Képzőművészet

 

 

 

 

BMZ / Baji Miklós Zoltán


„Catwalk→ Screenwalk". Hevenytükörben: „Cicasétáltató→ Képsétáltató"*

Kazár Fatima kiállítása a békéscsabai Jankay Galériában



Ezt a címet kölcsönöztem a békéscsabai Jankay Galériában kiállító, Békéscsabáról elszármazott fiatal művészbarátomtól, Kazár Fatimától, amikor kiállításának megnyitóbeszédére készültem. Egy biztos, a „Mammon Templomok" (Csaba Center, békéscsabai pláza) közül kevés mondhatja el, hogy szuper légkondicionált, műérték klímájú, villogó falai között a „márkás" tucat-egyenszarok mellett valódi szellemi értékek tárgyi kivetüléseinek is teret biztosít. Ez a „tótországi" bevásárló központ ilyen: már több jeles hazai és külföldi művész projektállt falai között, csak néhányat felsorolva: Imre Mariann, Bukta Imre, Lukoviczky Endre, feLugosi László, Lóránt János Demeter, Bohus Zoltán, a fiatalok közül Miklya Gábor, Tóth Péter, Knyihár Amarilla és még sorolhatnánk.

Kazár Fatimát, Fatit, az „artcicát", mint világszínvonalú alkotót, a közvetlen barátokon, volt osztálytársakon, tanárokon kívül kevesen ismerik abban a városban, Békéscsabán, ahol felnőtt, iskolába járt és apai ágon ma is hazajár. Sőt, megkockáztatom: még közvetlen barátai közül sem sokan tudják, hogy ki ez a „bulis csaj" valójában. Nem tudhatják, mert az egyértelmű számukra: Fati jól csocsózik, de magáról, hivatásáról, szakmai sikereiről, megbízásairól nem beszél, nem kérkedik.

Felsőfokú végzettségeit tekintve: vizuális kommunikátor, média dizájner, vizuális és környezetkultúra tanár, díszlettervező, aki magyar (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest, 2001-2008) és külföldi (Accademia di Belle Arti di Catania, Olaszország, 2005) egyetemeken, akadémiákon végezte tanulmányait.

Az 1979-es születésű, Békéscsabáról elszármazott Kazár Fatima alkalmazott korművészete, munkássága Európán (Strasbourg) át New Yorkig vibrál.

Nem célom felsorolni azt a hosszú listát, amely lajstromba veszi, milyen helyzetekben, hány helyen, médiában, találkozhatunk Fati munkáival. A teljesség igénye nélkül: szórakozás közben, amikor a népszerű pop énekes, Pierrot, Túl jól vagyok című dalát, vagy a Kiscsillag zenekar videóklipjét élvezzük. Ugyancsak Fatink tudását dicsérhettük, amikor a TV1 csatorna Fogadóóra című oktatásügyi műsorát, vagy ugyan ezen adó zenei, a Dob+Basszus zenetörténeti adásait nézhettük 2005-től 2007-ig, vagy a Számlával milliókért és a Mi kis városunk produkciókat is megemlíthetjük.

A virtuális távirányítót kezünkbe tartva, kattintgatva átszörfölhettünk az ATV-re (2006-2008), ahol Friderikusz napi politikai és közéleti show-jával önsanyargathattuk magunkat.

Ha eltekintünk a műsorvezető személyétől és a műsor direktizált politikai tartalmától, és kizárólag a nézhetőséget és minőséget nagyban segítő szakmai háttértevékenységre (motion graphics) koncentrálunk, akkor elégedettek, sőt büszkék lehetünk Fatira.

Azok a honfitársaink is büszkélkedhettek a „mi macskánk leányára", akiknek volt lehetőségük 2009-ben ellátogatni a WAMP nevet viselő New York-i Desingn Hétre és interaktívkodhattak a Bogrács címet viselő installációban, mert művésznőnk vizuális talentuma ott is meghatározta élményüket.

Tömérdek weboldal, díszlet került ki a keze alól, a filmek közül megemlíteném az Eszter hagyatékát, ahol Sipos József rendező grafikus munkatársaként dolgozott.

A divat világában világhírű dizájn csapat, az USE unused is sokat köszönhet Fatimának.

Alkotónk legtöbbször csapatban dolgozik, akikhez a termékeny munkakapcsolaton kívül barátság is fűzi, ilyen többek között Hunyadi János és az általa vezetett 3D Csoport, vagy a már említett USE szupercsapat.

Kazár Fati egy érzékeny zseni, aki az alkalmazott, megrendelésre készült művek mellett a lelkét is kivetíti (mint ahogyan ez a 2010-ben látható is volt a Jankay Gyűjtemény Kortárs Galériában, az eddig felsorolt munkákkal együtt).

A kiállítóterem félhomályos fény-fátyolában jól érvényesült a főfalra kivetített demo- mozi, amely folyamatosan uralta a teret, a falon diszkréten megvilágítva C. printek, vagyis kompjúter képek, melyek kasírozott digitális nyomatai statikus részleteket mutattak az egyébként mozgó művekből. Egy kivételével: a tárlatot indító kép nem film részlet, hanem önálló digitális eszközökkel realizált táblakép. A tábla nézése közben felfedezhettük a főszereplőt, egy kis giccses, a nagymamai vitrin aromáját árasztó porcelán rókát, aki színes vazelin lángokban értelmezte a saját idejét, amely a vitrin űrjében nem létezővé meditálta magát.

A személyes, jó értelemben vett női líra a filmekből kivett részleteken is érvényesült, mint például a BP. Home sweet, vagyis Budapest édes otthon részleteiben. Szinte szaga, égett szaga volt a munkáknak. A mű egy személyes tapasztalás lelki és filozófiai indíttatású feldolgozása. Fatiék budapesti lakása kiégett, minden tárgy, emlék, értéknek vélt matéria a Tűz elem étkévé vált. Ez a mű a tárgyaktól történő fizikai, lelki és filozófiai elválást dolgozza fel. Mondhatjuk: egy gyászmunka, a kötődés nélküliséghez, avatár állapothoz vezető út első állomása.

Nem kívánom elemezni a kiállítás teljes repertoar(t)ját, de kiemelném a kínáltból az Art cream / Személyes ajánlat című, fiktív terméket ajánló reklámfilmet. A már jól bevált reklámpaneleket, kreatívokat, valamint a minden szinten, csatornán támadó reklám, média hadjárat és csomagolás miatt csodaszernek tekintett árutömeg agyelvonó, konzum rohamának karikírozását bevállaló munkát minden jó érzésű ember figyelmébe ajánlom.

A figyelemre és elismerésre méltó művek közé sorolom Amon Tobin Verbal klippjét, a kísérleti művek közül pedig a Broadcast color elnevezésűt. Fati ebben a munkájában, de tulajdonképpen mindenből, akár egy marék szívószálból is elvont, újrateremtett esztétikai értéket tud létrehozni. A mű technikai elkészítése szinte banális. Ezt nem tudva, csak a látványt „szemhez kapva" az ember azt gondolná, hogy valami szuper számítógépes animáció virtuális csodáját bámulja, pedig egy konyhai körülmények között rögzített szívószálas bábjátékot látunk.

Ez a kísérletező „játék" érhető tetten Fatima kimondottan alkalmazott médiatevékenységében is. Erre jó példák a már említett USE unused által kapott megbízások is, az USE ANATOMY pedig egy cég modern eszközökkel készült bemutatója, prezentációja, amely a Nike-nak készült. Ebbe a megbízói sorba tartozik a Slow motion, magyarul lassú mozgás, amely szinte feledteti a modellt és a rajta lévő ruha balettja egy gyönyörű virág kinyílásának esztétikai varázsát kelti az emberben. A szintén az USE-hoz kötődő diplomamunkát, a Screenwalk-ot sem szeretném kihagyni.

Az eredeti, speciális teret és technikát igénylő videó installációt sajnos nem lehetett megépíteni a Jankay kiállítótermében, így meg kellett elégednünk a vetített demo változatával, amely megerősítette bennünk a vágyat, hogy milyen jó lenne élőben besétálni ebbe a megvalósított valótlan térbe.

Zárásként ábrándozom. Álmodok egy nagyot. Hatalmas világvárosban megrendezett nemzetközi vásáron vagyok, a magyar pavilonban. Az óriási, valódi 3D monitoron a Csabai Kolbászt és Kolbász Fesztivált bemutató film végén a következő felirat olvasható: Art director: Fatima Kazár.


Kérem vigyék hírét az igazaknak!


* A fenti szöveg a 2010. június 11-től július 21-ig tartott kiállítás megnyitó szövegének szerkesztett változata.

 

Ván Hajnalka Kazár Fatima művészetéről

 


 

2011. január 12.
Szakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Filip-Kégl Ildikó verseiPintér Lajos verseiTatár Sándor verseiTurczi István versei
Az Édes Cseléd éléskamrájaKét vagy három kupica snapszNagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: Nésopolis
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg