(Vadócz Dávid felvétele)
Farkas Wellmann Éva
Az ünnep, mint egy kirakós
Az érkező sosem a semmiből jön.
Minden, mi eljön, annak útja van.
Decemberben a csoda már közel.
Kis rejtekutakon, százféle alakban
indult el feléd, ki tudja már, mikor,
és várja, hogy végre megérkezhessen.
Ilyenkor nagyon kell figyelni:
tulajdonképpen mindenhez hasonlít.
Most azt látod: a karácsony,
mint ezernyi fényszilánk,
napról napra villan be életünkbe.
Először a várakozás: még ennyi s ennyi nap.
Aztán valami kedves ünnepség zenéje.
Dudorászod.
Kis fények gyúlnak kint, a téren is.
Majd észreveszed, hogy segíteni akarsz
Anyának a mézeskalácssütésben,
egy bácsinak átmenni az úton,
Petinek a matekleckével,
egy néninek a boltban felolvasod a címkét.
Ilyenkor megérzed a csodaszivárgást.
Elkezdesz te is mozdulni felé.
Elképzeled: az ünnep, mint egy kirakós,
épülni kezd, kis elemei
egymásba illeszkednek, összefolynak,
kitöltik lassan az üres részeket.
Türelmesebb leszel – vagy legalább szeretnél.
Helyet készítesz magadban a csendnek.
Hogy legyen jó hozzád érkezni a csodának.
