Berényi Klára
Pláza
Gyerekem, hevesen
kéri,
vegyek ezt, vegyek azt:
Légyszi!
Vegyek egy bilikék
nyálkát,
s agyament daloló
cápát,
iszonyú vigyorú
plüssöt,
zizegő bogarat,
tücsköt,
jegeket kilövő
lánykát,
ananász alakú
párnát,
kakilós madarat,
teknőst,
tunikás kapitány
Trek hőst,
elemes, csavaros
fúrót,
amit a vasutas:
Túrót!
Szélkölyök
Kóricál a szél.
Búja nincs, kölyök,
szomja sincs, ivott ma már
friss kutyatejből.
Rápirít a tél.
Visszaint, röhög,
nyelvet ölt: te vén szamár!
S elveszi heccből
jégkoronáját.
Varjú és szarka
Máma reggel virradóra,
szarka szállott rá a hóra,
egy varjúra rápirít.
Összevesznek egy kenyéren,
két sötét a hófehéren,
tárja-zárja szárnyait.
Varjak ülnek körbe nézni,
jó tucatnyi, mind vetési,
erőfölény, csillogó.
Éhesen maradt a szarka,
lábnyomát is eltakarta,
hűs közönnyel ott a hó.
