Versek

 

 

 

 

 

Kemény István



A szempár



Zárójelenet, főcímzene,

már ismerős,

már vége mindjárt.


Világát szemléli meg vele

még utoljára

a szempár.


A hős arca a nagytotálban

felolvadt, felforrt,

felhőcske, elszállt.


Üres hegycsúcsot, elhagyott tájat,

bolygót néz holddal

a szempár.


Csillagok, űr, a VÉGE szó,

stáblista, kész

a leltár.


Én Istenem,

jó Istenem,

becsukódik már.




Elszámolás

 


Ezzel a zajjal fordultam hozzá:

Az értelmét kérem az életemnek.

És ő ezzel a csönddel válaszolt:




Megjelent a 2012/3-as Bárkában.

 


 

2012. június 04.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Változó falu, változó székely ember – Zsidó Ferenc: A fák magukhoz húzzák az esőtVáltozó falu, változó székely ember – Zsidó Ferenc: A fák magukhoz húzzák az esőtLehet-e nevetésbe csomagolni a tragédiát? – Kovács Dominik, Kovács Viktor: Lesz majd mindenHazatérés a versbe – Szentmártoni János: Eső előtt hazaérni
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png