabagyöngye Kulturális Központ vezetőségétől. A Társaság tagjai a frissen alkotott műveket, a mindenkori képzőművészeti ambícióikat tárhatják a publikum elé. Ezért aztán többnyire a közelmúltban keletkezett munkákkal jelentkeznek a megyei alkotók. Most Korbely István, Szarvason élő festőművész képeit lehet megtekinteni május 7-ig.
Különféle érzéseket váltanak ki és különféle történetekre engednek következtetni a nézőtől Korbely István művei. Annak ellenére, hogy nyoma sincsen vegyes technikájú képein a tárgyi utalásoknak, hatásosan lebegteti, eldönthetetlenné teszi, hogy mit is látunk valójában. Szándékoltan asszociációk előtt nyitja meg az utat, már-már kényszeríti a befogadót a saját emlékek, belső tapasztalatok mozgósítására. De mit is fest tulajdonképpen, kérdezhetnénk. Nehéz megmondani, mert kompozícióin szinte alig van felismerhető, konkrét motívum. Pedig legtöbb alkotásának van hétköznapi, létező kiindulópontja. Ezek az elemek/épületrészek/ táj megjelennek jelzésként a képeken, de nem tolakodnak az előtérbe, sőt meghúzódnak finoman a festékrétegek mögött. Feloldódnak abban a faktúrában, amit magától értetődően felismerhetünk, mint korbelyi alkotást.
A tér, a tárgyak nyomát, helyét, emlékét komponálja a farostra, vászonra. Lehántja a külső burkot és a láthatatlan felől közelít a lényeghez. Korbely István redukál, ilyenkor a körülöttünk lévő világot fogalmazza meg sommás festői eszközökkel. Az egymáson átsejlő, érzékeny ecsetvonásokkal felhordott lazúros festékrétegek könnyedsége egy-egy valóságos vizuális tétel művészi megfogalmazásai. Képei kitartó munka eredményeként születnek. A motívumok laza hatást keltenek, mert a képfelületen nem érezni az alkotás közbeni erőfeszítést. Ahogy a tengervíz csiszolja simára a parti köveket, ahogy az idő alakítja a folyók medrét, ahogy a homokszemek peregnek az órában, úgy készül a műalkotás Korbely István keze nyomán.
A paletta minden színét visszafogottan alkalmazza a komponálás során. A szürkés, barnás, vöröses képek nagyon érzékeny felületet képeznek, gazdag árnyalatokat foglalnak magukba. Azt érezni, mintha bőre lenne a kompozícióknak. Mindeközben ütközteti, ellenpontozza a motívumokat, s a felszínen homogén nyugalmat érzékelünk. Közelebb lépve az egyes opuszokhoz a felület finom textúrája, sűrű rétegzettsége fedezhető fel. A szinte puha fátyol alatt a tárgyiasság eszenciáját tapasztalhatjuk meg. A Telihold, a Csend vagy a Titkok című festmények erről tanúskodnak. Néhány letisztult motívum a különféle szín és fény viszonylatba kerülve szétbomlik a semmibe, elvész a háttér sűrű homályában, de újraéled a függőleges és vízszintes harmóniájában. Mégis inkább vizuális kontrasztról beszélhetünk esetében, hisz sem a természet, sem pedig a tárgy nem emlékeztet egykori magára. Feloldódik minden Korbely kifürkészhetetlen festészeti világában. Az épített környezet és a belső vízió finoman hangolt egyensúlyát fedezhetjük fel Firenze című képén. Fény az elnevezése annak a munkának, amin a külső és belső világ homeosztatikus egysége bontakozik ki. Rejtélyes paradoxon érhető tetten a Titkok című képen: a megkövesedett mozdulatlanságban mintha mozgás vagy átalakulás menne végbe. Az alkotások asszociációs szövetében lebomlik minden kézzel fogható, elmállik az idő, a kinti és benti univerzum között a sejtelmesség közvetít.
Kötődik múlthoz, amit mutat a táblakép műfajához való ragaszkodása, illetve fontos a régi művészelődök megidézése. Gerzson Pál, egykori mestere nem mint követendő befolyásolja, hanem a vizuális tapasztalás képpé való formálásában példaképe. Tehát megfesteni, ami ott van a szemünk előtt, de mégsem látható, aminek mindenütt érezni lehet a jelenlétét, ám nem érhető tetten sehol. Ez az igazi művészi küldetés.
Miközben az időtlenség, a végtelen tartományába vezeti a nézőt a kiállított képek többsége, Korbely István a cirkusz kulisszáinak világát idézi meg a tárlat egy szegletében. Külön falat kapott a bohócok, mutatványosok ihletésében született képek sora. Beleérző szellemben megfestett képek ezek, amelyeken a korbelyi érzékenység ugyancsak jelen van. Az ábrázolás az ebben a tematikában létrejött műveknél naturális elemeket is tartalmaz. A fellépés előtt, Bohóc sapkában, Bohóc című művek a nevettetés feltárulkozó öröme mellett az emberi drámát is sugározzák. Érezni, egy pillanatnyi botlás és kiesik a szerepből a bohóc és oda a siker. A Cirkusz című képen szürreális szenvedéllyel, saját, finomra hangolt festői modorában sorakoztatja fel a cirkuszi szereplőket, motívumokat.
Nem tesz különbséget Korbely István a figurális és nonfiguratív képek között. Nála mindkettő jelen van. Szabadon jár-kel a kettő között. Hol a biztonság, a nyugalom az ellazulás atmoszférája olvasható le képeiről, hol a teremtő indulat esztétikája és a vele járó művészi magasfeszültség jelenik meg. A látványos színkontraszttal megalkotott művein mindig jelen van az elevenség a finoman megmunkált változékonyság és állandóság szépsége.
