Versek

 

 Fellinger_K__roly_m__ret.jpg

 

Fellinger Károly

 

Pohár bor

 

Apám amikor combnyaktöréssel be-
került a kórházba, pelenkát kapott
a fiatal nővérkétől, amitől
rettentő ingerült lett, nem mert bele-
pisilni, azt akarta, hogy vezessük
őt az illemhelyre, szégyenében ki-
tépte a tűt a karjából, s amikor
az ügyeletes orvos megtudta, hogy
Alzheimer-kórja van, lekötözték
mindkét csuklóját, csak akkor hagyták őt
szabadon, amikor látogatói
voltak, az operáció előtti
estén magamra maradtam,
megpróbáltam lelket önteni belé,
hűtögetni a teáját, az egyik
pohárból a másikba öntve, mindig
kilötyögtetve a legfinomabbat,
amikor a látogatás végét be-
jelentettem a nővérkének, sírni
kezdtem, újra kikötötték  az apám
kezét, a szája azt hajtogatta, hogy
megérti mindezt, de hogyan fogja meg-
vakarni a fejét, ha viszketni fog,
erre megdermedt a csend, távozóban
átvágott a látvány, a steril penge,
az orrom vére statisztált hozzá, el-
eredt az is, mint odakint az eső.

 

 

Talpfák

 

Nyirkos a reggel, anyám meséli, be-
rohantam hozzá az éjjel, azzal, hogy
apám áll az ágyam mellett, de szegény
az Istenért se mond egy árva szót sem,
arra kértem, jöjjön a szobámba és
győződjön meg, hisz joga van tudnia,
kerek ötvennégy évig éltek együtt
boldog házasságban, anyámat erre
kiverte a verejték, mégsem látott
az ágyam mellett senkit, apámról nem
is beszélve, azután megnyugodva
aludni tértem, anyámat hallgatva
az a bökkenő ebben az egészben,
én bizony semmire sem emlékszem, sőt
nehezemre esik belőle, akár-
csak egy nyúlfaroknyi részt is elhinni.

 

 

Elégia

 

Vajon élethűen halt-e meg apám,
akit végül csak a gépek éltettek,
aki a szemével kommunikált, meg
a fanyar mosolyával és homloka
ráncolásával, aki nem tudta sem
a kezét, sem a lábát mozdítani,
akinek a vére szárad a keze-
men, azóta sincs erőm lemosni, bor-
zasztó tudni, hogy lekopik magától,
hogy úgy esett meg vele a dolog, mint
édesanyjával és édesapjával,
a fogantatás szent pillanatában,
azon a novemberi hűs éjszakán,
amikor  a szülőfaluját  vissza-
foglalták Horthy Miklós katonái.

 

 

Körtemuzsika

 

Apám úgy kilencévesen imádott
galambokat gyűjteni, éppen úgy, mint
ahogy barátokat, pávafarkút, víg
cseh galambot, s ma közös temetőben
pihenve abban hisznek, hogy a szelíd
galambok leszármazottai csőrük
segítségével feltörik a minden-
napok emlékeit, mielőtt azok
maguktól megsemmisülnének, ahogy
a régi galambházak  faluhelyen,
ahol már a kakaskukorékolás
miatt is vállrántva képes feljelen-
teni az egyik szomszéd a másikat.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.

Fellinger Károly négy verse

Fellinger Károly versei


Főoldal

2017. február 10.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Csider István Zoltán slamjeiKiss Judit Ágnes limerickjeiKodolányi Gyula: Az idő egészébőlMarkó Béla: Bronzvilág
Prózák
Kiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűen
Kritikák
Áll a bálAz apokalipszis táncosaiA csalás nem ámítás - Kürti László könyvéről A romlékony anyagon túl
Esszék, tanulmányok
A dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modell
Drámák
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: Rendezés
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA