Lauer Péter
Kompozíció I
Tudnálak mihez
hasonlítani, ha
volna rá idő,
megfelelő hely.
Laza séták a
folyóparton, nem
tudom, mit felejtettünk
a fűzfák tövében.
Azt mondod, írj
egy verset rólam;
Tejút keresés
felhős ég alatt.
***
Kompozíció II
megmaradt dolgaink
összeadódnak;
tudunk nagyokat
hallgatni a nyárról,
madaraink az örömöt
húzzák dél felé,
minden emlék-fészek
kiürítve most már,
de mélyen a gyökerekben
moccan az egykori lét,
szemünkben okker sárga fák,
tudni csak ezt lehet,
hinni csak így érdemes
a megmaradásban
Szobor
Emlékszel, vettünk
egy ember-szobrot,
műkő, de élethű —
a kert végébe tettük,
maradjon nekünk,
és a madaraknak.
Kezdetben minden nap
lejártunk hozzá,
megérintettük;
az öröm, mennyire
hasonlít. Először
zöld fű nőtt körötte,
majd hullottak rá
barna levelek,
megtisztelték madaraink,
aztán az idő a test
fényét lassan átszínezte,
a kő szemcsés redőiben
megült a felejtés.
Egy nap hűlt helyét
találtuk.
Szerintem ellopták.
Szerinted hazament.
