A szerző legutóbb megjelent kötete
Hartay Csaba
Haza napokig
A távolság sem más, csak mélyvíz.
Szobám a felszín.
Torkom, szájpadlásom száraz.
Lázasan alszom végig a délelőttöt.
Az óvodásokkal egy tavaszi parkban
egymás kezét fogva sétálunk.
A buszsofőr türelmesen cigarettázik.
A fodrász ablakot nyit.
Az már szabadság, ha vigyáznak ránk.
Minden kerékpárcsengő, irányjelző
bennünket terel, félrevezeti
az ellenséges csapatokat.
Ők az idegenek. A részegek, a csavargók.
Akik nem mennek haza napokig.
Nem vetítenek nekik diafilmet,
és nincs számukra pirítós teával.
Már csak hőemelkedés.
Kihűlt tea az asztalon.
Át kéne úszni még néhány hétköznapot.
Végig a felszínen, otthonközelben, szabadon.
Iskolabontás
Engem küldtek vissza, hogy felmérjem
a lakatlan épületet. Maradt-e a nyitott
szekrények polcán kémcső.
Van-e kitömött állat a folyosón.
Miért hagyták félbe a bontást.
Kiharapott közfal, kiköpött törmelék.
A tapéta szakadt szemhéja.
A zongora néma szívbillentyűi.
Ezek mit üzennek nekem.
Felbukott ritmus, áramtalanított izgalom.
A konyhában még ott sorakoznak
a kopott alumínium evőeszközök.
Üres poharat szorongatok.
Megpillantom a csorba kancsót.
A téglaporos tálcát. A feslett abroszt.
Mennyi ínszalagszakadás.
Falból kitépett drótok, vezetékek.
Porral balzsamozott romlás.
Maradandó utolsó fázis. Sorakozó
az otthontalanság kapualjában.
Képzelt öreg
Nevetséges lehet egy hatvanéves szemében,
hogy a harminchat évemmel úgy gondolom,
öregszem. Olyan ez, mint a hipochondria.
Képzelt öreg vagyok. Élhetetlen.
Idegesít a film. A zene a rádióban.
Vinnyognak. A csönd is unalmas.
Az évszakok bosszantóak. Rohadékok.
A házunk pedig romlik. Reped.
Mindjárt tavasz a sürgető fűnyírásokkal.
Utána meg a fulladásos hőguta.
Egyetlen nyári éjszakára vágyom.
Részegen aludni a fűben.
Fülemnél hangyák rádióznak.
A filmet az agyam rendezi.
A macska megtalál, dorombol.
És persze fulladásos hőgutára ébredek.
Uszonytalan úszók
Itt élsz, ebben a faházban.
Fűtésed a napfelkelte.
S ha repülő zúg el
birtokod felett, még percekig
Integetsz. Sapkádat vedd le. Megérkeztél.
A horgászat társasjáték.
Úsznak hozzád a felhők. Napszakok.
Uszonytalan úszók.
Megfoghatod.
Így is lebeg. Szád szélén só.
Megérinted a feszes, nedves izmokat.
Magadra zárod a csendes, változatlan szobát.
Megszokás és váratlanság.
Kimész az útra, onnan nézed.
Most már biztosan jön. Jönnie kell.
Olyan szabad, hogy nem kell jönnie.
Megjelent a Bárka 2013/3-as számában.
