Lauer Péter
Karácsonyéj
Téli harang, ha zenél,
kontráz az északi szél,
nyakban a sál és
csúszni muszáj,
legalább egyszer még.
Nézem a büszke fenyőt,
fenn a madáretetőt,
ott van az ágon
sok pici álmom,
árad a békesség.
Friss, puha hótakaró,
játsszunk, hisz’ játszani jó,
gyúrom a labdát,
célban a sapkád,
egy csata most nem elég!
Elszalad már az idő,
ránk hull az est-lepedő,
mára elég volt,
annyira jó volt,
holnap is eljönnék!
Bent a szobába’
rakva a kályha,
hószínű angyal
állna elém,
csendül a csengő,
néz a Teremtő,
minden ajándék
rég’ az enyém.
