Keresztesi József:
A pók
Hálót fon Frigyes, a nagy, barna pók:
lepókhálózzák sajnos a lakók.
Pedig szúnyoggal, léggyel tele vót!
Vacsorálhat most kiflit-kakaót.
A kígyászkeselyű
– Kígyászkeselyű, édes lelkem,
itt a finom gyík, mért nem kell?
– Pocakom sajnos megterheltem
tegnap a gyíkhúskonzervvel.
Kár volt megenni,
gyíkíze semmi,
kevéssé húsos,
borsos és túl sós,
zsíros és bűzlik –
adj inkább müzlit!
Itt van a szombat...
Itt van a szombat,
morcos a Vombat,
annyi a dolga,
rettentő!
Szól a Görénynek:
„Jönnek a népek,
süss palacsintát,
egy-kettő!
Főzöm a kávét,
mert anyukádék
úgy szeretik, ha
bőven van,
s adja a csészét
kölcsön a szomszéd
Dr. Adalbert
Tannenbaum!”
(mellékdal)
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
add ide a csészéd!
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
lakásunkban nézz szét!
Végigtekint szegény Görény
a társasház lakókörén –
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
lakásunkban nézz szét!
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
add ide a csészéd!
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
a készleted egy részét!
Kitöltenénk, de nincs mibe,
kávénk kifoly a tepsibe –
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
a készleted egy részét!
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
add ide a csészéd!
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
utolsó reménység!
Jaj, mit fog szólni Ópapa?
A Vombat is nagyon pipa –
Ó, Tannenbaum, jó Tannenbaum,
utolsó reménység!
