Zalán Tibor
Élet-halál kilences

1.
Nevető rendőr
- alighanem meghaltam
Hordágyon visznek

Egy roncsból vágtak
ki egy ménkű nagy jármű
alól az előbb

Megkérdezik mit
érzek Most tankolt benzin
elfolyó szagát


2.
A mellem s hátam
közt nem fér el levegő
Tátogok mint hal

partra kivetve
Üvegszilánkok hada
szememben: a Nap

úgy törik rajtuk
mintha gyémánt volnának
- szétrobbant élet


3.
Egyfolytában vér
csordul ki a szám közül
Törlöm vagy nyelem

mikor melyikhez
van erőm Érzem hogy lent
a gyomromban dögkút

gyűl köréje
elhullt állatok szárnyas
csapata – és vár


4.
Arcom helyén folt
Isten húst klopfolt tegnap
vacsorára s én

voltam kinézve
étkül De aztán gondolt
egyet – kedvetlent –

félbe hagyta a
munkát ahogy egykoron
engem is félbe


5.
A sebek csak az
élet jelei most Így
lehet örülni

nekik A roncsok
között hogy nem te hanem
az aki voltál

S most itt az ágyon
az fekszik szétroncsoltan
ki már nem leszel


6.
Isten tenyerén
ült bólogat az orvos
Nézem tenyerem

minthogyha vérbe
merítettem volna – Nos
Doktor azt hiszem

téved Az isten
ült alighanem az én
tenyerembe most


7.
A közellét csak
néhány pillanaton és
gesztuson múlik

Ahogy megrántod
a kormányt s belerohansz
egy kamionba

Ha nem sikerül
a távolléttel küszködsz
életeden át


8.
Éjszaka a szél
úgy verte az ablakot
mintha bombáztak

volna odakint
Vagy telt vagonok mentek
volna Keletre

Vagy holló szárnya
verdesne az üvegen
Never more – s az űr


9.
Átaludtam a
Marsra szállást Talán a
Jupiterit is

A világbékét
meg az atomháborút
is átaludtam

talán És mire
ébredtem föl? Egy megint
lassú halálra

Megjelent: Bárka 2007/2

Kapcsolódó:

Zalán Tibor honlapja

Zalán Tibor

Főlap