Várfalvy Emőke
A karácsonyi ajándékmustra
A Mennyország egyik félreeső szegletében hatalmas volt a sürgés-forgás. Mivel a karácsonyi ajándékok raktározásáért és kiszállításáért felelős angyal hosszú ideje betegeskedett, sokáig húzódott a szenteste előtti karácsonyi ajándékmustra. Ilyenkor ellenőrizték, hogy minden kívánságból, meglepetésből és ajándékból elegendő van-e.
A mustra levezetését végül Gábriel egy nyugdíjas őrangyalra, Rachmielre bízta.
– Nem lesz itt semmi hiba, mire meggyújtják a harmadik gyertyát az adventi koszorúkon, végzünk is – mosolygott a megbízott.
Gábriel elégedetten bólintott, és elrepült. Miután Rachmiel gondosan megtörölgette a szemüvegét, és feltette az orrára, mosolyogva nézett végig a köré gyűlt segítőkön.
– Gyertek, kedveskéim, lássunk máris munkához!
Rachmiel kezébe vette a kívánságok, meglepetések és ajándékok végtelen hosszú listáját, majd villámsebesen végigolvasta. Ezt követően csapatokra osztotta a gyakornok angyalokat.
– Vannak köztetek elsősök? – kérdezte Rachmiel.
Néhány egészen apró angyalka emelte fel a kezét.
– Ti fogjátok a kisbabák kívánságait és ajándékait ellenőrizni. Ti még folyékonyan beszélitek a nyelvüket, semmit sem fogtok félreérteni.
– Ti pedig – mutatott egy nagyobb csoportra – a kisgyerekekét nézzétek. Ehhez sokan kelletek. Legyetek óvatosak, ügyesek, és mindent legalább kétszer számoljatok át! A kicsiknek nem okozhatunk csalódást.
– Tegye fel a kezét, aki empátiából, logikából és türelemből is ötös volt a vizsgákon! Nagyszerű! Tiéitek lesznek a kamaszok. Furcsa dolgokra számíthattok, ez egy igazi kihívás. De megéri.
– Ki szereti az állatokat? Kiváló! Tiétek a házi kedvencek és ház körül élő állatok. Oh, bizony-bizony, én is meglepődtem, de ők is kívánnak, sőt, ajándékot is kapnak.
Már csak egy maréknyi angyal maradt feladat nélkül.
– Ti vagytok a végzősök, ugye? – kérdezte Rachmiel. – Veletek megyek, és együtt nézzük át a felnőttek kívánságait, meglepetéseit és ajándékait. Ezekkel lesz a legtöbb dolog, de én tudom, hogy mindent megoldunk.
Az angyalcsapatok szétröppentek. Ki-ki a maga polcait nézte át, pipálta ki a kívánságok, meglepetések és ajándékok hosszú sorát. A sok-sok angyal szorgos szárnycsapkodása úgy felkavarta a levegőt a raktárnak otthont adó felhőn, hogy a Föld egy apró szegletében, Magyarországon egy nap alatt fél méter hó hullott. Az ott lakók először nagyon megijedtek, mert sokan nem tudtak elmenni se óvodába, se iskolába, se dolgozni. Végül mégis a legtöbben örültek, hiszen a hónak köszönhetően végre nem kellett rohanniuk sehova.
Ahogy lassan eljött a harmadik adventi gyertya meggyújtásának ideje, a nagy karácsonyi ajándékmustra is a végéhez közeledett. Hatalmas dobozokban állt a boldogság, béke, szeretet és hála, a viszontlátások öröme, a csodás gyógyulások, meg persze a játékok, könyvek, babák, kisautók, plüssállatok. Régóta vágyott cipők, repülőjegyek, ékszerek, de mellettük volt jó szó, ölelés, új barátságok és hatalmas piros masnival átkötve szerelem is. Millió és millió kis doboz, zacskó, csomag várakozott szép sorokban egymás mellett a szentestére.
Rachmiel minden segítő angyalt megdicsért. Örömmel húzta végig az ujját a sok-sok pipán, és boldogan készült rá, hogy beszámoljon Gábrielnek, minden készen áll.
Aztán a felnőttek részlegéről jött egy angyal. Kezében egy megsárgult, csáléra nyomódott dobozt tartott.
– Ez nem volt a listán, de ott találtam a legalsó polc alá szorulva. Mi legyen vele?
Rachmiel a kezébe vette a dobozt. A tartalmat leíró cetlin rég elmosódtak a betűk. Az idős angyal óvatosan kinyitotta, és belenézett. A szeme megtelt könnyel.
– Mi az, Rachmiel? – kérdezte az angyal, aki a dobozt megtalálta.
– Egy kis hétköznapi apróság, amiről úgy tűnik, megfeledkeztünk. Pedig jó adni, jó kapni. Sőt, magunkon gyakorolni is. Köszönet érte, hogy megtaláltad. Most pedig, kérlek, repülj, és szólj Gábrielnek, idén mindenkinek viszünk egy szikrányi irgalmat is.
