Drámák

 

MartonLaszlo_meret_2021.jpg

 

Márton László

 

Nibelungok

Második felvonás

 

Első jelenet

 

Izland, Izenstein vára. Jön Brünhild az udvarhölgyeivel.

 

BRÜNHILD

Azt hallottam, hogy egy külföldi hajó érkezett a kikötőbe. Vajon ez igaz?

I. UDVARHÖLGY

Nem tudom, úrnőm, de utánanézhetek. (Kihajol az ablakon.) Valóban, ott egy hajó. Olyan, amilyennek a bizánci dereglyéket ábrázolja a képes krónika. Mégis inkább azt hiszem, hogy valamelyik Rajna-vidéki tucatfejedelemségből érkezett.

BRÜNHILD

Milyen árut hozott?

II. UDVARHÖLGY (kihajol az ablakon)

Nem látszik kereskedőhajónak. Ahhoz kicsi és vékony. Inkább követek vagy küldöncök lehetnek rajta. Négy férfi van a fedélzetén, de nem látom őket pontosan.

III. UDVARHÖLGY

Nekem jobb szemem van! Majd én látni fogom őket! (Kihajol az ablakon.) Uramfia! Van ott egy daliás termetű, izmos férfi, díszes ruhában. Nem vagyok benne egészen biztos, de azért meg vagyok győződve róla, hogy ez csakis Siegfried lehet. Eljött hozzád Siegfried és három szolgája. Hadd nézzem őket! Az egyik gyáva és puhány, a másik rosszindulatú és alattomos, a harmadik pedig... Milyen is? Olyan semmilyen. Hát nem mondom, szép kis társaság.

BRÜNHILD

Siegfried nyilván azért jött ide három szolgájával, hogy megkérje a kezemet. Ha így áll a dolog, akkor meg kell küzdenie velem. Ő is tudja, hogy értem harcolni kell! – Lányok, menjetek a szobátokba! Semmi szükség rá, hogy vadidegen férfiak bámulják a ruhátokat.

I. UDVARHÖLGY

Ahogy parancsolod, felséges úrnő.

(Udvarhölgyek el.)

BRÜNHILD (egyedül)

Ó jaj, Siegfried! Édes, drága Siegfried! Nem megmondtam, hogy ne merészelj a szemem elé kerülni többé? Most mégis itt vagy.

 


Második jelenet

 

A vár fogadóterme. Jön Siegfried, Günther, Hagen és Dankwart.

 

GÜNTHER

Vacog a fogam. Reszketek minden porcikámban. Mi az a sok-sok póznára erősített koponya végig az út szélén? Csak a várároknál, a felvonóhíd előtt van belőlük vagy ötven!

SIEGFRIED

Ezek voltak Brünhild régebbi kérői. Kihívta őket, legyőzte őket, lenyakazta őket. Így lett belőlük trófea.

GÜNTHER

Borzasztó.

HAGEN

Drága jó királyom! Biztos vagy benne, hogy ezt a nőstény ördögöt akarod feleségül venni? Pont ő kell neked?

GÜNTHER

Mindeddig úgy érzem, hogy nem élhetek nélküle. Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Most már inkább csak élni szeretnék.

DANKWART

Élni? Azt mondod, élni? Még a mai napon mindnyájan meghalunk.

SIEGFRIED

Ne aggódj, barátom, Günther! Mihelyt elnyered Brünhild kezét – márpedig elnyered, erről én gondoskodom –, mihelyt a feleséged lesz, egykettőre megszelídül. Olyan lesz, mint a kezes bárány.

UDVARMESTER (jön)

Kérem szépen a kardotokat. Adjátok ide a kardotokat. Ide. A kardotokat.

HAGEN

Én még soha nem adtam oda a kardomat senkinek. Ezúttal sem teszem.

UDVARMESTER

Nincs visszabeszélés. A kardotokat. Ide.

SIEGFRIED

Itt az a szokás, hogy a vendégtől szép udvariasan elkérik a kardját. Aztán, amikor elbúcsúzik, visszaadják neki. Feltéve, hogy sor kerül búcsúzkodásra. Higgyetek nekem: visszakapjátok a kardotokat, nem is olyan sokára.

DANKWART

Hát... ha nagyon muszáj... (Átnyújtja a kardját.) Nem szívesen teszem.

GÜNTHER (átnyújtja a kardját)

Én mindenre hajlandó vagyok, hogy elérjük az általam kitűzött célt.

HAGEN (átnyújtja a kardját)

Életemben először és utoljára önként kiszolgáltatom leghűségesebb társamat. – És te, Siegfried?

UDVARMESTER

A felséges úrnő úgy rendelkezett, hogy Siegfried megtarthatja a kardját.

(A burgundok fegyvereivel kimegy.)

GÜNTHER

Micsoda dolog ez, Siegfried?

HAGEN

Kivételes bánásmódban van részed? Ennyire szeret téged az amazonkirálynő?

DANKWART

Szörnyűséges helyre hurcoltál minket, Siegfried! Attól tartok, összejátszol Brünhilddel!

SIEGFRIED

Ne féljetek, barátaim. Sikerrel fogunk járni. Már kigondoltam a módját. Az a lényeg, hogy ne ijedjetek meg, akármilyen veszélyesnek látszik is a helyzet. Itt van a tarisznyámban a láthatatlanná tevő ködsüveg. Brünhild nem tud róla. Nehogy eláruljátok neki! Amikor majd eltűnök a szemetek elől, mondjátok azt, hogy ti küldtetek a hajónkhoz, hogy megigazítsak valamit. Aztán, amikor majd segíteni kell, ott leszek melletted, barátom, Günther. Nem a barátságunk miatt segítek, hanem azért, hogy elnyerjem a húgodat, de a lényeg az, hogy segítek. Ne félj, nem lesz semmi baj!

(Jön Brünhild, izlandi lovagoktól és udvarhölgyektől kísérve.)

BRÜNHILD

Üdvözöllek, hős Siegfried, szolganépeddel együtt! Mi járatban vagy Izlandon? Milyen céllal érkeztél udvaromba?

SIEGFRIED

Királynő, tévedsz, és mindenekelőtt ezt a súlyos tévedést kell kiigazítanom. Nem érdemlem én azt, hogy elsőként engem üdvözölj. Én csak szolga vagyok. Ez itt Günther, Burgundia királya. Ő az én uram és parancsolóm.

BRÜNHILD

Ezt nem hiszem el! Te, aki sohasem szolgáltál senkinek, beálltál a burgund király kíséretébe?

SIEGFRIED

Így történt. Ne kérdezd, hogy miért. Günther király azért járult színed elé, hogy megkérje a kezedet, és magával vigyen Burgundiába, ahol a világ legfényesebb királyi udvarának leszel az úrnője. – Szólalj már meg, uram és parancsolóm!

GÜNTHER

Igen, Siegfried igazat állít. Kapott tőlem egy hűbérbirtokot, és ennek fejében engem szolgál. De nem is ezt akartam mondani. Hanem azt, hogy tetszel nekem, kívánlak, és kérem a kezedet. Akarsz-e a feleségem lenni?

BRÜNHILD (végigméri Günthert)

Akar a halál. No, de sebaj. Ismered-e a feltételeimet?

HAGEN

Valamit már hallottunk rebesgetni, de jobb lenne, ha tőled hallanánk.

BRÜNHILD

Aki megkéri a kezemet, annak három versenyszámban kell velem az erejét összemérnie. Először kőhajításban, utána távolugrásban, végül dárdavetésben. Ha mindhárom versenyszámban győzöl, akkor feleségül megyek hozzád. Ha viszont a három versenyszámban, vagy csak az egyikben, akármelyikben alulmaradsz, akkor megöllek. Egy levágott fejjel... azaz, pontosabban, három, sőt négy levágott fejjel több vagy kevesebb igazán nem számít. Merthogy a szolgáidat is megölöm. –  Siegfried, téged is megöllek. Ne hidd, hogy veled kivételt fogok tenni. Ezzel a két kezemmel vágom le a fejedet. – Vállalod a feltételeket, Günther király?

GÜNTHER

Hát... egy kicsit gondolkodnom kell rajta.

BRÜNHILD

Egy perc gondolkodási időt kapsz, nem többet.

(Hátat fordít a burgundoknak.)

DANKWART

Én azt mondom, meneküljünk innét. Amíg lehet, és ha még lehet.

HAGEN

Én a kardom nélkül nem megyek sehová. A te bűnöd, Siegfried, hogy ilyen nagy bajba kerültünk.

SIEGFRIED

Mondom, hogy nem lesz semmi baj. Most egy kis időre láthatatlanná válok, de ti ne is törődjetek vele. Te pedig, barátom, Günther, mondd azt, hogy elfogadod a feltételeket.

(Felrakja a ködsüveget, félrehúzódik.)

BRÜNHILD (visszafordul)

Letelt a gondolkodási idő. Mi a válaszod, Günther király? Elfogadod a feltételeimet?

GÜNTHER (vacog a foga)

Vá... vá... válaszom: el... elfogadom. Hidd el, hogy borzasztóan erős vagyok. (Mutatja a bicepszét.) Ilyen izmaim vannak. Meg ilyenek!

BRÜNHILD

Nekem így is jó. – Mindjárt megmutathatod, milyen borzasztóan erős vagy. – Hozzátok a harci öltözékemet! (Körülnéz.) Hová lett Siegfried?

GÜNTHER

Izé... hogy is mondjam...

HAGEN

Azt mondja a király, hogy visszaküldtük Siegfriedet a hajóra azzal a paranccsal, hogy... hogy...

DANKWART

Hogy hajtogassa össze a vitorlát. Ilyen kicsire!

HAGEN

Megparancsoltuk neki, ő pedig szót fogadott. Ebből is látszik, hogy ő egy szolga.

BRÜNHILD

Úgy veszem észre, Siegfried nagyon megváltozott. Régen szabad ember volt, most másokat szolgál. Régen bátor volt, most a gyávaság uralkodik rajta. A hajón akar elbújni előlem. De hiába bujkál. Előbb végezzek ezzel a hárommal, aztán utánamegyek, felkutatom, és megölöm. – Induljatok a küzdőtérre! Én is mindjárt ott leszek.

 

 

 

Harmadik jelenet

 

Küzdőtér. Jön egyik irányból Günther a burgundiakkal, másik irányból Brünhild rikító színű harci ruhában, izlandi lovagokkal. Siegfried, fején a ködsüveggel, félrehúzódva várakozik.

 

BRÜNHILD

Készen állsz-e az első versenyszámra, Günther király? Lássuk, meddig hajítod a követ!

GÜNTHER

Gyerekkoromban szerettem köveket hajigálni. Olyan is volt, hogy lementünk a Rajna-partra, és kacsáztunk. Lapos kavicsot szöktettünk a víz felszínén. Az enyém tizenötöt, sőt húszat is ugrott, mielőtt elmerült.

BRÜNHILD

Nohát, mindjárt meglátod, hogy mi, izlandiak nem holmi lapos kavicsokkal dobálózunk. Az én kavicsom egy findling, vagy más néven lelenc, vagy ahogy ti mondanátok, vándorkő. Toronymagas óriások hozták ide, még a vízözön előtt. – Findling, járulj a színem elé!

UDVARMESTER (előlép)

Következzék a kőhajítás!

Trombitaszó. Tizenkét lovag kínkeserves erőlködéssel betol egy taligán egy jókora kődarabot.

GÜNTHER

Te jó ég! Nem, ezt meg sem bírom mozdítani. Sőt, ez talán még neki is sok lesz egy kicsit.

BRÜNHILD (felgyűri a karján a harci ruhát)

Nézz csak ide, barátocskám!

GÜNTHER

Nézlek! Hű, de szép fehér karjaid vannak! (Hagenhez) Most már tényleg meg vagyok ijedve.

(Brünhild könnyedén magasba emeli és eldobja a követ, amely a közdőtér közepéig repül.)

IZLANDI LOVAGOK

Bravó! – Éljen Brünhild! – Legjobb formádban vagy, királynő! – Hű, de erős ez a Brünhild!

GÜNTHER (Hagenhez)

Ezt most nekem is ugyanígy el kellene hajítanom? Hűha. Most már nagyon be vagyok szarva.

HAGEN

Halkabban, hé! Elég baj az, hogy meg vagyunk ijedve, nem kell még hallaniuk is.

(Tizenkét lovag üggyel-bajjal visszagörgeti a követ a taligához.)

DANKWART

Ami azt illeti, nyakig ülünk a bajban. Nem elég, hogy kínkeserves halált kell halnunk, de ráadásul egy nőtől! Egy nő kezétől! Mert még ha férfiak végeznének velünk, párviadalban, az még csak hagyján. De egy nőtől vereséget és halált szenvedni? Egy nőtől?

GÜNTHER

Ami azt illeti, szép fehér karjai vannak. De jó lenne, ha átölelne ezekkel a szép fehér karjaival! Csak ne volna olyan szörnyű erős!

BRÜNHILD

Na mi lesz már, Günther király? Ne húzd az időt!

GÜNTHER

Semmi, semmi. Csak erőt gyűjtök. Egy pillanat!

(Kelletlenül odamegy a kőhöz, méregeti, próbálja megmozdítani. Nem jár sikerrel.)

BRÜNHILD

Hol az a borzasztó nagy erő, amellyel dicsekedtél?

GÜNTHER (erőlködik)

Mondom, hogy éppen gyűjtöm.

BRÜNHILD

Erő, az vagy van, vagy nincs. Ne most gyűjtögesd!

GÜNTHER (erőlködik)

Koncentrálni szeretnék. Ne zavarj!

SIEGFRIED (odalopódzik a kőhöz, Günthernek súgja)

Ne félj, barátom! Itt vagyok, segítek.

GÜNTHER (visszasúg)

Mit csináljak?

SIEGFRIED (súgja)

Ne beszélj hozzám! Egy szót se többet! Csinálj úgy, mintha erősen fognád a követ.

BRÜNHILD

Kivel sugdolódzol, Günther király?

GÜNTHER

Senkivel. Mondom, hogy koncentrálok!

SIEGFRIED (súgva)

Csinálj úgy, mintha fölemelnéd. Közben egy kicsit erőlködj!

GÜNTHER (miközben Siegfried megemeli a követ)

Hó-rukk! Hó-rukk!

IZLANDI LOVAGOK

Jé! – Megemelte! – Nahát! – Erre eddig még egyetlen kérő sem volt képes!

UDVARMESTER

Jó, jó, megmozdítani megmozdította. Nem vonom kétségbe. De lefogadom annyi aranyba, amennyit nyom a levágott feje, hogy eldobni már nem lesz ereje.

SIEGFRIED (súgva)

Csinálj úgy mintha eldobnád. Utána csinálj úgy, mintha egy kicsit megkönnyebbülnél!

GÜNTHER

Repül a... repül a... repül a nehéz kő! Ki tudja, hol áll meg?

(Hajító mozdulatot tesz. Siegfried a hátán kiviszi a követ a színről. Kintről puffanás hallatszik.)

IZLANDI LOVAGOK

Azt a mindenit! – Azt a hét meg a nyolcát! – Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! – Hű, de erős ez a Günther!

UDVARMESTER

Hát ez úgy eldobta a mi findlingünket, hogy mindjárt én is eldobom az agyamat.

(Trombitaszó hirdeti Günther győzelmét. Siegfried, fején a ködsüveggel, visszalopakodik a színre.)

BRÜNHILD (bosszúsan)

Kénytelen vagyok elismerni és tudomásul venni, hogy kőhajítás versenyszámban te lettél a győztes, Günther király. De már távolugrásban nem leszel ennyire szerencsés. Készen állsz-e megmérkőzni velem?

GÜNTHER

Gyerekkoromban szerettem árkot ugrani.

BRÜNHILD

Nálunk, izlandiaknál az árok arra szolgál, hogy beledobjuk a lefejezett kérők holttestét, ezúttal a tiédet és szolgáidét.

UDVARMESTER (előlép)

Következzék a távolugrás!

(Trombitaszó. Lovagok szalmát terítenek a küdőtér közepére.)

BRÜNHILD (felgyűri a lábszárán a harci ruhát)

Most láthatsz valamit, amit még nem láttál, Günther király!

GÜNTHER

Ami azt illeti, szép fehér combjaid vannak. Hű, de jó lenne, ha közéjük fekhetnék... Csak ne volnál olyan rettentően erélyes!

BRÜNHILD (nekifutásból a küzdőtér közepéig ugrik)

Ezt csináld utánam, Günther király!

IZLANDI LOVAGOK

Bravó! – Éljen Brünhild! – Jó nagy ugrás volt! – Hű, de ügyes ez a Brünhild!

UDVARMESTER (mérőszalagot vesz elő, méricskél)

Nyolc rőf és negyed sing. Szinte hihetetlen! Ilyen hatalmasat ugrani senki sem képes rajtad kívül, felséges úrnőm!

BRÜNHILD

Szegény Günther király! Már látom, lötyög a nyakadon a fej.

SIEGFRIED (Günther háta mögé lopódzik, súgja)

Mondd azt, hogy nekifutás nélkül is nagyobbat ugrasz!

GÜNTHER (hátrafordul, súgja)

De hát én erre képtelen vagyok!

SIEGFRIED (súgja)

Ne beszélj hozzám! És ne forgolódj! Csinálj úgy, mintha nekirugaszkodnál, és hopp!

BRÜNHILD

Kivel sugdolódzol, Günther király?

GÜNTHER

Senkivel. Meglásd, ennél én még nekifutás nélkül is nagyobbat ugrok. – Nekirugasz, nekirugasz, nekirugasz... és hopp!

(Felugrik, Siegfried elkapja, magasba emeli, és kiviszi a színről. Kintről puffanás hallatszik.)

IZLANDI LOVAGOK

Ihajnáré! – Teringette! – Hű, de ügyes ez a Günther! – Nézzük már meg, meddig vitte a lendület!

(Fogják a mérőszalagot, méricskélnek. Közben kisodródnak a színről.)

UDVARMESTER

Hát ez akkorát ugrott, mint a nikkelezett bakkecske. Mindjárt az én agyam is kiugrik.

(Izlandi lovagok visszajönnek, vállukon Güntherrel, kezükben a mérőszalaggal. Egyikük az Udvarmester fülébe súgja az eredményt.)

UDVARMESTER (emelt hangon)

Tizenkilenc rőf és harmadfél sing!

(Trombitaszó hirdeti Günther győzelmét. Siegfried, fején a ködsüveggel, visszalopakodik a színre.)

GÜNTHER (sántikál, vérzik az orra)

Egy kicsit megütöttem magamat, de annyi baj legyen. A győztes akkor is én vagyok!

BRÜNHILD (haragos arccal)

Kénytelen vagyok elismerni és tudomásul venni... De nem! Ez csak a véletlen műve lehetett. Ragaszkodom hozzá, hogy ismételjük meg a távolugrás versenyszámot!

UDVARMESTER

Úrnőm, veszteni tudni kell.

HAGEN

Úrnőm – hadd nevezzelek én is így! –, mi eleget tettünk a feltételeidnek. Arról már nem tehetünk, hogy Günther király erősebb és ügyesebb nálad.

IZLANDI LOVAGOK (vagy csak az egyik)

Úrnőm, nyugodj bele, hogy ezúttal is te lettél a vesztes. Tartalékold erőidet a harmadik versenyszámra. Azt úgyis te fogod megnyerni, és ha így lesz, akkor te leszel az egész verseny győztese.

BRÜNHILD

Hát jó. Két versenyszámban vesztettem. Eddig ilyen még nem fordult elő. El sem tudtam volna képzelni. Úgy látszik, ezt is meg kellett érnem, hogy némi szerénységet tanuljak. Más szavakkal: hogy lelkemben az önhittséget felváltsa a bölcs körültekintés. De a harmadik versenyszámban, dárdavetésben

egészen biztosan én leszek a győztes. Téged Günther király, meglásd, úgy felszúrlak a dárda hegyére, mint egy szopós malacot!

GÜNTHER (felbátorodva)

Csak várd ki a végét. Mindjárt kiderül, hogy kettőnk közül kiből lesz a szopós malac.

UDVARMESTER (előlép)

Következzék a dárdavetés! (Trombitaszó. Nyolc vagy tíz lovag behoz a vállán egy hajóárbocra emlékeztető dárdát, irdatlan vasheggyel. Roskadoznak a nagy súly alatt.) Ismertetem a szabályokat. Az első dobás a kihívóé, vagyis a királynő kezében. Ha azt a kérő, vagyis Günther király túléli, ami nem túl valószínű, akkor az ő dobása következik. Ha erre sor kerül, ami jóformán teljesen ki van zárva, akkor a királynő eldöntheti, akar-e dobni másodszor is.

GÜNTHER

Hűha, ebből nagy baj lesz. Ez a nő tényleg szopós malacot csinál belőlem.

HAGEN

Ha te meghalsz, mi is meghaltunk. Előbb-utóbb úgyis meg kell halni.

DANKWART

De én még nagyon fiatal vagyok! Még nem szeretnék meghalni! Vagy ha mégis akkor egy fergeteges csatában! Vagy egy híres lovaggal tusakodva, párviadalban! Nem egy ilyen nőstény ördög karmai között!

SIEGFRIED

Ne félj, barátom, Günther. Segíteni fogok. Meglásd, nem fog bajod esni. Most is te leszel a győztes.

BRÜNHILD

Kivel sugdolódzol, te Günther?

GÜNTHER

Senkivel. Én csak imádkozom. Én keresztény vagyok, és a keresztények fontos alkalmakkor a Deuszhoz könyörögnek. A Deusz a keresztények istene.

BRÜNHILD

Akkor hát a Deusz legyen irgalmas hozzád, mert én aztán nem leszek! Nesze!

(Fél kézzel magasba emeli a dárdát, nekirugaszkodik, és Günther felé rohan. Siegfried félrehúzza Günthert, és felrántja a karját. A dárda hegye elsiklik Günther hóna alatt. Brünhild a lendülettől nekiszalad Günthernek.)

GÜNTHER (magához szorítja és megcsókolja Brünhildet)

Nesze!

IZLANDI LOVAGOK

Odanézzetek! – A haja szála se görbült! – Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja! – Éljen a puszi!

UDVARMESTER

Hát ez úgy kibírta, hogy nem bírom kimondani sem. – Megállapítom, hogy Günther király életben maradt. Övé a következő dobás.

(Trombitaszó. Brünhild lerakja a dárdát. Öklét rázza Günther felé, majd visszamegy a helyére.)

SIEGFRIED (súgva)

Mondd azt, hogy meg akarod kímélni az életét, ezért a dárdát fordítva tartod, hegyével magad felé.

GÜNTHER (fennhangon)

Na! Na! Még mindig én vagyok a szopós malac?

BRÜNHILD

Csak ne örülj annyira! Utánad még nekem is lesz egy dobásom.

SIEGFRIED (súgva)

Csinálj úgy, mintha fél kézzel felemelnéd a dárdát! Aztán csinálj úgy, mintha elhajítanád!

GÜNTHER (erőlködik)

Most megölhetnélek, de nem akarlak megölni. Mert ha megöllek, akkor kit veszek el feleségül? Ezért hát... Nézz csak ide! Hogy lásd, kivel van dolgod, a dárda hegyét nem fordítom feléd. A nyele is bőven elég lesz neked. Nesze!

(Siegfried magasba emeli a hegyével Günther felé irányuló dárdát, és nekirohan Brünhildnek. A dárda nyelével nagyot üt rá. Brünhild kisodródik a színről, Siegfried követi. Kintről puffanás hallatszik.)

IZLANDI LOVAGOK

Mi volt ez? Földrengés? – A királynő elesett? – Ilyenre még nem volt példa!

UDVARMESTER

Felséges úrnőm! Jól vagy? Minden rendben?

BRÜNHILD (visszatámolyog a színre, orrán-száján dől a vér)

Minden a legnagyobb rendben. Azaz éppen, hogy nincs rendben semmi, de semmi. Günther király ellen óvást nyilvánítok! Csakis varázslattal vagy boszorkánysággal vagy másmilyen csalással érhette el iménti győzelmeit. A saját erejéből egyszer sem győzhetett volna!

GÜNTHER

Márpedig legyőztelek.

DANKWART

Úrnőm, veszteni tudni kell.

HAGEN

Úrnőm, Günther király erősebb nálad. Nem csalás, nem ámítás.

UDVARMESTER

Úrnőm, neked még van egy dobásod. Ha most leteríted Günther királyt, akkor tiéd a végső győzelem.

BRÜNHILD (törölgeti az arcáról a vért)

Lemondok az újabb dobásról. Inkább elismerem, hogy Günther legyőzött.

UDVARMESTER

Akkor tehát kihirdetem, hogy mindhárom versenyszámban Günther király a győztes! (Trombitaszó.) Kihirdetem továbbá, hogy a kiszabott feltételek értelmében Brünhild királynő készen áll feleségül menni hozzá. – Jól mondom, felséges úrnőm?

BRÜNHILD (törölgeti az arcáról a vért)

Készen állok, igen, készen állok. – Halljátok, izlandiak, amit hírül adok! Uratok és parancsolótok mától fogva Günther király.

(Újabb, az eddigieknél cifrább trombitaszó.)

IZLANDI LOVAGOK

Éljen Günther király! – Fogadd hódolatunkat! – Az alattvalóid vagyunk!

HAGEN (kiveszi Brünhild kezéből a véres kendőt)

Fogadd hódolatomat, felséges úrnőm! Mostantól én vagyok a leghűségesebb szolgád.

DANKWART

Én is nagyon hűséges vagyok! Meg fogod látni.

UDVARMESTER

Günther király, arra kérünk, uralkodj fölöttünk. Foglald el a trónt! Légy az apánk.

GÜNTHER

Nem, kedves barátaim. Az a szándékom, hogy meghagyom a szabadságotokat. Már van egy királyságom, és, amilyen szerény vagyok, nekem az bőven elég. Mi burgundiak, hajóra szállunk, és visszatérünk Wormsba. Létszámunk a fedélzeten csupán egy fővel gyarapszik: visszük magunkkal a királynőtöket.

IZLANDI LOVAGOK

Jaj, de kár! – Jaj, de nagy szomorúság! – És most mi lesz velünk?

BRÜNHILD (összeszedi magát)

Szeretett híveim! Tanúi voltatok háromszoros vereségemnek. Most legyetek tanúi annak is, hogy tiszteletben tartom a kiszabott feltételeket, még akkor is, ha a szerencse nem fordítja felém mosolygós arcát. Akármennyire fáj a szívem értetek, követnem kell Günther királyt Burgundiába, hogy a felesége legyek, és jelenlétemmel tovább növeljem a wormsi udvar tündöklését. – Igaz is, hol van Siegfried?

SIEGFRIED (a háttérben leveszi a fejéről a ködsüveget, majd előrelép)

Itt vagyok, ragyogok. Mondd csak, barátom, Günther – helyesebben: uram és parancsolóm –, mikor kezdődik már a három versenyszám? A királynő a hitvesed lesz, de csak akkor, ha mindháromszor legyőzted. Alig várom, hogy szurkolhassak neked.

HAGEN

Sajnálom, Siegfried, lekésted a műsort. Már megvolt a megmérettetés. Günther király győzött mindháromszor, de nélküled.

BRÜNHILD

Megtudhatnám, Siegfried, miért maradtál távol a háromszoros erőpróbától?

GÜNTHER

Derék szolgámat, Siegfriedet visszaküldtem a hajóra, hogy rakjon rendet, és készítse elő a hazautazást. Így távolléte nemcsak megbocsátható, hanem elkerülhetetlen is volt. – Nos, tudd meg Siegfried, hogy Hagen igazat mondott. Mindháromszor győztem, és nagyon sajnálom, hogy ennek nem lehettél szemtanúja.

SIEGFRIED

Örülök a győzelmeidnek, barátom, Günther. Annak pedig még inkább örülök, hogy valaki végre lelohasztotta az amazonkisasszony egekbe kiáltó gőgjét! – Brünhild, most az egyszer emberedre találtál, hála a pogány Herculesnek és a keresztény Deusznak. Velünk hajózol Burgundiába, most azonnal!

BRÜNHILD

Most azonnal nem lehet. Előbb gondoskodnom kell a vagyonomról, az országomról és a hatalomátadásról.

HAGEN

Azt megteheted a hajónk fedélzetén is!

(Karon fogja és kivezeti Brünhildet.)

GÜNTHER (átöleli Siegfriedet)

Megcsináltuk! Összehoztuk! Sikerült!

 

 

Negyedik jelenet

 

Izlandi tengerpart. A burgundok hajója. Fedélzetén jókora ketrec. Jön Günther, Hagen, Dankwart, Siegfried és Brünhild.

 

HAGEN

Günther király mellett én vagyok a rangidős, én vagyok a főtanácsadó. Én képviselem a wormsi udvar szokásait és erkölcseit. Én vigyázok a királynő tisztességére, hazaérkezésünkig én gyakorlom fölötte a felügyeletet. Az esküvőre és a lakodalomra és – értelemszerűen – a nászéjszakára majd a wormsi udvarban kerül sor. Ezért mindannyiunk becsülete múlik azon, hogy a hajóút során te, király úr, ne találkozhass Brünhilddel, és te, felséges úrnőm, egy percig se lehess együtt vőlegényeddel, Günther királlyal. Kérlek, foglald el kijelölt lakosztályodat. (Kinyitja a ketrec ajtaját. Brünhild belép a ketrecbe, Hagen rázárja az ajtót.) Mi ketten fogunk őrizni, Dankwart és én. Naponta fél óra sétát engedélyezünk a fedélzeten. Günther király addig levonul a hajófenékbe.

GÜNTHER (Siegfriedhez)

Hogyan fogom én ezt kibírni?

SIEGFRIED

Szerinted én hogyan bírom ki azt, hogy nem láthatom a húgodat?

GÜNTHER

Most már bírd ki valahogy a hazaérkezésig. A te barátságod számomra mindennél értékesebb. A legnagyobb kincs, amit megszereztem eddigi életem során!

SIEGFRIED

Biztos, hogy nekem adod Kriemhildet? Biztos, hogy kettős menyegző lesz Burgundiában? Biztos, hogy két király és két királynő esküszik örök hűséget?

GÜNTHER

Hát persze. Olyan felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tettél nekem, hogy bőven megérdemled a húgomat. Ha két vagy három vagy még több húgom volna, az összeset neked adnám annak fejében, amit értem cselekedtél, hidd csak el!

HAGEN

Naponta fél óra séta, Günther király azalatt odalenn fog tartózkodni. Siegfried maradhat a fedélzeten – felőlem! –, elvégre nem ő a vőlegény, de ő is kénytelen lesz hátat fordítani. – Minden világos? Akkor indulhatunk!

(Izlandi lovagok és udvarhölgyek rohannak be a színre, élükön az Udvarmester.)

UDVARMESTER

Hát mégis eltávozol tőlünk, hőn szeretett úrnőnk? Ej, ki hitte volna!

I. UDVARHÖLGY

Könyörögve kérlek, maradj velünk! Ne hagyd árván a népedet!

BRÜNHILD

Láthatjátok, hogy nem maradhatok. Akármennyire fáj is értetek a szívem, muszáj a burgundokkal tartanom.

II. UDVARHÖLGY

Kiszabadítunk abból a ronda krecliből! Egyetlen szavadba kerül, és ezek az erős vitézek megrohanják a hajót.

BRÜNHILD

Ez az egyetlen szó nem hangzik el. Nem a királynői lakosztály tart fogva, hanem saját ígéretem.

III. UDVARHÖLGY

Maradj velünk, felséges úrnő! Itt, Izlandon mi úgy tisztelünk, mint egy istennőt, még ha most az egyszer vereséget szenvedtél is. Ott, az idegeneknél cseléd leszel.

GÜNTHER

Nem igaz! Nem cseléd lesz nálunk, hanem királynő. A legrangosabbak között is a legelső asszony a világ legfényesebb udvarában!

HAGEN

Mi ez a csörömpölés? Mi ez a recsegés-ropogás?

UDVARMESTER

Tudd meg, te idegen uraság, hogy az istenadta nép ezekben a percekben rabolja ki Brünhild palotáját. Visznek mindent, ami a kezük ügyébe kerül, de főleg törnek-zúznak. Annyira elszomorodtak szegénykéim a királynő távozása miatt, hogy vigasztalásul szabad rablást engedélyeztem nekik. Ne aggódj, úrnőm, a kincstárat előzőleg biztonságba helyeztem. Ott van az egész a kastélyom pincéjében. Kipróbált hűségű, megbízható szolgáim őrzik. Tekintsd ezt amolyan letétnek, úrnőm. Ha majd egyszer visszatérsz közénk, az első dolgom lesz, hogy visszaadom neked az egészet, hiánytalanul.

BRÜNHILD

Érzem, udvarmester, hogy szavaidnak aranyfedezete van.

HAGEN

Úgy veszem észre, fel is gyújtották a palotát. Legalábbis arrafelé fekete füst gomolyog.

UDVARMESTER

Ha már itt tartunk, úrnőm, arra is megkérlek a legnagyobb tisztelettel, kegyeskedj intézkedni utódlásod felől. Ki foglalja el a helyedet a trónon?

BRÜNHILD

Ki legyen az utódom? Nehéz kérdés. Apám, anyám nem lehet, mert meghaltak. Bátyám, öcsém nem lehet, mert meg sem születtek. Gyerekem nincs, mert még szűz vagyok.

GÜNTHER

De már nem sokáig!

HAGEN

Nem akarok beavatkozni a belügyeitekbe, de úgy veszem észre, úrnőm, hogy öreg udvarmestered bölcs és tapasztalt államférfi, aki tud bánni az istenadta néppel. Leginkább ő látszik alkalmasnak rá a jelenlevők közül, hogy utódod legyen. Megkoronázni talán túlzás volna, meg aztán nem is érünk rá az ilyen ceremóniákra, ezzel szemben ruházd rá a régensi jogot visszavonásig, azaz meghatározatlan ideig.

UDVARMESTER

Nahát, ez igazán bölcs döntés volna, és egész Izland javát szolgálná. Nem az én személyem a fontos ebben az ügyben, hanem az, hogy az istenadta nép jól érezze magát. – Hallottátok, mihasznák, léhűtők, semmirekellők? A királynő ezennel rám ruházta a... mit is?

HAGEN

A régensi jogot.

UDVARMESTER

Ja, igen, a régensi jogot. Esküdjetek nekem hűséget, most, azonnal!

IZLANDI LOVAGOK ÉS UDVARHÖLGYEK

Esküszünk! Esküszünk!

I. UDVARHÖLGY

Én nem esküszöm! Inkább felszállok a hajóra, és együtt utazom Brünhilddel az idegen országba, hogy ne érkezzen kíséret nélkül!

GÜNTHER

Mit szóltok ehhez? Felvegyük a hajóra? Ne vegyük fel?

HAGEN

Nem butaság, amit mondott a kislány. Még egy nő a hajón bármikor jól jöhet.

II. UDVARHÖLGY

Akkor én is megyek az idegen országba! A számkivetésbe! A bujdosásba!

III. UDVARHÖLGY

Én is megyek! Én megyek leginkább!

HAGEN

Nem, te már nem kellesz. Te sem. Nincs is annyi helyünk a fedélzeten.

UDVARMESTER

Na, megálljatok csak! Ezért a hűtlenségért majd még számolunk! – Még egy utolsó szóra, felséges úrnőm és ti burgund urak, akik zsákmányként hurcoljátok magatokkal a szívünknek legdrágább személyt! Ünnepélyesen megígérem, tanúk előtt, hogy mihelyt visszatérsz közénk, felséges úrnőm, ami remélhetőleg hamar bekövetkezik, az első dolgom az lesz, hogy visszadom neked a trónt az államkincstárral együtt, épen és hiánytalanul.

BRÜNHILD

Isteneink, az Ázok és a Vánok úgy jutalmazzanak téged, amennyire most őszintén beszéltél.

HAGEN

Akkor tehát indulhatunk. Ázok és Vánok veletek, izlandiak!

SIEGFRIED

Vakmerő volt izlandi kalandunk, de fényesen elérte célját.

GÜNTHER

Húzzátok fel a horgonyt! Irány Burgundia!

Húzzátok fel a horgonyt! Irány Burgundia!

 

 Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.


Főoldal

2021. június 01.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA