Drámák

 

Bartis_m__ret.jpg 

 

Bartis Attila

 

Rendezés

 

           

JÁNOS           (civilben JÁNOS) 50 körüli rendező

OLGA            (civ. KLÁRA) 45 körüli színésznő, Olgát játssza

SÁNDOR       (civ. PALIKA) 65 körüli színész, Olga apját, a hajdani főügyészt játssza

PÉTER           (civ. LACI) 45 körüli színész, Olga szeretőjét, János barátját játssza

LILI                (civ. ANNA) 22 körüli színésznő, Olga lányát, János nevelt lányát játssza

EGY NŐ        (civ. ÉVA) Olga-alterego, színésznő

KARCSI        (civ. KARCSI) kellékes

KÉT MENTŐS

 
*

ELSŐ JELENET

 

OLGA            Kelj fel. Rosszul vagyok, legalább ilyenkor kelj fel… Végtére is tőled vagyok rosszul. Hogy pusztulj el végre. Én tisztább vagyok, mint te, amikor megszülettél. Tiszta… Érted? Mert engem úgy neveltek. Undorodom tőled. Kelj fel. Azt mondtam, kelj fel! Azt hiszed, bemocskolhatsz a hazugságaiddal? Ez a hazugság. Ez. Ez mind hazugság. János. János.

A férjem rosszul van… Nagyon rosszul… Nem tudom. Én ehhez nem értek… Nem kap levegőt… Biztos, a szíve… Azt mondja, a szíve... Iskola utca három.

János... Úgy éltünk, ahogy akartad... Pont úgy. Hónapokra hagytál itt. Bezárva. Amíg te instruáltad a színésznőcskéidet. És én semmit nem kértem számon. Semmit. Más már rég beperelt volna, ha ellopod az életét. Te engem ne merj bemocskolni. És az apámat se. (A két mentős be.)

MENTŐS       Jó estét.

OLGA                        Miért kell magukra mindig várni?

MENTŐS       Asszonyom, tíz perc alatt...

OLGA                        A férjem nagyon rosszul van.

MENTŐS       Asszonyom, nagyon sajnálom. A férje már meghalt.

OLGA                        Az nem lehet. Vizsgálja meg.

MENTŐS       Nincs mit vizsgálnunk.

OLGA                        Azonnal vizsgálja meg!

MENTŐS       Asszonyom…

OLGA                        Akkor csináljon vele valamit! Azért orvos.

MENTŐS       Asszonyom, a férje órák óta halott. Ki van hűlve.

OLGA                        Milyen hideg van itt, istenem.

JÁNOS           Köszönöm, álljunk le. Klári. Nagyon jó. De semmi konkrétat nem akarok tudni arról a kéziratról.

OLGA                        Hagyjam ki?

JÁNOS           Nem. De csak annyit akarok látni, hogy ez a nő tele van gyűlölettel. Hogy olyasmi áll ott róla, amiért ölni tudna.

OLGA            De hát én tudom, hogy mivel rágalmaznak. Nem tehetek úgy, mintha nem tudnám, hiszen pont azt olvasom.

JÁNOS           Akkor megtennéd, hogy felolvasod?

OLGA            Ahhoz lehet, hogy meg kellett volna írd, Jánosom..

JÁNOS           Azért csak olvasd.

OLGA            Az apám egy gazember, én egy őrült vagyok…

JÁNOS           Nem, drága Klári. Nem vagy őrült, ezt valahogy el kéne felejteni. Abból, hogy valaki nem viseli a valóságot, még nem az következik, hogy őrült. Abban a füzetben mindössze annyi áll, hogy az apád egy gazember volt, az anyád felakasztotta magát, neked pedig nem volt semmiféle nagy, szomorú szerelmi történeted, egyszerűen tizenévesen megerőszakoltak egy ruhatárban. Valamint, hogy ez a hulla, akihez basztál kihívni időben a mentőt, apáddal és anyáddal ellentétben tényleg szeretett. És az, hogy hiába hagytad megdögleni, semmit nem segít rajtad, mert nem őt gyűlölöd, hanem önmagad. (Balázs: Pff…) De ami a legfontosabb, semmivel nem rágalmaznak. Ölni kizárólag a valóság miatt tudnánk.

OLGA                        Ezt azért nem hiszem.

JÁNOS           Nyugodtan hidd el.

OLGA                        Ha engem alaptalanul megrágalmaznának…

JÁNOS           Akkor még egy levelet se írnál, amiben kikéred magadnak.

OLGA            Tudtommal téged is rágalmaztak már meg, és egészen megható nyílt leveleket írtál.

JÁNOS           Tévedsz, drága Klári. Nem engem rágalmaztak meg, hanem egy hajdani cellatársamat, csak neki már nem állt módjában nem válaszolni. És ez, ugye, egészen más. De ez a te szempontodból most édes mindegy, mert ez a nő a valóságtól roppan össze.

OLGA                        Szerintem inkább a hazugságaitól.

JÁNOS           A hazugságaid is arról szólnak, hogy nem viseled a valóságot, ennyi.

MENTŐS       Ez az egész egy kicsit ilyen lélektani, nem? Vagy kísérleti.

JÁNOS           Így is fel lehet fogni. Köszönjük, mára elmehetnek. És Klári. Bármennyi gyűlölet van benned, a férjed halála megbénít. Mégiscsak ezzel a pasassal élted le a fél életed.

OLGA                        Értem.

JÁNOS           Menjünk át a kettesre.

OLGA                        Nem vesszük ezt még egyszer?

JÁNOS           Nem. Palika hol van? Gyerekek, szóljon valaki Palikának.

PALIKA        Itt vagyok!

 

MÁSODIK JELENET

 

SÁNDOR       Ezerkilencszázkilencvenegy, július négy. Tegnapelőtt elhunyt Vári János. Nevezett a börtönbüntetése után előbb az építőiparban, majd a kultúra területén dolgozott. A Nemzeti Színház jóvoltából több Nyugat-európai utazáson vett részt, ellenforradalmár múltja dacára színházrendezői funkciót tölthetett be. A változások idején politikusi ambíciói nem voltak. Tizenkilenc éve lépett házasságra Homoki Olgával… Homoki Olga a lányom. Kapcsolatomat Vári Jánossal a kulturált távolságtartás jellemezte.

 

JÁNOS           Nagyon jó… Palika, látsz engem?

SÁNDOR       Igen.

JÁNOS           Akkor mostantól ne láss. Ez a férfi vak.

SÁNDOR       Értem.

JÁNOS           Másrészt nem a saját igazságáról beszél, hanem az igazságról. Nincs benne empátia a veje iránt.

SÁNDOR       Rendben.

JÁNOS           Ugyanolyan, mint te, vagy én. Vagy bárki. A szíve mélyén szarik az érem másik oldalára.

SÁNDOR       Se te, se én nem szarunk rá.

JÁNOS           Biztos vagy benne?

SÁNDOR       Igen.

JÁNOS           Akkor ez a te igazságod.

SÁNDOR       Ne haragudj, de nem értelek.

JÁNOS           Bocsánat. Arról beszélek, hogy kizárólag egyetlen igazság létezik. A tied.

SÁNDOR       Nem.

JÁNOS           Ismered a Möbius-szalagot?

SÁNDOR       Persze.

JÁNOS           Be tudod festeni mindkét oldalát? Mondjuk az egyiket vörösre, a másikat kékre?

SÁNDOR       Persze.

JÁNOS           Hát nem, Palikám. El kell keserítselek, de nem tudod befesteni. Ha elkezded vörösre festeni az egyik oldalát, akkor az egész vörös lesz. Mert nincs neki másik oldala.

SÁNDOR       Hogyne lenne?

JÁNOS           Karcsi! Csináljon Palikának egy Möbius-szalagot.

KELLÉKES   (Be) Mit?

JÁNOS           Egy Möbius-szalagot, Karcsikám. Köszönöm.

SÁNDOR       Inkább elhiszem.

JÁNOS           Ne hidd el.

KELLÉKES   Ez jó lesz?

JÁNOS           Tökéletes. Köszönjük. Kezdd el végighúzni az egyik oldalán.

SÁNDOR       A kurva életbe.  Hát ilyen nincs.

JÁNOS           Erről beszélek, Palikám. Ez az egyetlen oldalad van. Neked is, nekem is. Egy kétdimenziós szalagféreg vagy. Úgy beszélgetünk, mintha tekintettel lennénk a másik igazságára, de valójában meg se halljuk. Csak megjátsszuk, ha nagyon muszáj, mert egyébként kihalnánk, mint a dinoszauruszok.

SÁNDOR       Rendben, értem. Kezdjem elölről?

JÁNOS           Ne. Jöjjön Olga. Adj neki végszót.

 

SÁNDOR       Homoki Olga a lányom. Kapcsolatomat Vári Jánossal a kulturált távolságtartás jellemezte.

OLGA            (Be) Megjöttem, apa.

SÁNDOR       Hallom.

OLGA                        Kivel beszéltél?

SÁNDOR       Kivel beszéltem volna?

OLGA                        Valakivel beszéltél, hiszen hallottam.

SÁNDOR       Biztos a halállal.

OLGA                        Jaj, apa…

SÁNDOR       Tegnap nem jöttél.

OLGA                        A temetést kellett intéznem.

SÁNDOR       Na persze... Hoztál?

OLGA            Igen, hoztam. Hiszen mindig hozok. De az orvos szerint…

SÁNDOR       Tudod, mit csináljon az orvos? Hát mi vagyok én? Alkoholista?

OLGA                        Dehogy, apa. Csak nem tesz jót.

SÁNDOR       Mind egy követ fújtok. Napi egy pohár nem tesz jót? Egy rendes orvos ennyit felír receptre.

OLGA                        Töltsek?

SÁNDOR       Ne. Meg azt is felírja, hogy a lányom legalább tíz percet szánjon arra, hogy idejön.

OLGA            De hiszen mondtam, hogy a temetést kellett intéznem. Ezt igazán megérthetnéd.

SÁNDOR       Az egész házasságodat megértettem, miért pont ezt ne érteném meg.

OLGA                        Legalább most ne gyűlölködj.

SÁNDOR       A te férjed volt, neked kellett szeretned. Azt meg soha nem mondtam,                            hogy gyűlölöm.

OLGA                        Az ilyesmit anélkül is tudni lehet. Holnap mit szeretnél enni?

SÁNDOR       Halat. Csak ne legyen benne szálka.

OLGA                        Jó, akkor hozok hekket. Vagy pisztrángot. Abban sincs szálka.

SÁNDOR       Tudod, mi a legaljasabb a vakságban?

OLGA                        Nem tudom, apa. Azt hiszem, a kiszolgáltatottság.

SÁNDOR       Frászt. Nem vagyok kiszolgáltatott. Soha nem is voltam. Az benne a legaljasabb, hogy nem láthatom a lányom arcát. Ötezer négyszázhetvenöt napja nem láttalak.

OLGA                        Jaj, apa, ne akard, hogy bőgjek.

SÁNDOR       Elmenjek a temetésre?

OLGA                        Nem várom, hogy oda gyere. Háromszor találkoztatok az életben.

SÁNDOR       Négyszer. De mégiscsak a lányom férje volt.

OLGA                        Én háromra emlékszem. És az a három se tett ki egy órát.

SÁNDOR       Hekket vegyél, az egy rendes plebejus hal. A pisztráng nem nekem való.

OLGA                        Jó, akkor plebejus halat hozok.

SÁNDOR       És négyszer. Nekem kötelességem ragaszkodni az igazsághoz.

OLGA            Jó, akkor legyen négyszer. Tudom, hogy mindig az igazsághoz ragaszkodtál, apa.

SÁNDOR       Csináltass a nevemben egy koszorút. Ott a pénz a fiókban.

OLGA                        Nem kell pénz, van nálam.

SÁNDOR       Azt akarom, hogy az én pénzemből csináltasd.

OLGA                        Rendben, a tiedből csináltatom.

SÁNDOR       Szegfűből. Vörös szegfűből. A szalagra meg írják rá, hogy Homoki Sándor volt államügyész.

 

JÁNOS           Köszönöm, itt most álljunk le és vegyük a következőt.

SÁNDOR       Én maradjak?

JÁNOS           Igen! Miért, mit akarsz csinálni?

SÁNDOR       Csak gondoltam…

JÁNOS           Ne gondold!

OLGA                        Jól van na, nyugodj meg. Csak gondolta.

 

Megjelenik a Bárka 2016/3-as számában.


Főoldal

2016. május 10.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png