Sinkó Adrienn
Induló ’56-ból
Szavunk visszhangozza Buda,
lépteink dübörgi Pest,
szabad mesét zúg a Duna,
ma csak a szíved kövesd!
Az ég olyan rég beborult,
ma szűnjön meg a homály!
Eddig félelem némított,
ma kimondjuk, ami fáj!
Gyere, vonuljunk a térre,
ordítsuk: ebből elég!
Szobrok halála üzenje:
élünk mi, érzünk mi még!
Szavunk visszhangozza Buda,
lépteink dübörgi Pest,
szabad mesét zúg a Duna,
ma csak a szíved kövesd!
Egy dalt kopognak a kövek,
együtt hajolnak a fák,
ma kezünkbe puskát adnak
máskor szigorú apák.
Ma felragyogott a remény,
hogy új élet köszönt ránk,
a jó győz, a rossz bűnhődik,
boldogabb hely lesz hazánk.
Szavunk visszhangozza Buda,
lépteink dübörgi Pest,
szabad mesét zúg a Duna,
ma csak a szíved kövesd!
S ha vérünk viszi a Duna,
vagy tankokkal jön az est,
mosd le sárba tiport nevünk,
s emlékezz ránk, Budapest!
Fellinger Károly
Nagy Imre bácsi
Nagy Imre bácsi egy nagy ember volt,
aki nem engedett az ötvenhatból,
akár Kossuth Lajos a negyvennyolcból,
vagy én a hatból, mivel már hat éves vagyok,
és hat barátom van.
Nagy Imre bácsinak a szabadság volt az első,
ahogy a dédipapa mondaná, az volt az istene,
mert a szabadság hagyja, hogy
elcsatangoljak a barátaimmal az erdőbe,
a játszótérre, sőt a világ végére is,
tudva, hogy anyu vár rám otthon,
vagy ha nem találok haza, akkor
megkeres.
Sajnos úgy hallottam, Nagy Imre bácsit
kivégezték, de
szerencsére túlélte, most is mosolyog
a bajsza alatt valahol,
s az igazságba temetkezik.
