Versek
Versek
„Oszthatatlan te / Oszthatatlan én – / eggyel és önmagammal”. Visky András versei a Bárkából.
„Az író papírról álmodik / Ez meglehetősen belterjes / szöveg lenne így Ha a papír / lapok nem égtek volna el Vagy / nem égtek el mégse” - Zalán Tibor versei a Bárkából.
„Amikor betöltöttem a negyvenet, / egy tuskót kaptam a feleségemtől / a születésnapomra. / Átkaroltam, felemeltem, járkáltam vele a szobában. / Jó érzés volt.” Ágoston Tamás versei.
„Azt hittem, könnyebb volt, / és mégis nehezebb lett / magunkévá tenni a szót, / mint betörni a csendet.” Bék Timur versei a Bárkából.
„Csontig hatol, a rügyeket meghágja a fény. / Gyöngyöző lendület a szárcsák farvizén; / ahogy feleslegét a habokba üríti / az egyre erőtlenebb nap.” Závada Péter versei.
„Azóta itt vagyunk, / az előre elfeledettségben, / nincs bánat, amire felfeszüljünk, / megközelíthetetlen térbeliség vagyunk, / egy fényképre zárva.” Viola Szandra versei.
„S nevet cserélnek utcák, terek, / a szobrok is elkóborolnak, / útra kelt fák bolyonganak, / eltévedt történetek (...).” Kántor Péter Eltévedtek című verse, mely a 2019/6-os Bárka elején jelent meg, a...
„A viszonosság kedviért / ma orvosommal ettem. / Írásképem változására csak legyintett, / a szobainas meg a hangyák / vonulási útja viszont érdekelte, / körbevezettem.” Gál Ferenc versei.
„Megírtam a levelembe: / gyere velem le / Velembe. / A szerelem velem sötét, / a szerelem sötét velem.” Szőcs Géza versei.
„Akkor azt hitted / Hogy a szégyen tart vissza / Vagy csak nem akartál lebukni / Most viszont azt olvasod / Hogy te is óvtad a környezetet.” Lövétei Lázár László versei.
