Balaskó Ákos
Halló, halló
Halló, halló, kistévé?
Kapcsolódjál befele.
Itt egy kölök megnézné,
hogyan is dönt Gombóc Artúr:
a csokiját megegye
vagy ne egye.
Halló, halló, telefon?
A nagymamit kérném,
foglalkoztat, hogy áll a hab
a sütije krémjén.
Halló, halló, mosógép?
Álljál csak meg tüstént!
Az Országos Rongyimentő
Szolgálatnál épp az imént
bejelentés történt.
Add csak vissza rongyimat,
nagy úr ám a szükség!
Halló, halló apukám,
érdeklődnék, fenn vagy-e már, mondd,
hol kell téged bekapcsolni?
Szerintem a szemed pont
egy bekapcsoló gomb.
Takarmányozási gyakorlat
Vacsorára, lányom, itt a mindenmentes takarmány!
Készítve az aktuális kutatások alapján.
Elsőnek egy macis tányér hosszútésztás leves,
kisvillával fogyasztani nem nagyon érdemes.
De legyen meg az akaratod, legalább kis színt visz rád
a háromágú szigonyoddal kihalászott szénhidrát.
Harmadik csak akkor lesz, ha megvolt a második
nagykanállal lapátolva. (A nyomor meg álmodik.)
A pudingot hétpecsétes hűtőzárak őrzik,
amíg be nem kanalazod a kelkápifőzit.
És bizony kell a rendszernek húsalapú fehérje,
minimum, hogy ebédelni egyáltalán megérje.
Elmondom most utoljára, mi a desszert feltétele:
nyelődjön a főzeléknek legalább a feltéte le.
Ki egy szuszra negyedórát tányér előtt ücsörgött,
jutalmul az kap majd egy kis szezonális gyümölcsöt.
Ovijárat
Szerda reggel,
sál, sapi, sorakozó,
úton a vonat az ó-
vodába.
Add a mancsod,
lóg a gatya, az a topis,
apa fut, lobog egy ovis
utána.
Szól a hangos,
reccsen a lehelete:
„Vác fele... szaka... veze...”
Csudába!
Lányom, apád már
görcsöt ereszt,
összébb omlik:
sírni kezd.
MÁV, te mondd, most,
hogy megy a gyerek el, ó,
hogy megy a gyerek el ó-
vodába?
Nemnemnem!
Apa, apa, nem akarok az oviba menni!
Az oviban sok ovis van,
itt maradok home office-ban,
nekem ugyan nincs ott dolgom egyáltalán semmi.
Utálom a csizmáimat, mert ez így nem kacsaláb!
Azt szeretem, ha duzzognak,
elfordulva, na, úgy húzzad,
cseréld őket meg, aztán már indulhat is a család!
Nem akarom megenni a cukorborsófőzit!
Inkább asszem, evés helyett
telerakom a zsebemet,
elálldogál tarcsiban az ínséges időkig.
Nem akarok kimenni a többiekkel játszani!
Utálom a homokozót,
Annapetit meg a Bogyót!
(Utóbbiak csak a szülő dédelgetett álmai.)
Nem akarok aludni se keveset, se sokat!
Egy kicsikét az ágyamon
az időt elugrálgatom
amíg alszol apa, filccel megmosom a fogad.
Nem! – kiabál Vackor.
Csordogál a dackor.
A hetedik
Az ovihoz, hogyha lehet,
Hét ruhára varrass jelet!
Egyet játszós leggingsedre,
egyet trendi leningedre,
kettőt vastag zoknipárra,
plusz még egy a kötött sálra,
egyet jó fej csoporttársra,
csak hogy tudja, mi az ábra,
bentre kettő, kintre négy,
a hetedik te magad légy.
Hogyha beüt a záróra,
heten szaladj a játszóra,
egy, ki kismotorral veret,
egy, ki felborulni szeret,
egy, kit megbámulnak mások,
egy hintára tép sorszámot,
egy csak áll, de mellé visít,
egy ki lábon hord ki pisit.
Komplett gyerek, mosásba mégy!
A hetedik te magad légy.
Farsang télen, hogyha lenne,
heten öltözz jelmezekbe.
Egy szomorú szemű fóka,
egy a NASA űrhajója,
egy díszgömb a fenyőfára,
egy kis kommersz királylányka,
egynek mindegy, csak zöld legyen,
mondjuk fikusz? Köszi, de nem.
Egy lemaradt, lehetnél légy!
A hetedik te magad légy!
És ha mondjuk apád altat,
hét legyen ki mesét hallgat,
egy ki mint a hal, merül le,
egy párnával fülén ülne,
egy megmosta már a fogát,
egy ki pizsis macit fog át,
egy ki hallgatja gyanútlan,
egy kijavít, hogy nem úgy van,
hat törp mellé, a Szundi hét,
e hetedik te magad légy.
