Simek Valéria
Madárdallal
Árva akác rongyos ága
hint utadra harmatot.
Az ősz hervadó madárdallal
rakja meg az asztalod.
A messze szállt időt immár
poharadba cseppented.
Így lett a magvetésedből
mennybéli kenyered.
Hazataláló
Emlékeid közt jársz,
mint az avarban.
Örülsz az ősz fénylőn
hulló lomhaságának. Lassan rád köszönt
a tél. Az erdőben jársz,
jószagú haraszt sziszeg
utadon. Ősznek ezüst
könnye kísér elhagyott
utakon.
Nem nézed már a lányok
bimbózó tavaszát, térdüket
hogyan simogatja a nap.
Mindent megéltél,
megértettél, hátad mögött
az élet java. A hazataláló
úton inged szakadozik
a szélben.
Csillagmorzsák
Az est csillagmorzsáit
letöröltem asztalodról.
Fölépített játék-várad
katonái őrzik a
hallgatás gondosan
felépített falát.
Nincs rombolás.
Angyali hírt vetít
a téli hold ágyadra.
Hatalmas havazásról
álmodsz, hóból gyúrt
meséid puha imaként
szállnak szobádból.
Szárnya alól
Gyümölcsfáid lombjai
zúgatták szívedet.
Az ínség aszálya fölött
szállt a madár.
Széttárt szárnya alól
bomlott a reggel, és
lelkedre dobta az
őszi hervadást, és
lecsalogatta a fák
összemaszatolt
ruháját.
Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.
