Versek


 FalcsikMari-foto-DezsiJudit.jpg
(Dézsi Judit fotója)

 

Falcsik Mari

 

Rendülés

 

Ismerős hányás e táj: embert emésztő ország.
Fölfaltak egészben, a fölöst kiköpték,
mint bagoly a zsákmány csontját.

Vigyázz csak, nehogy te is már az ízére rákapj.
Menj inkább, szegődj el virágot evőnek.
Még jobb, ha néma virágnak.

 

 

Mélyen

 

Minden szépség tényleg csak álca
az eredendő vicsorgásra?
Vagy épp fordítva: a szépség az oldás,
hogy fölengedjen az ős vicsorgás?

Aminek oka még lehet néha,
de soha mentsége, se célja –
Ó, jaj, az ok, csak az fölengedne!
Ne hatna öröklött mérge benne:

törekvéstől kimosódna,
vicsorgásunk mosolyba oldva,
ha gyávácskán is még, benne reménység,
hogy nem lepel már: valódi szépség.

 

Azon az estén

 

                                               Térey Jánosnak

                                              

Az asztalnál én veled kerültem szembe,
utoljára veled, azon az estén, és rajtad kívül
csak Andrással beszéltem hosszasabban.

Belakható laza jövő volt, túlcsorduló
telített jelen és jócskán kimagozandó
múlt mindabban, amit mondtunk.

Az még megérezhető, hogy valaki szívében
az elpattanásig akár feszül a jelen húrja
– de soha, soha nem tudod, mikor van utoljára.

 

Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.


Főoldal

2021. július 06.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA