Papírhajó - Primér/Primőr

 Eva_Greiner_2_1_.jpg

 

Greiner Éva

 

A vándorló öröm gyertyája

 

Karácsony előtt egy sötét reggelen Sára odasomfordált az asztalomhoz, és egy hosszúkás, kék selyempapírba, ezüst szalaggal átkötött kis csomagot csempészett rá.

Ott voltam a közelben, nem lehetett nem észrevenni ezt a jelenetet. Meglepődve, ugyanakkor örömmel kérdeztem:

–  Sára, mi ez? Csak nem ajándék?

A kislány zavartan, piros arccal bólintott, és figyelte a hatást.

Az osztályban csak néhány gyerek lézengett, még bőven volt idő a becsöngetésig.

Szép lassan, komótosan fejtegettem ki a selyempapírból az ajándékot. Egy finom mézillatú gyertya került elő belőle. Kiderült, hogy Sára maga készítette egy gyertyaműhelyben.

Mindjárt előkerült a szekrényből egy üveg gyertyatartó, pillanatokon belül ott tündökölt az íróasztal sarkán, s a gyertya illata betöltötte az egész termet. A gyerekek is észrevették, Sára  pedig diadalittasan aratta a babért.

Azt ígértem nekik, hogy majd a karácsonyi ünnepségen fogjuk meggyújtani.

A nagyszünetben a tanári szobában nem titkolt dicsekvéssel számoltam be Sára ajándékáról, amit elismerő bólogatások kísértek. Másnap reggel, amikor beléptem az osztályba, első pillantásom az íróasztal sarkára esett. Nagy megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a gyertya eltűnt. Mindenütt kerestem, a földön, az asztal alatt, hátha leesett, a polcokon, talán a takarítónő rakta át, hogy nagyobb biztonságban legyen.

Nem. A gyertya nem volt sehol. Egyszerűen eltűnt.

Ekkor elkezdtem találgatni, mi történhetett. Lehet, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót, valaki erre járt, akinek úgy megtetszett a gyertya, hogy nem tudott ellenállni, és rögtön elvitte. Ami viszont furcsa, a tartót itthagyta, neki csak a gyertya kellett.

Amikor Sára megérkezett, nem szóltam  semmit, mert attól tartottam, szomorú lesz. Meg reménykedtem is, hogy hátha előkerül még.

Aznap a kávészünetben hangos csevegés folyt. A mellettem ülő logopédus mesélte nagy hévvel, hogy Sára egy gyönyörűszép mézgyertyával ajándékozta meg. Egy egész remekmű, amit a kislány sajátkezűleg készített neki.

Visszafogottan hallgattam a logopédus örömét, mert engem nagyon bántott, hogy én úgy póruljártam a kedves ajándékkal.

Harmadnap a gyógytornász kopogott be az osztályba, és Sára után érdeklődött, mert a kislány az óra után, se szó se beszéd egy kis csomagot hagyott a kezelőágyon, és nem tudja, hogy ott felejtette, vagy neki szánta.

–  Hogy néz ki az a csomag? – kérdeztem.

–  Keskeny, hosszúkás és selyempapírba van csomagolva.

–  Nem nyitottad ki? Úgy gondolom, gyertya van benne.

–  Ezt honnan veszed? – kérdezte meglepődve.

– Mert én is azt kaptam, csak sajnos az enyém eltűnt. Kérlek, ne beszélj neki erről, nehogy rossznéven vegye.

–  Érdekes… érdekes, amit mondasz, mert ma reggel azzal rontott be Márta, a logopédus, hogy ebben az iskolában újabban lopnak. Tegnap Sárától egy szép mézgyertyát kapott ajándékba, s ma reggelre nyoma veszett.

–  Az övé is? –  fakadt ki belőlem. –  Azt hiszem, tudom már mi történt…

Aznap volt életismeret-óra, ez az egyik legkedveltebb tantárgyunk. Ilyenkor beszélgetünk életről, halálról, múltról, jövőről, fogyatékosságról, barátságról, szerelemről… mikor mi az aktuális, és mit kívánnak a tanítványaim.

Kört alakítva helyet foglaltunk, bejelentettem, hogy nem a megadott téma kerül sorra, hanem egy egészen más dolog, amit javaslok.

Az osztály pisszenés nélkül meredt rám, és érdeklődéssel várta, hogy mi az a fontos, az a rendkívüli, ami nem várathat magára, amiről rögtön beszélnünk kell.

–  A téma címe: „Egy rejtélyes történet”.

Ezt kis mosoly fogadta, volt aki azt hitte, krimit fogok mesélni.

– Volt egyszer egy leány – kezdtem –, aki karácsonyra szeretett volna meglepetést, örömet szerezni azoknak, akik foglalkoznak vele. Elhatározta, hogy elmegy a gyertyakészítő műhelybe, és saját maga fog ajándékot készíteni. De egy ilyen alkotás rengeteg időt, egy egész délutánt vesz igénybe. Ezt sajnos nem tudta a leány. Viszont senkit sem akart kihagyni az örömszerzésből. Így azt találta ki, hogy mind a három embernek ugyanazt a darabot fogja ajándékozni, mert az ajándékozásban úgyis az örömszerzés pillanata a legfontosabb.

Amikor ideértem a mesében, Sára eltakarta a szemét, és hangos zokogásba tört ki.

–  Légy szíves, engedd, hogy folytassam – kértem őt.

– Így történhetett, hogy amikor a megajándékozottak örültek és megköszönték a figyelmességet, az ajándékozó később, mielőtt hazament volna, visszalopózott az osztályba, és visszavette a gyertyát. Csak új papírba kellett csomagolnia, és vihette a következő embernek.

A történetet heves vita követte, és senki sem ítélte el a tettest, sőt, inkább mindenkiből sajnálatot váltott ki.

Közben elérkezett a várva várt nap, a bensőséges, szép karácsonyi ünnepség.

Az aulában a gyerekek és a felnőttek körbeállták az óriási fenyőfát. Én Sára mellett álltam, vállára tettem a kezem, és odasúgtam neki:

–  Látod, ott, a fenyőfa alatt, milyen erőteljes, lobogó lánggal ég a vándorló öröm gyertyája…

 


Főoldal

2017. december 26.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István verseiBeck Tamás versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA