Déry Tibor
Onagy Zoltán
Törékeny
Déry Tibor: Szerelem
Sok év után újra asztalon Déry ötvenes évek közepén, az ötvenhatos események előtt született klasszikusa, a Szerelem. Meglep. Az emlékezet cizelláltabb, politikusabb, ugyanakkor sokkal erotika-patetikusabb matériaként raktározta. A technika, az idősíkok, a szövegkezelés ezredfordulós technikájához képest ódivatú a klasszikus Nyugat-írók modora. Ugyanakkor halálpontos, hatékony és célvezérelt.
Szerelem. Az – és dehogy. Élet és politika. Szerelem és az átlagférfi kétnemű konstrukciója a világgal: hatalom és nő. A nyitó képet (kilép a börtönből, a smasszer kedélyeskedő szexista megjegyzését: „Éjjel már használhatja a szerszámát is.”), szükséges néhány személyes adalékkal bővíteni az íróról. Déry hatvanéves a novella írásakor, amely kétségtelenül a Rákosi-éra ellen íródik. Ugyanakkor: Déry 1919-től deklaráltan kommunista. A Tanácskormány bukása után 1935-ig emigránsként él Európa több országában. 1945-ben újra belép immár a Rákosi-féle Kommunista Pártba. Feladatot, díjakat kap. 1956-ra sokallja meg a hallgatást, s mint az írók a forradalmakban általában, ír és beszél (Petőfi-kör). A második világháború utáni rendszer – mint minden autokrácia – úgy épül fel, hogy csak igenek és nemek léteznek. Ugyanakkor a „nem” kimondása életveszélyes kockázatot rejt a megszólalóra. A „nem” mindent visz, a nemmel mindent elveszít a tiltakozó. Déry hatvanéves. És bár nyilván számolt a kockázatokkal, és bár az életmű legértékesebb darabjai ötvenhat után jelennek meg, miután tisztázza magában az ideológiák és az ember különös viszonyát, a „nem”-mel van mit veszítenie. A Párt vérbírói akár fel is akasztathatják.
Nem ötvenhatban kezdődik. Déry szenzorai jól működnek. A Szerelem című elbeszélésben Déry azelőtt megírja a szabadulást, mielőtt az alakuló kommunista csatlósállam börtönbe zárná, és élőben is megélhetné. A téma „földön hever”. Láthatja, hogyan tűnnek el emberek a környezetéből, bukkannak fel, vagy vesznek el végérvényesen. A szenzorok jól működnek ugyan, de annyira nem, hogy felfogja, diktatúrákban nincs személyes védettség. A hatalom változik, érdekei változnak. A hatalom – saját jól felfogott érdekében – szövetségeseit, harcostársait is felakasztatja. A diktatúrát – bármilyen színű diktatúrát – ez különbözteti meg a demokráciától. A diktátor számára nincs átmenet, konszolidáció, átmenet, csak vagy-vagy létezik.
A Szerelem a Déry-rövidpróza egyik csúcsa. Az a trükkje, hogy nincs trükkje. Déry hatvanévesen már pontosan tudja, az egyszerű dolgok – a hatalom és a kiszolgáltatott kisember élete, életviszonyai – egyszerű technika felvezetésével a leghatásosabbak. A lineáris cselekményvezetés, a filmszerű vágások, de legfőképpen az elegancia, ahogyan az olvasóra hagyja, semmit nem magyaráz, nem értelmez, gondoljon, ami eszébe jut. Az olvasó az életére gondol – természetesen. Hasonló történelmi időszak ritkán adatik meg az írók életében, hogy olyan rejtjelezés birtokában legyenek, amelyet olvasóik kilencven százaléka ismer. Déry nem ad kulcsokat. Puszta zászlójelzések. Az olvasó dekódolja a jeleket. Korfüggő. Hogy egy fiatal olvasó, aki történelemkönyvekből ismerkedik a diktatúrákkal, miképpen veszi a szöveg alatti kimondatlant, Déry ezt is megoldja.
Nem használ allegóriákat, szimbólumokat, a nyelvi jel és fogalom között széles az átjárás. A börtönvilágból az életbe érkezik. A villamoskalauz-nő és a sört cipelő munkás pajzán dialógusa önkényes, társadalmi megegyezésen alapuló viszonyt feltételez, addig a szimbólum. Az olvasó közvetlen bevonása több szinten evidens. A főszereplőt egyetlen betűvel jelöli. Külső, belső tulajdonságairól nem informál. Nem derül ki, miért ült (ő maga sem tudja), politikai fogoly, hét év börtön, amiből másfél a halálsoron. A történet zárt térben indul (börtön), nyílt, szabad térben folytatódik, végigvillamosoz az élettel, színekkel teli városon, taxiba ül, emberekkel beszél, beszélgetéseket hallgat meg, a szegényes albérletbe érkezik, amely szegényes berendezése ellenére (kopott szekrény, vaságy, szék, asztal) az otthonosság és ismerősség érzetét kelti. A látás és a hallás után most a szaglás kap kiemelt szerepet („Az asztal fölött is a felesége szaga érzett”, „teleszívta magát felesége szagával”).
A novella nem ad konkrét történelmi kort, ezzel teszi időtlenné, általánossá és univerzálissá a börtönből szabaduló, feleségéhez érkező férfi történetét. Örökérvényű, nagyon csendes elbeszélés a Szerelem a törékeny emberről.
