Fekete holló száll a szemében

Fekete holló száll a szemében.
A tó vize egyetlen tömbbe fagy.
Ami a nevében el volt rejtve
az eltitkoltan ott is marad.

Asszonyom, önnek jól áll a bor,
a mosolyát illően viselje,
illata elhever még az ágyon,
hogy lehullt és elnyúlt, mint sál a földre.

A  lélek picit ül még a széken
mikor  az ajtón teste kilépett,
a huzat téblábol a szőnyegen
és mocorognak a falon fények.

Aztán visszaáll a rend a helyére,
nincs a párnának se hulláma, se fodra,
de este két hold jön fel az égre
és  nincsen egyiknek sem foltja.

Nem marad más

A kert buta sarkában vernyákol,
zörgeti az elhullt meggylevelet,
a jajgatással kettéhasítja,
hogy alá lépek, a szürke eget.

Girhes macskaként indul a lépcsőn,
s amikorra a lábamig nyomul
világi kandúrrá változik át,
csepűrágóból lesz így trubadúr,

s úgy nyeli magába a híg savót
a tálkából, minként pezsgőt
a sátán fényes bálján, Moszkvában,
az éjfél percében Behemót.

Aztán cikkanva tovább iramlik,
hol volt, csak egynéhány mancsnyom ragad,
mint széthullt költemény, amely után
egyéb sem marad, csupán a szavak.



Tudom

Már nem figyelem, hogy sietnek
ki és be az ajtón az orvosok. Fehér klórszag
suhan utánuk, jókora árnyat vetve a kövön.  És
fémketrecben hoznak áramot. Kicsúsznak
a falban heverő résből mindenféle számok,
egészen fenn, a lámpa gömbhasa alatt, meleg mind,
mint amikor elhagyják a szájat, de még nem oldódnak fel
a levegőben az elmondott szavak.  Amit figyelek, az a fagy. Ahogyan
éles kontúrral rajzolják magukat hirtelen körbe a tárgyak
és májfoltos hátukat fordítják felém.  A padló
fényhéjú hidegburkolatát, amely beömlik  minden lóca alá.

Figyelem, ahogyan onnan idegondol. A térbe,
amelyet még látott, középre állok, amelyben engem,
nyilván, nem talált meg, csak éppen kereshetett.
És azt, ahogyan hozzá átgondolok.  És hogy ahogyan
elmerül.

Kaparászás és évnyomok. Tűzromok, örömök,
egyre-másra zárom be a perceket.
Figyelem, mint tengerre figyel az ember
hogy térdre esik előtte a hullám,
az ég és víz közébe beakadt szemmel .
Tudom, már nem tornázik testlázban a higany. Tréningjét,
mint blúz a test formába öntését, abbahagyja. Tudom,
mint akinek nincs anyja.



Megjelent a 2012/1-es Bárkában.

Fodor György helyszíni tudósítása Géczi János 2012. január 30-i békéscsabai estjéről.