Versek
Vári Fábián László
Advent
Magányos lélek
neszez az éjben.
Ha lepelben járna,
csak feketében.
Madárrá lenni
ereje nincs már,
nyílik a föld,
pusztul a kincstár.
Eszmél a lélek,
reped a gyásza,
gyertyányi fényt
vajúdik világra.
Ébred a szél,
kihűlnek a vermek,
s az alagút végén
ott áll a gyermek.
Hogy meg ne fázna,
Éganya-szőtte
pendelyt adott rá
gondviselője.
Két szeme kigyúl
és lelkétől áldott
meleggel tölti
fel a világot.
2024. december 13.
