Berényi Klára
Háziasszonyok Könyve
(részletek)
Első Könyv
Bősz amazonról szólj most, Múzsa, ki portalanított
éveken át, bár tudta e harcban nincs sok esélye,
és leleménye kevés lesz. Pormacskák seregétől
kívánt megszabadulni e nő, ezeregy csuda módon,
s hasztalan indult ő a csatába a rongyaival, mert
tévén s rúteren élő porgyerekek kikacagták
ádáz módon e házvezetéstől már begolyózott
hosszantűrő hősi leányzót. Vége sosem volt
kínjainak, mert Éliosz új sugarát a szobába
mindig is úgy veti át, hogy pont felfedje a porfiakat, kik
polcoknak szélén letanyáztak, rögtön a portörölés
végső harci etapja után. Így egy nap e hősnőnk
mikroizéstől vágta ki rongyát, s káromolással
fűszerezett fogadalmat tett, istennek ajánlva
gyarló lelkét, hogy takarítani ebben a csámpás,
bolhanyakörves, porteli életben soha nem fog.
Második Könyv
„Hallgassátok a szóm én magzataim, kik e házban
csak heverésztek, s esztek is isztok is itten örökké,
meg nyomogatjátok folyvást ama éjszinü eszközt,
mely félő hozzánőtt már kezetekhez azóta!”
Így ugrottak elő szavak, át a fogak keritésén,
míg hősnőnk szeme villámlott, látván ivadékai
rá se bagózva töretlen kedvvel csak pötyörésznek,
csak nyomogatnak, s ebből nincs számukra menekvés.
„Azt is kértem ezerszer, a morzsákat szanaszét ne
szórjátok, mert nem leszek én a cseléd, aki söpri!”
Jaj! Bősz indulatok keltek kebelének a mélyén,
és leseperte a burgonyaszirmos tálakat, úgy ám!
Mind kiborulva hevert ama tápláló anyaföldön,
aztán, hogy betetőzze a kínjaikat lecsapott a
polc tetején erejét kibocsátó hóka dobozra.
Nem ment kárba a sok takarítás, mert a nehéz dög
bútorokat tologatva oly izmossá nemesült hősnőnk
két szép karja, hogy egy kis ütéstől már be is adta a
kulcsot a rúter, s gaz wifijük tovaszállt a fenébe.
Apró népek balladája
Tudom, az összes hős nevét,
Tudom, szakálla volt a kender,
Tudom, bőrébe úgyse fér,
Tudom, új tél, új hóember,
Tudom, a káosz spéci rendszer,
Tudom, hiába harcolok,
„Tudom a munkát, lusta kedvet” ‒
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom a télnek locska nyűgét,
Tudom, öltözni nem szeret,
Tudom, minden sapkája szűk rég,
Tudom, kesztyűje félkezes,
Tudom, a sálak sértenek,
Tudom, gyógyír, ha nap ragyog,
Tudom, mitől kap vérszemet ‒
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom láz és krupp erejét,
Tudom, orvoshoz mért szaladjak,
Tudom, boldog kap nehezét,
Tudom, fülét a közfalaknak,
Tudom, a rajzok mit takarnak,
Tudom, a csönd gyanús dolog,
Tudom gyámol, mikor kacagnak ‒
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
AJÁNLÁS
Sokat tudok már, drága herceg,
Tudom, többet fog kis marok,
Tudom, ne vágyjam azt, mi bezzeg ‒
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Kiteregetés
Van kifolyó szennyes kosaram,
tíz literes karcos fazekam,
jó teli hűtőm hó elején,
méz is akad csuprom fenekén,
könyvem ezerszám görbül a polc,
tornacsukából szét-szana nyolc,
plüsshegyek és tengernyi legó,
összecsapáshoz harcos egó,
zeng haragunk békülni való,
néha dörömböl a lenti lakó,
van furulyánk, van dob, hegedű,
szégyenem is szól, altkeserű,
van vasalóm, bár gyűrve az ing,
rajta a macskám, szőre kering,
szép puha cirmos, jóra nevel,
példa ha játszik, vagy ha hever,
ám a mosógép hív, nyekereg,
lírai én felkel, s tereget.
