Gertheis Veronika
Eső
Van úgy, hogy épp csak leszakad,
maga sem akarja, maga sem érti,
az égi lajtorján fürgén leszalad,
friss esőszagot csinál,
és minden megy tovább,
csak a nap pirul kicsit,
hogy könnyezni engedte az eget.
És van úgy, hogy kedvetlenül
a sok felhő egymásnak feszül,
komor, szürke ott, felül,
egy csepp sem esik,
a függöny mögül lesik,
de ha a sötét oszlani kezd,
kérdezés nélkül némán elered.
Felhőfészek
Májusban, mikor a nyárfák megrázzák lombjukat,
és habfehér szöszökkel havazzák be a világot,
és én próbálom a szöszöket elkapni, mint a legyet,
de kilibbennek ujjaim közül; ha mégis sikerül,
hát selyemhernyóvá sodródnak izzadt tenyeremben
és elvesztik felhőségüket,
akkor minden évben elhatározom,
hogy most már tényleg tervezek egy hatalmas szöszszívó gépet,
mely hosszú csövével a világ legtávolabbi pontjáról is
magába szippantaná a szöszöket,
mert rengeteg szöszt kell még összegyűjtenem,
hogy megtölthessek vele egy szobát,
és puha, felhővel-bélelt fészket
készítsek a legféltettebb álmaimnak.
