Jász Julcsi
1 hétköznapi királylány naplóJA
koronahétfő
Mit billegsz itt,
kisleányom,
egyik lábadról a másikra,
mint egy királylány?!
Megtanultad a leckét,
bepakoltál már a táskádba?
Akkor gyere és segíts,
mosogass el,
aztán teríts meg,
a szemetet levitted már?
És tedd már le azt a mesekönyvet végre,
csak billegsz itt, mint egy félrecsúszott korona,
semmi hasznodat nem veszem,
akár egy királylánynak.
Szokta mondani a nagymama.
Nagymamát kedden inkább
be se engedem majd a palotámba,
külön lakrészt építtetek neki,
még folyton ugráltatna,
ahogy szokott.
Kész vagy a leckével,
hányast hoztál, feleltél,
mi volt az iskolában?!
Semmmmmmi…,
de hiába mondom,
persze, nem hiszi el.
Lakjon inkább külön,
építtetek neki egy szép kis
vagy nagy kertes házat a palota mögé,
onnan aztán kiabálhat kedvére
a palotaablak felé,
hogy kislányom
levitted már a szemetet,
mostál fogat,
ne hagyd elöl a cipődet,
vegyél papucsot.
De olyan magasan lenne
a palotában a toronyszobám,
hogy nem hallanám meg
nyitott ablaknál sem,
mert folyamatosan hallgatnám
a telefonomról a zenét,füldugóval
amit az én drága, egyetlen nagymamikám
soha nem akar megengedni, megsüketülsz tőle,
mondja.
Te is a zenehallgatástól süketültél meg, mami,
kérdezem halkan. Mert már süket egy kicsit.
bújócskaszerda
Egyszer, amikor elbújtam a kertben,
órákig vártam,
hogy megtaláljanak.
Nem találtak meg.
Amikor előjöttem,
csak nevettek a többiek,
nem akartam velük tovább
ilyet játszani.
Féltem, hogy soha nem találnak majd meg,
aztán szép lassan el is felejtkeznek rólam,
én meg napokig, hetekig vagy évekig várok csak ott
a sötétben.
Végül egyáltalán nem merek
majd előjönni,
soha.
Nem tudom.
Azért izgalmas játék!
csütörtökígyó
Az erdőbe mentünk kirándulni
a nagymamával, egy tisztásra
értünk épp, a sok eső után
végre kisütött a nap, és
rengeteg gomba volt.
Nagymama azt mondta,
vigyázzak a kígyókra,
ilyenkor már elő szoktak bújni,
melegedni,
nehogy rájuk lépjek.
Valahogy elbambulhattam,
lemaradtam a nagymamától,
és hirtelen egy kis zöld kígyó
előtt torpantam meg.
Egy kis zöld kígyó torpant meg
előttem,
néztünk csak egymásra.
Szia, mondtam neki ijedtemben.
Kinyitotta a száját,
mintha mosolygott volna.
Sssszziaaaaa, sziszegte vissza,
kérhetsz valamit, mondta,
mivel ilyen bátor vagy,
nem ijedtél meg tőlem.
Bármit, bátran,
teljesítem.
De annyira meglepődtem,
hogy nem jutott eszembe
semmi.
Szia, hadartam zavartan,
gyorsan kikerültem, és
ott hagytam a fűben.
Nagymamának persze
nem meséltem el,
úgyis azt mondta volna,
folyton csak fantáziálsz,
túl sok hülyeséget nézel a tévében.
Este, elalvás előtt már
egy csomó minden eszembe jutott,
mit is kellett volna kérni
a kígyócskától.
Reggel pedig biztos voltam benne,
hogy álom volt az egész,
vagy csak egy erdei sikló.
Péntek farkasai
remélem, nagyon,
hogy nem jönnek be
a takaróm alá.
Ne hülyéskedj már,
mondja a nagyi,
ne félj, odáig biztosan
nem jutnak be.
Látod, most is
milyen nyugodtan
fekszenek
a konyhaasztal alatt.
Bezabáltak vagy
fél tucat nutellás kenyeret,
nem lehetnek éhesek.
De azért, mielőtt elalszol,
csukjad csak be
a szobaajtódat!
szabadszombat
A nagymama mindig
azt mondja szombaton,
hogy szabad.
Ilyenkor mindent szabad
csinálni, de iskolába
nem szabad menni.
Szabad sokáig aludni,
szabad sokáig reggelizni,
sokáig nézni a tévét este,
még akkor is, ha a nagyi elaludt.
Majdnem mindent szabad,
gondolom, ezért hívja szabad-
szombatnak.
Talán, mert a többi nap
be van zárva a hétköznapok
börtönébe, de a szombat legalább
szabad, mert Valaki kiszabadította
régen.
vasárnapicsiga
Álmomban csiga voltam,
de tényleg,
hidd csak el.
Először rengeteg eső
esett, én pedig valamiért
nagyon örültem neki,
megrágcsáltam a növények
friss, új hajtásait,
meg a kifejlett, guszta
és ropogós leveleket
a nagyi veteményeskertjében.
Majd felmásztam jóllakottan
a szomszédunk, Tamás bácsi
kamionjának fényesen csillogó
ütközőjére, ott aludtam el.
Azt álmodtam, hogy ismeretlen
tájak mellett száguldok el
szélsebesen.
De azt hiszem, igazából
nem álom volt,
vagy mégis?
Ismeretlen tájak mellett
suhanok el,
Tamás bácsi pedig
mosolyog mellettem,
a kormánynál.
