Versek
Bodon Gergely
Panelzsongás
A falakból kúszó életneszek
már nem hozzák rám a frászt, rég kinőttem.
Tegnap is, ahogy épp pisilgetek,
alul zokognak, s röhögnek fölöttem.
Panelzenében áll a nappali,
üvölt a szomszéd, mert valahol fúrnak.
Lehet néhányszor azt is hallani,
ahogy egy lányhoz épp finoman nyúlnak.
Egyes egyedül csak én hallgatok,
már a fülem is a házé egészen.
Nem érezni már, hogy lesznek napok
az órák, s percek, a múlás jegyében.
Egy testté olvadni tíz emelettel.
Nem sokkal jobb egy ház mint ezer ember?
2020. április 24.