Aletta Vid
A halhatatlanság változtataiból
1.
Különböző kések, edények bemutatójának kora.
Elégett, szénné változott vacsora
maradványai mögött kuporgok, fehér maszkot viselő varázsanyó,
még mindig nem telefonálsz rám.
Előbb-utóbb mint vízre kátrány,
ránehezedik, rávetül, ignorálja közös felületünket
a meg nem szervezett nyár, a meg nem látott ünnep.
Milyen nehezen eltávolítható még így is,
állítólagos modern eszközeinkkel
a túlságosan sokáig láng fölött tartás hozadéka.
Te is negyven fölött.
2.Hiába a kenguru és az úthenger keresztezése,
ezen a hajnali órán már csak keljfeljancsikat találni.
Olyan erővel bíznak, mintha legalábbis tanfolyamuk lenne róla;
szívós egy banda, gyémántból van az agyvelejük is.
A tekintetükkel gyógyítanak, meg a beszédhangjuk rezgésszámával.
Elérték a kort. Nem erőlködnek, egész természetesen haladnak
a kenguru-úthengerek csapódásai nyomán;
kérdéseidre esőfelhők leheletét helyezik.
3.Itt sétálok megint. Megint egy pad lesz.
A táska elgurul egész a tóig.
A víz felszínén ugyanaz a hattyú.
Dél van. Harangja Budapestig lódít.
A tetszetős Hampton Court-ben találsz meg.
Egy ismert óra égre csorgatott méz.
Milyen keskeny kezed van! Fogd fölöttem
a mutatókat, hagyd, zuhanjon Hadész
világa – így az árvácskák csacsognak
halhatatlanságot holnapunknak.
.
Megjelent a Bárka 2008/6. számában
Kapcsolódó:
A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:Tőzsér Árpád verse
Kocsis Csaba prózája
k. kabai lóránt verse
Czakó Gábor prózája
Nádasdy Ádám dalszövegei
Miklya Zsolt versei
Osikovicz Edit versei
Lárai Eszter verseiFőlap
