Vass Edit
Derrida örökösei
Az olvasással és a könyvekkel kapcsolatban olyan hagyományaink élnek, amelyek már több ezer éve változatlanok, alkotóként nagyon kevesen veszik a bátorságot arra, hogy kísérletezésbe fogjanak, és kísérletezésre invitálják a befogadót. Hiszen alapvetően mit várnak egy könyvtől? Legyen eleje-vége, és ezt a kialakítás is szemléltesse, nehezen tudunk elszakadni a lineáris olvasás technikájától. Az Egyesült Államokban élő Szegedi-Varga Zsuzsanna és Áfra János Termékeny félreértés (Productive misreadings) című kötete többféle olvasási hagyománnyal és elvárással szakít. A két művész kollaborációjának köszönhetően megszületett egy két irányból lapozható magyar-angol nyelvű könyv, amely képzőművészeti szemszögből nehezen lenne besorolható a művészkönyv kategóriába, hiszen Guy Bleus-t idézve: „A könyvek többsége elsősorban olyasmiről szól, ami kívül esik rajta, a művészkönyvek többsége elsősorban önmagáról szól” – és ez a meghatározás egyáltalán nem igaz a Termékeny félreértésre. Vígh Levente a kötet fülszövegében az equilibrium fogalmát használta, amely már sokkal közelebb jár az igazsághoz, bár ennek a könyvnek az értéke talán pont a definiálhatatlanságában rejlik. A két művész ugyanis egymással párbeszédet folytatott, egymást kiegészítve egységet alkotott, még ha ez nem is egy zárt, hanem egy több irányba nyitott egységet képez.
A Termékeny félreértés minden oldala megannyi nyitva hagyott gesztus, amelyre egyértelműen jellemző a derridai értelemben vett értelmezési horizont hiánya. Szegedi-Varga Zsuzsanna és Áfra János ugyanis nem arra törekedtek, hogy az olvasó/néző tudtára adjanak valamit, többszörösen lepárolt gondolatokat közvetítsenek, hanem hogy a vizuálisan és verbálisan megkomponált oldalak-oldalpárok továbbműködjenek a befogadóban, olyan irányokba indulva, amelyekre az alkotók talán nem is gondoltak eredetileg. Itt pedig ugyancsak Jacques Derrida filozófiai tevékenységével vonhatunk párhuzamot, miszerint megvalósul az az eseményszerűség, ami a derridai szövegalkotás leglényegesebb eleme. Szegedi-Varga Zsuzsanna és Áfra János több helyen játszó- vagy úgy is mondhatnám, alkotótársnak hívja be a könyv nézőjét/olvasóját. A kötetben szereplő szövegeket, képeket nem lehet és nem is érdemes kívülről szemlélni vagy boncolgatni. Akkor válik ez a könyv igazán élménnyé, ha átengedjük magunkat a sodrásnak, és megengedjük, hogy a szövegek, képek továbbalakuljanak bennünk. Ez a belső történés pedig kizárja az értelmezési horizont fogalmát, hiszen azzal lehet kezdeni valamit, ami van, de azzal már aligha, ami történik a befogadás során. Szegedi-Varga Zsuzsanna és Áfra János közös munkája abból a szempontból mindenképpen Derrida „örökségének” nevezhető, hogy szakítottak a hagyományossal, a megszokottal, és merőben mást hoztak létre együttműködésük során. A befogadót több helyen is kibillentik, megvalósul a derridai értelemben vett dekonstrukció, a Termékeny félreértésnek pedig pontosan annyi olvasata lesz, ahány olvasója. Ezért (is) gondolom a kötet címét kifejezetten találónak.
Az alkotótársak közös munkáján végig érezhető, hogy párbeszédet folytatnak, egyikük sem dominánsabb a kötetben. Ami első látásra szemet szúr, az a hiány és a töredékesség: a cím nélküli, szándékoltan hiányos vagy szavakra széttördelt szövegek mellett olyan manipulált fotókat, számítógépes grafikákat találunk, amelyek darabjaikra esnek szét, vagy a darabok éppen új képpé formálódnak. A töredékesség, a hiány egyszerre foglalja magában a pusztulás és a teremtés lehetőségét. Szegedi-Varga Zsuzsanna korábbi munkáira is jellemző volt már a törlés, ám merőben szokatlan konnotációban. Szerinte ugyanis a törlés nem feltétlenül destruktív folyamat, lehet konstruktív is. Ráadásul a törlés során újabb és újabb dimenziók rétegződnek egymásra, hiszen nem beszélhetünk végleges visszatörlésről, az eredeti felülethez soha nem tudunk visszatérni, a törlésnek mindig nyoma marad. Jól példázzák ezt egy-egy oldalon az áthúzott vagy kitörölt szavak. A Photoshop szerkesztői háttere (transparent background) olyan „hiány”, ami szabadon továbbgondolható, másrészről az alkotás folyamatára, folyamatosságára is utalhat. Így válhat a könyv egy dobbantóvá, amelynek segítségével a befogadó elrugaszkodhat, és – mint a valódi dobbantó segítségével – új horizontok tárulhatnak fel előtte. A kötetben az ellentétekre, paradoxonokra, oxymoronokra is számos példát találunk. „Te viselsz imát, átkot, / gyönyört és megtartóztatást, / eltűröd háborúkban a ropogást, / haláltáborok falai közt /a kamrakaparást...” A szerzők olyan jelenségeket villantanak fel, mint a gépek, a mesterséges intelligencia és az ember, valamint az alkotó (Istent imitáló) ember és Isten viszonya. Mindezek mellett elég hangsúlyos szerepet kap a gyász, az elmúlás, és ehhez kapcsolódva poszthumanista gondolatokkal is találkozhatunk.
A magyar-angol nyelvű szöveg együttes megjelenése egymással szembefordított tükrökként viselkedik, hol felerősíti, hol kioltja egymást a két nyelv. Az angol fordítás néhány helyen szándékoltan töredékes marad, mintha egyszerre elhallgatni és/vagy kiemelni akarna, de az eredetihez képest tudatos torzítás jön létre. A torzításnak viszont nem adnék sem pozitív, sem negatív előjelet, a szerzők mintha csak magára a jelenségre reflektálnának, ami korunkban olyannyira túlburjánzik. Szegedi-Varga Zsuzsanna és Áfra János kollaborációjának képi és szövegvilága olyan kortárs létélményt tükröz, amely ugyanúgy érvényes és aktuális Bostonban vagy Debrecenben, ezért úgy gondolom, hogy bárhol megtalálhatja a maga befogadóközönségét.
Áfra János – Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés. Alföld Alapítvány, Debrecen, 2020., 2550 Ft
