Fecske Csaba:
Méz
Virágzik a hárs,
csakúgy hársog az illat.
Ami minket illet,
élvezzük nagyon.
Gyűlik a méz,
gyűjtik a méhek,
ezek a szorgalmas népek,
boldogítják a gyereknépet,
serényen gyártják a mézet,
sokat, ha nem is eléget.
A méz édes
izé, hogy is mondjam csak,
olyan íz-ének ez,
dallama van a méz ízének,
a méhzümmögés is édes
az ember fülének,
nagy híve vagyok én is
a méhek énekének.
Régen
Rég volt régen nagyon rég,
még nagyapa kiskorában.
Nagyapa kiskorában gyerek volt,
épp földig ért a lába,
egyiket a másik elé rakva
ment az iskolába,
ahol a sok okosság
a fejébe ment
amikor gyerek volt, pedig
nem az akart lenni, hanem felnőtt,
amikor meg gyerek akart maradni,
akkor bezzeg felnőtt.
Október
Megborzong a reggeli levegő,
öreg fűszál a nyárra gondol,
rozsdás falevelek
csókolgatják cipőm talpát,
a rigó csőréből kipottyan
az utolsó vidám fütty,
hegyek hátán nagy köd-batyu.
Hangverseny
Tegnap hangversenyen voltam,
mondhatom, tetszett nagyon:
Mozart, Beethoven, Chopin,
de a legmeghatóbb mégis az volt,
amikor összepakoltak a zenészek,
és csöndben kivitték
a teremből a halott muzsikát.
