Lauer Péter
nélkülöző
az apukám a hangom nélkül,
anyu az ölelésem nélkül,
a tele játékdobozom
a kíváncsiságom nélkül,
a levesem a kanál nélkül,
a hörcsögöm simogatás
nélkül nem boldog…
nélkülem a szobám is
sokkal szomorúbb lenne.
nézőpont
A növésben az a legjobb,
hogy mindent kicsit
másképp látok
napról napra.
Apu nem viccelt: tényleg
van egy bekarcolt szív
a komódom tetején.
madárlomb
A lomb körül, a lomb körül
madárdal van, a lomb örül.
A föld alul, az ég felül,
madárláb alá ág kerül.
Figyeled őt, lát tégedet,
átadja most a lényeget:
az éneket, az éneket,
viszi a törzs, a vérerek.
hegybeszéd
Azt hitted, hogy csendben marad
majd nádtetőd, pincefalad,
a szőlősorban fújó szél?
Esélyed sincs. A hegy beszél.
Megérted majd, hogy milyen jó
a rajtad hagyott madárszó.
Az ajtóra vasalt pántok
mit mondanak, nem is átok.
Sűrű a lég, szó szót követ,
suttognak benn a borkövek.
Buborékkal telt mondatok
között csacsognak kénlapok.
S ha madár, kő, nád, szél elül,
benned is minden csendesül.
Erdei számoló
Számolj el tízig,
nézd, a hold hízik.
Húsz legyen most a cél,
becéz a szembeszél.
Ugye harmincig is megy?
Megbámul egy vörösbegy.
Negyven lesz a következő,
puha, zöld paplan a mező.
Száznak a fele épp ötven,
szarvasagancs áll a ködben.
Látom, már elérsz hatvanig!
Nyúlfülek ott! Látni alig.
Közeledik már a hetven,
élet-illat a berekben.
Nyolcvanig eljutsz bármikor,
csend-pincében alszik a bor.
Ha a kilencven is megvan,
örülhetsz lassan magadban.