Olvasónapló

 N__dasdy_b__nk.jpg

 

Timár Krisztina

Különleges alkotói nyelvet fordítani bátor

vállalkozás

(Nádasdy Ádám és a Bánk bán)

 

Katona József Bánk bánjának komoly érzelmi értéke, sőt identitásképző szerepe van a magyar kultúrában. Mint nemzeti dráma, mint nemzeti opera alapjául szolgáló szöveg, mint kötelező iskolai olvasmány sokunk életében játszott, játszik szerepet, egyéni és közösségi élményként egyaránt. Minden olvasója és nézője szembesül azonban azzal a problémával, hogy Katona stílusa, nyelvhasználata nagyon távol áll attól, ahogyan mi írunk és beszélünk. Azt a kezdeményezést tehát, hogy készüljön egy olyan kiadvány, amely egyaránt tartalmazza az eredeti szöveget és annak mai magyar nyelvre átírt változatát, méghozzá magyarázatokkal együtt, mindenképp üdvözlendőnek tartom.

A külföldi irodalmak klasszikusainak újrafordítása megszokott dolog, különösen a dráma műnemében. Ha évtizedekig nem készül új fordítás, a megváltozott nyelvű színházi közönségnek nem segít semmiféle lábjegyzet; ott és akkor, az előadás pillanatában kell megérteniük mindent, tehát új szövegre van szükségük. Szokatlannak tűnhet ellenben az, ha egy kultúra a saját klasszikusát próbálja meg a kortárs nyelvhasználathoz igazítani. Pedig, ha a fenti logikát követjük, ez a törekvés is érthető, és egyébként korántsem példa nélkül való. Más európai országokban a XIX. század eleje óta a legutóbbi időkig születnek hasonló „fordítások”, különösen középkori és reneszánsz alkotásokból. Jómagam angol és francia példákat ismerek: Geoffrey Chaucer Canterburyi mesék című művének 1400 előtt íródott eredeti szövege csak nyelvtörténettel foglalkozóknak érthető, a nagyközönség modern (verses vagy prózai) átdolgozásokat olvas; az 1860-as évek óta többször is újrafordították. Marie de France Tizenkét szerelmes regéjét (XII. század) 1820 óta úgy adják ki, hogy a páros számú oldalakon a középkori francia verses szöveg, a páratlanokon a modern prózai átirat szerepel. Hasonló módon jelentették meg 2017-ben François Rabelais monumentális XVI. századi regénysorozatát, a Gargantua és Pantagruelt. Marie-Madeleine Fragonard ültette át több évtizedes munkával mai francia nyelvre, és látta el (munkatársaival együtt) részletes jegyzetanyaggal. Létező gyakorlat tehát a nyelvi „modernizálás” még az epika műnemében is. Mennyivel inkább indokolható egy dráma esetében; nemcsak a fent említett okból, hanem mert egyébként is a mindenkori színházi gyakorlat része, hogy a szövegből húznak, vagy éppen hozzátoldanak, szavakat és mondatokat írnak át, ahogy az aktuális előadás megkívánja. Így evidensnek tűnhetett, hogy amikor a magyar irodalom is követni kezdte a jó példát, akkor éppen egy klasszikus drámát választottak ki elsőként.

Bátor vállalkozás volt, sok lehetséges buktatóval. Hiszen aki a Bánk bánnal kezd dolgozni, mégpedig azzal az igénnyel, hogy változtasson rajta, az nemcsak szakmai nehézségekkel szembesülhet, hanem akár a közönség tiltakozásával is. Csak az vállalkozhatott rá, aki teljes tiszteletben tartja a szöveget, és megfelelő háttértudással rendelkezik. Nem kétséges, hogy Nádasdy Ádámról mindez elmondható.

A „kétnyelvű” Bánk bán szakmai kiadványként nézve hibátlan. Átsegíti az olvasót a darab minden nehézségén, amelyek főként, de korántsem kizárólag nyelvi nehézségek. Katona nyelvét egyrészt az távolítja el a mai köznyelvtől, hogy szóhasználatában nem alkalmazta a nyelvújítás eredményeit, márpedig az akkor keletkezett szavak jelentős része mára közkeletűvé vált; másrészt az, hogy szó- és mondatszerkezeteit mindenkor alárendelte az időmértékes verselés szabályainak, ami sok helyütt szokatlan szórendhez és szóalkotási módokhoz vezetett. Az ebből adódó értelmezési nehézségeket a kiadvány következetesen jelzi. A ma már más jelentésben használt szavak és idegenül hangzó szerkezetek jelentését lábjegyzetben mindenütt megadja. Segít abban is, hogy az olvasó követni tudja a nagyon koncentrált figyelmet igénylő cselekményt. Hiszen a darabban rendszeresen előfordul, hogy a szereplők több jelenettel vagy felvonással korábbi részletekre utalnak vissza egy-két szóval; vagy éppen olyan információ birtokában szólalnak meg, amely csak több jelenettel vagy felvonással később fog felbukkanni. Ezeket is jelzik a lábjegyzetek. Ugyanakkor utalnak a történelmi háttérre, földrajzi nevekre, mitológiai alakokra, a XIII. századi jogra, társadalmi berendezkedésre, gondolkodásmódra is. Kitérnek arra, hogy Katona József mit tudhatott a középkori Magyarországról, mit vett figyelembe, és mit hagyott figyelmen kívül azért, mert nem a középkori, hanem a XIX. századi közönségre akart hatni a művével.

Hogy ne keveredjen a kétféle jegyzetanyag, a kötet szerkesztésekor ügyeltek arra, hogy az egyik csak az eredeti szöveghez kapcsolódjon, a másik csak a mai nyelven készült prózai átirathoz. Ezek párhuzamosan futnak a kötet szemközti oldalain (a páros oldalakon az eredeti, a páratlanokon a fordítás). Az eredeti szöveg alatt a régies szavak, kifejezések, nyelvtani szerkezetek értelmezése található, a mai nyelvű átirat alatt a történelmi, kultúrtörténeti, illetve a cselekményre vonatkozó megjegyzések. Az olvasó kedve szerint követheti a könnyen érthető fordítást (közben belenézegetve az eredetibe) vagy a veretes, ódon szépségű eredetit (segítségül hívva a lábjegyzeteket és az átiratot). Sőt, akár mindvégig párhuzamosan is olvashatja a kettőt. Segítségére van a kiadástörténeti, helyesírás-történeti, verstani és fordításelméleti ismereteket tartalmazó bevezető is.

Kiknek ajánlható ez a kiadás?

Színházi előadásokhoz nagyon hasznos segítség. Mivel több kritikai kiadás figyelembevételével készült, nyugodtan lehet támaszkodni rá. Esetleg érdemes Katona szövegét a fordítással kombinálni, bár az utóbbi nem feltétlenül előadásra készült. Segíti a színészek és rendezők munkáját, hogy a homályos kifejezések magyarázatot kapnak, illetve azt is mindig jelöli a lábjegyzet, ha egy-egy megjegyzést több különböző módon is lehet érteni. Annál is könnyebben illeszkedhet ez a kiadvány a színházi gyakorlathoz, mert a színház (illetve az opera) világában nem is először fordul elő ilyen nagyszabású átdolgozás. Erkel Ferenc operájának Egressy Béni-féle szövegkönyvét ugyanis a jelenlegi fordító édesapja, Nádasdy Kálmán alakította át annak idején a XX. századi magyar közönség számára, érthetőbb – és énekelhetőbb – formában.

Magyar szakos egyetemistáknak és magyartanároknak is feltétlenül ajánlom. Nyelvi elemzéshez nélkülözhetetlen, a fordító ugyanis hangsúlyozottan nyelvészként közelíti meg a szöveget. Mivel a mindenkori irodalmi elemzések alapja is a pontos szövegismeret és szövegértés kell, hogy legyen, műelemzésekhez is kiemelten használható. Különösen azok számára fontos, akik a jövő olvasóközönségét nevelik. Magyartanárként átlagosan kétévente olvasom újra a darabot, és többször is láttam színházban, de még engem is értek a lábjegyzetek olvasása közben meglepetések.

Abban egyelőre nem vagyok biztos, hogy középiskolás diákoknak is ajánlom-e. Először is azért, mert még nem próbáltam. Tavaly óta, amikor a kötet megjelent, történetesen még nem tanítottam tizedik osztályos csoportban. Másodszor azért, mert a fordítás közérthető ugyan, csakhogy a sok apró jegyzet és megjegyzés egyúttal tankönyvszerűvé is teszi, ami az olvasmányélmény ellen hathat. Ugyanakkor – legyünk őszinték – magának az eredeti szövegnek a nehézségei pontosan ugyanígy (ha nem jobban) árthatnak az olvasmányélménynek, hiszen különben nem is volna szükség fordításra. Talán szerencsés volna először emelt szintű érettségire készülő vagy társadalomtudományi tagozatra járó tanulókkal kipróbálni a szöveget, és utóbb vezetni be a használatát más osztályokban is.

Ajánlom ezenkívül mindazoknak, akik szeretnék felfrissíteni a klasszikus magyar irodalomról szerzett tudásukat, és fontosnak tartják, hogy alaposan, félreértések nélkül ismerjék ezt a klasszikusunkat. A kiadvány úgy könnyíti meg az olvasást, hogy közben Katona József sajátos stílusáról sem kell lemondanunk. Nádasdy Ádám munkája a cselekményt könnyebben követhetővé, a hátteret világossá, a szóhasználatot érthetővé teszi. Remélem, egyre több színház is felhasználja majd, és így minél szélesebb közönséghez juthat el.

Katona József: Bánk bán – eredeti szöveg Nádasdy Ádám prózai fordításával. Magvető, Bp., 2019., 326 oldal, 1699 Ft.


 

Főoldal

 

2020. július 02.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiSzív Ernő tárcái
Versek
Mogyorósi László versei Győrei Zsolt: A járvány első napjaibólHalmai Tamás: Előfeledések CI–CV. Stankovics Marianna versei
Prózák
Légrádi Gergely novellái Géczi János: EzeregyéjszakaBenedek Szabolcs: Az Arany Alma héjaDarvasi László: Egy tehén halála
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA