Papírhajó - Primér/Primőr

 

V__r__s_Istv__n.jpg

Vörös István

 Karácsonyi kapcsok

 

Természet a templom, ha karácsony van,

és természet lesz persze a lakás is:

a fenyőfa, ha jön, mindent megmásít,

erdőillat tör rád, és tudod, honnan.

 

Ágak hajolnak az ablak elé,

az ágakon nem madár ül ma meg,

de mintha mókus futná, mégis úgy remeg

az egyikük, kinyúlva angyalok felé.

 

Istálló áll minden templomban,

kíváncsiak jönnek a csillagnyomban,

hogy lássanak egy kisdedet. Vagy angyalt

 

elszökni az égből az ünnep alkalmából,

akit a glória, a manna nem marasztalt.

Hisz itt a földön jobbak lesznek mától.

 


  Főoldal

2017. december 23.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Változó falu, változó székely ember – Zsidó Ferenc: A fák magukhoz húzzák az esőtLehet-e nevetésbe csomagolni a tragédiát? – Kovács Dominik, Kovács Viktor: Lesz majd mindenHazatérés a versbe – Szentmártoni János: Eső előtt hazaérniEgy fényképalbum dramaturgiája – László Noémi: Pulzus
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png