| Kemény István versei |
|
|
|
| Versek | |||
|
Kemény István A szempár Zárójelenet, főcímzene, már ismerős, már vége mindjárt. Világát szemléli meg vele még utoljára a szempár. A hős arca a nagytotálban felolvadt, felforrt, felhőcske, elszállt. Üres hegycsúcsot, elhagyott tájat, bolygót néz holddal a szempár. Csillagok, űr, a VÉGE szó, stáblista, kész a leltár. Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már. Elszámolás
Ezzel a zajjal fordultam hozzá: Az értelmét kérem az életemnek. És ő ezzel a csönddel válaszolt: Megjelent a 2012/3-as Bárkában.
Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
Powered by !JoomlaComment 4.0 beta2
|



"úgy kérdez, úgy beszélget, mint ahogyan a békebeli kávéházi dialógusokat képzeljük magunk elé." Tamási Orosz János olvasónaplója Szilágyi Aladár Azok a világba küldött nagy emberek című könyvéről.



