Zalán Tibor
Gyerekvigyázás
Nagyapa vigyáz Bobóra,
Bobó vigyáz nagyapára.
Bobó mondja: gxhui, ghíí, gxhám,
te bohókás nagyapám!
Nagyapa mondja: hohó, Bobó,
Te kis bohó unokám!
Így beszélnek egymás mellett,
Alkonyat a hajnal mellett,
értik egymást, mint két gyermek,
akár két bölcs nagyapa!
Csöndes koratéli délután
Ma csöndes délután van,
Bobó alszik a délutánban,
pillangók röpdösik körös-körül,
csorran a nyála, nevet, úgy örül.
Ma csöndes délután van,
alszik a hab a fürdőkádban,
a jó cukor is laposat pislog,
az égi rónán átvág egy csillag.
Ma csöndes délután van,
anyatej-íz alszik a szádban,
messziről már cseng-bong a karácsony,
jégcsapok lógnak kint a faágon.
Ma csöndes délután van,
angyalok szárnya zeng a tájban,
ezüst hullik az alvó arcára,
ezüsthó szitál lusta vizekre.
Ma csöndes délután van,
alszik Bobó a délutánban,
elmúlt az ősz, és megjött a tél is
Herceg! Hát tartsuk meg őt mindétig!
Bobó és a macskák
Bobó a macskákkal játszik,
Az ajtónál kezdi a hajszát.
Mire az ablakhoz elérnek
megráncigálja Cook kapitány bajszát,
Chaplin hátán meg zongorázik.
Két macska szőrét borzolja,
roppant tetszik nekik a játék!
Hancúrozni egy kis legénnyel
minden macskának nagyon nagy ajándék!
Egyik fut balra, másik jobbra.
Elfárad Bobó a harcban,
hátára fekszik, és már alszik
is a szőnyegen. Hasán a két
macska. Szuszogás, dorombolás halszik,
és a három szív együtt dobban.
Bobó forog
Bobó ha jobbra fordul,
a világ jobbra fordul.
Bobó ha balra fordul,
a világ jobbra fordul.
„Hogy van, hogy én
akármerre,
a világ meg csak
ugyanarra?” –
kérdi Bobó,
s fülig mosoly
csöppnyi arca
