Versek

 

 

 

 

Kiss Judit Ágnes

 

 

 

 

Születésnapom

 

 

Az éveket nem számolom,

padlásra való ócska lom

csak egy

halom.

 

Sokáig voltam oktató,

diplomákat lobogtató

kevély

személy,

 

míg olvasták egy versemet,

és attól kapott vérszemet

a sok

szemét.

 

„Leírta, hogy fasz? Mit van itt?

Mi lesz, ha még ez is tanít?

Az is-

tenit!"

 

Ki vágyna bár, azér' se kúr,

nem védett meg az érsek úr,

azér'

se kár:

 

tanítok így is, meglehet,

még nem is volnék meglepett,

hiszen

haszon,

 

ha ír az ember néhanap,

az olvasó meg ráharap -

szerény

erény.

 

Bár meghűlt már a szenvedély,

érezni még (a kedvedér')

lehet

lehét,

 

s maradt még egy kis plusz parázs,

hevít majd éltem zúzmarás

telén

talán.

 

A világ így ér végire,

de rajta hagytam némi le-

nyomat

omat.

 

 

 

 

Szájber-özvegy

 

 

 

Hazajössz, és ledobod magad a computer elé,

Se csók, se puszi, se ölelés, csak egy odavetett helló.

Azután késő estig csak a billentyűzet zörög,

Hallom, ahogyan zárnak az áramkörök.

 

Bezárkózol valami cédé-rommal,

Én meg kettesben maradok a vibrátorommal,

Már éjfél van, és te csak azt a szart vered,

Hogy száradna le lassan a hardvered.

 

Egy  hangyányit sem törődtem a józan ésszel,

Pedig többre mehettem volna egy jó zenésszel,

És most a lakásomba költözött egy PC-görény,

Aki havonta egyszer szexel, ilyen szar az arány.

Az ember sose tudhatja, hogy melyiktől van baja:

A tejszínes tea, vagy a kínai kaja?

A dobozos sörök, a csipszek, a neten rendelt pizzák?

Kezek, amik egy virtuális műnő mellét tapizzák.

 

Már éjjel kettő, de te csak ezt a fost vered,

Hogy aszna össze minden egyes softvered!

Látom, valami az agyadra ment, ez már tuti biztos,

Egy pasi, aki reggel büdös, estére meg piszkos.

Ez rosszabb, mint egy halálos karambol.

Kitépem a dugódat a falamból.

Hapsikám, a cuccaidat holnap estig vidd el,

Töröltelek végleg egy shift delete-tel.

 

 

 

Két magyaros nóta

 

 

Kurucnóta

 

 

Ha a szívem

marhapörkölt volna,

abból az e-

gész haza jóllakna,

úgy megnyalná

utánam a száját,

mint a legény

szokta a babáját.

 

Ha szívemből

kolbászt töltenének,

elég volna

tizennyolc megyének,

csak egy volna,

ami kimaradna,

de annak a

szeme kimeredne.

 

Rovásírás

van az én gatyámon,

abba rejtem

harcos buzogányom,

megállok a

százéves határon,

s az ellenség

pofájába vágom.

 

Fráncos kurva

ez az Európa,

édes bora

veres, mint a róka,

a mienkhez

képest az is lőre,

nyaljon minket

hátulról előre.

 

 

 

Más nóta

 

 

Fejem fölött glória a bura,

Csak belőlem ömlik a kultúra.

Az a sok mélymagyar? ki az?

Én szartam a spanyolviaszt!

 

Hazáról meg nemzetről sipákol?

Bőgatyában jött ki az anyjából.

Én mondom meg, mi jó, mi szép,

Én vagyok az értelmiszég.

 

Meleg nyárban tudjuk jól, hogy megy ez

Gyerekemnek juszt is két anyja lesz!

Apának meg jöhet bárki,

Másságomat tolerálni.

 

Ha nem tetszik, amit itthon teszek,

Fejlettebb országban boldog leszek.

Píszí, love, szeretet,

Hányjunk romakereket!

 

 

 

 

Pajzán limerikek

 

 

6.

Van egy nő, úgy hívják, Eszter,

Először mindenkit tesztel,

Duzzad a nadrág?

Egy kicsit megrág.

Pit bull ez, hogy nem ereszt el!

 

 

10.

Van egy úr, a neve János,

Azt mondják, erénye számos.

Bátor és romlatlan,

Csak mindig fél hat van

Az ágyban, ez kicsit kínos.

 

11.

Van egy nő, úgy hívják, Judit,

Azt mondják, nem is hord bugyit.

Szoknyája föllebben,

Két ajak még szebben

Nem járta a boogie-woogie-t.

 

12.

Van egy nő, a neve Ágnes,

Ki minden sarkon csak rám les.

Én nem is akartam,

Vasból van a farkam,

Magába vonzott a mágnes.

 

 

13.

Volt egy úr, lakhelye Visonta,

Csak azzal dugott jót, ki ronda.

Egyszer a Medúza

Magába behúzta.

„Te vagy a legtutibb!" - visongta.

 

14.

Van egy úr, a neve Ákos,

A kedve mindig virágos.

De egy nő unta,

Hogy sose dugta:

„Te szűz vagy?" - kérdezte. „Á, kos!"

 

 

 

Megjelent a 2011/5-ös Bárkában.

 

 


 

 

 

2011. október 12.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Vári Fábián László: AdventEgressy Zoltán verseiSzabó T. Anna: Alkalmi és rögtönzött versekFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatok
Grecsó Krisztián: Apám üzentBanner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: Eltűnők
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png