Kátai Letti
Pályamódosító
Kalauzból
akart kalóz lenni.
Fenét fog ő
szimplán karót nyelni.
Vágya épp csak
fosztogatni, lazán.
S pont elég egy
príma pajti: magány.
Óriásból
akart órás lenni.
Hogy is kéne
ezt-azt jóvá tenni?
Nem taposna
senkit végre péppé,
Big Ben tornya
válna székhelyévé.
Hőstenorból
akart tanár lenni.
Szóljon Wagner
tőle akármennyi.
Ő a torkát
többé nem strapálja.
Eszperantó
lesz a fő tantárgya.
Szájsebészből
akart vegyész lenni.
Ha a bukét
úgyis belélegzi,
legyen a lúd
eszementül kövér.
Metilgőzben
csendben elüldögél.
Főbíróból
akart báró lenni.
Nem óhajt több
nyugtatót bevenni.
Fellengzősen
int a komornyiknak.
Ő az úr, a
többi már kit izgat?
Hogy épp miből
mi akarna lenni,
találja ki!
Én megyek pihenni.
S ha gondban van,
itt egy pöttöm tanács:
sosem késő,
legyen börtönszakács!
Vegatigris
Cssss!
Meditál a
vegatigris.
Azt hitted,
hogy ilyen
nincs is?
Pedig van ő,
őzetlenül,
s felvállalja
önzetlenül
a kis bölcsit,
mibe patás
lurkókat vár.
Mi tagadás,
nem jár oda,
aki parás.
Esze bogába
se jutna
birkát falni,
habár guszta.
Nassol répát,
bármi jöjjön,
lábasában
paszuly főjön!
Tyűűű!
Dedikál a
vegatigris.
Pompázik
a költő-
pikszis.
Régtől ír már,
kitartóan,
s róla elég
biztatóan
nyilatkozik
mostanában
a könyvszakma.
’Voltaképpen
Bestseller lett.’ ‒
szóltak éppen.
Lópikulát lesz
bőrzakós,
horrort sem ír,
habár kapós.
Kreál ódát,
lágy szonettet,
burgonyát meg
sós krokettnek.
Fúúú!
Dzsekit vár a
vegatigris.
Nem tudtad,
hogy ilyen
cidris?
Pedig vacog,
roppant módon,
s melegedne
forralt szószon,
ha nem lenne
intoleráns
a cukorra.
De a méz is
tabu, s ez már
kész aszkézis.
Fityfenének vett
hajdanán
annyi súlyzót,
ha alkatán
nem kell többé
bosszankodni?
Csak kedve fog
rosszabbodni.
Cirmosvölgy legendája
(részlet)
„Az egyetlen valódi okunk a derülátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelidíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával ‒ a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.”
(Ottlik Géza)
Jól látom öledben
azt a kis szőrmókot?
Megsúgom hozzá a
bizalmas fő-kódot:
hahaha, nincs ilyen!
Nem kapsz baró tippet.
Javaslom csiszold még
a Macska-szókincsed!
Egyébként sem fogod
teljesen érteni,
mert ugye vannak ám
isteni részei.
Társalog a Holddal,
tud mindent előre.
Csúcsszuper nyomozó
válhat még belőle.
Bár ő nem törődik
kínos nyavalyáddal,
inkább hátat fordít,
cirmos lazasággal.
Esengj kegyeiért,
és majd ő mérlegel:
figyel, vagy észre sem
veszi, hogy létezel.
Azt mondom, add fel az
elején, barátom.
nahát, a lantomat
megint nem találom…
Nos, hol is tartottam?
hogy biztos megértesz,
cicódhoz felnőni
rettentő nehéz lesz!
Nem tudod lenyomni,
pallérozott elme.
Jól vigyázz, meg ne sértsd,
érzékeny őkelme.
S mikor úgy tűnik, hogy
te vinnéd a puskát,
cica helyett talán,
van egy hű kutyuskád.
