Almafák a Jókai dombon 1955 olaj, vászon 35×47 cm
Szilágyi András
A nagybányai táj geometrizált fényformái, elfojtott színek szenvedélye
A nagybányai Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész életműkiállítása a gyulai Kohán Képtárban[1]
A magyar képzőművészeti kultúrában nem idegenül mozgó érdeklődő számára Nagybánya a modern magyar festészet kialakulásának forrásvidékét jelenti. Nagybánya ma igazi köztes világ. Képzőművészete múlt és jövő közé beszorítva, de amiben a Trianon előtti múlt szépsége eltakarja a jelen szürkeségét, s amiben a jövő bizonytalan. A reménytelennek tetsző szürkeség miatt időközben festőgenerációk jelentős alkotói is áttelepültek Nagybányáról Magyarországra, többek között Madarassy György és Kozma István. De a gyulai Kohán Képtárban kiállító nyolcvanéves mester, Véső Ágoston, akár a kő, maradt!
Ebben a „köztes, már-már művészettörténeti titkokat rejtő enigmatikus képzőművészeti térben" Véső Ágoston[2] volt az, akinek volt bátorsága újraszervezni a Nagybányai Festőtelepet. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület segítségével 1996-ban létrejött szervezet intézményes keretet nyújtott/nyújt a megújulásra a szürkeséggel szemben. A művészt Gyula városához, a Gyulai Nyári Művésztelephez több mint harmincéves alkotói, baráti kapcsolat fűzi. Ennek eredménye ez a kiemelt művek sorát bemutató, egész életművét átfogó egyéni tárlat.
Cigánylány 1958 olaj, vászon 70×55 cm
Véső Ágoston egész élete Nagybányához kötődik. A hely szelleme meghatározta szemléletének alakulását. Alkotói hitvallása szerint a nagy elődök művészete nyomán tudatosan kívánta vállalni a klasszikus tradíciót a kontinuitás igézetében. A kérdés számunkra az, vajon ennek módja milyen festői tartalmakat hordoz, illetve miként jellemezhető ez az általa kialakított vizuális világ. Mielőtt erre a kérdésre közelítő választ adnánk, nézzük röviden a kezdeteket. Véső Ágoston a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályát Mohy Sándor irányítása mellett 1955-ben fejezte be. Foglalkozása szerint rajzot, rajzpedagógiát tanított. Ennek ellenére szobrásznak készült, de abban, hogy mégis a festészet felé fordult, meghatározó szerepet játszott a még Nagybányán élő legendás mesterek (Nagy Oszkár, Ziffer Sándor, Mikola András, Csikós Antónia, Sztelek Norbert, stb.) jelenléte is, akiket még fiatal alkotóként látott festeni, s akiket személyesen is megismert. A bemutatott művekből érzékelhető, milyen szenvedélyesen tanulmányozta a nagybányai mesterek vizuális szemléletét (Cigánylány). A hatások sokrétűek, de már korai alkotói szakaszában Nagybánya szellemiségét, alkotómódszerét a kor követelményeihez alkalmazkodva kívánta érvényesíteni (Almafák a Jókai dombon). A nyolcvan évet átlépő mester életművének szellemi nyomkövetése tehát nem minden tanulság nélkül való. Különös, de mintha korunk sóvárgó vágyakozással tekintene e magyar festészeti hagyomány mélységes-mélyére, amely már-már történelmi időket átható szellemi előképpé magasztosul. Hiszen ez a festészet a magyar nemzeti festészet formanyelvét újította meg. Nagybánya első nemzedékének festészete a Franciaországban már korábban lezajlott szellemi-vizuális folyamatokat németországi (München) közvetítéssel kapta. Következésképpen a XIX és XX. század fordulóján a nagybányai tájegység különleges természeti és szellemi kisugárzása a korabeli modern európai formanyelvi változások vizuális-szellemi alapvetéseivel szervesült. A második nemzedék radikálisan megújító festészete már - német közvetítés nélkül - közvetlen franciaországi (fauvizmus) hatásokon alapult. Véső Ágoston számára különösen Paul Cézanne szerkezetisége, André Derain nyers dekorativitása volt meghatározó. Életszerű közvetlenséggel pedig Mohy Sándor, Nagy Oszkár, Ziffer Sándor s a Nagybányán rövidebb ideig alkotó Kmetty János, Pittner Olivér és Dömötör Gizella festészete hatott rá. A nagybányai festőiskola (1896-1944) megszűnését követően Véső Ágoston nyilvánvalóan nem folytathatta ott, ahol mások abbahagyták. Megfigyelhető, hogy az első alkotói periódusában kiemelt szerepet kapnak az egészalakos kompozíciók és portrék. Érzelmes báj intellektuális feszültséggel. Visszautaló módon rokonságot jeleznek Klein József, Pittner Olivér, Csizér Lilla és Kahán Sára szociális érzékenységű, modern szemléletével (Sárga bohócfej). Értelmezésemben az alkotó Paul Cézanne alapvetéséből indult ki, hiszen már korai művein is fel-feltűnik a geometrikus képszerkesztés (Laposbányai táj). A nagybányai tájelemek, a hegyek, a házak, a fák, a templomok geometriai szemléletű átírásán túl az általa használt színek, a kékek, fehérek, okkerek és zöldek tónusgazdagsága a plasztikai hatás érvényesülését szolgálják.
Sárga bohócfej 1975 gouache, papír 40×30 cm
A gyulai tárlat az utóbbi két évtized pasztell technikával készült munkáiban teljesedik ki. Itt már, a téli időszakot idéző kompozíciók síkbeli felbontásában sajátos szintézis érvényesül. Különösen figyelemreméltó, ahogy a formák rendteremtő ereje feloldódik a színek káprázatában. Egy-egy jellegzetes tájelem a természeti folyamat részeként, az évszakok változásában teljesedik ki (Református templom fák között). A rá jellemző egységesítő képszerkesztést, a többféle nézet egyidejű alkalmazását, a térsíkok kiterítését metafizikai fényhatásokkal társítja (Behavazott fa). A síkok hajlékonyabbá válnak - a kép architektúrájának megbontása nélkül (Parasztfej).
Feleségem portréja 1958 olaj, vászon 60×50 cm
Véső Ágoston tehát a jelen idejű múlt felé fordult, festészetében előtérbe került a nagybányai szemlélet igényéhez és követelményéhez való visszatérés (Behavazott utca Nagybányán). De természetesen nem csupán erről van szó, a hangsúly, az „örök" átláthatóság megjelenítési módjában, újraértelmezésén van, amelyben a mű saját korához való tartozása, vagyis a képidő eredeti kontextusa, illetve annak megújítása a meghatározó (Havas gesztenye a Cinteremben). Véső Ágoston festészete éppen arról győz meg bennünket, hogy az elsajátított hagyomány megújított módon képes visszanyerni esztétikai funkcióját.
[1] Véső Ágoston kiállítását, amelyet dr. Feledy Balázs művészeti író, a budapesti Vigadó Galéria igazgatója nyitott meg 2012. május 10-én, június 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (A szerk.)
[2] A nagybányai iskola jelentőségével és Véső Ágoston munkásságával hasonló tematika szerint foglalkozik Kishonthy Zsolt művészettörténész Véső Ágoston 80 éves című munkájában. In: http://www.missionart.hu/kiallitasok/kovetkezo/Veso-agoston-80-eves/1463/ (A szerk.)
