Bene Zoltán
A céltalan szabadság sivársága
„A céltalan szabadság ugyanolyan sivár, mint a szabadság hiánya" - írja Ferdinandy György A Pourtalés-kastély lakói című könyvében. Nos, többek között valami hasonló következtetésre juthat az az olvasó, aki Böszörményi Zoltán legújabb, az idei könyvhétre megjelent Regál című regényének utolsó oldaláról emeli föl a tekintetét.
A Regál ugyanakkor sokszínű könyv. Az egyes szám első személyben mesélő főhős politikai okokból a zöld határon keresztül hagyja el hazáját, egy diktatórikus országot, amelyben a főhőst a hatalom és erőszakszervezetei erősen szorongatják. A szökés után hősünk egy a diktatórikus államberendezkedés jellemezte világ és a „szabad világ" határán fekvő országban egy átmeneti szállásra kerül, nevezetesen a Regálba, ahol a politikai-gazdasági menekültek tengetik életüket mindaddig, míg egy harmadik ország be nem fogadja őket. A Regál viszonyai embert próbálóak, leginkább az erőszak, az agresszió, az emberi természet sötét oldalai irányítják, sokban emlékeztet a börtönök világára. Ilyen értelemben a Regál akár kalandregényként is forgatható.
Az átmeneti tábor, azaz a Regál kérlelhetetlen és gyakran a kegyetlenségig brutális. Maga a Regál, akár valami Leviathán, magába zárja és emészti, ha nem is emészti el teljesen lakóit (jóllehet akad olyan is, akit igen). Egy láthatatlan, fondorlatos, alattomos, kétszínű hatalom nyilvánul meg általa. Fortélyos félelem igazgatja a Regál lakóit. Felmerülhetnek az olvasóban Kafka világának allúziói, de a szereplők neveinek egy-egy markáns tulajdonsággal való kiváltása kapcsán akár még Rejtő Jenő zseniális Csontbrigádja is eszébe juthat. A jelképes beszédmód irányába mutat az egyes valódi államok elnevezéseivel folytatott játék is. És ilyen értelemben a Regál szimbolikus műként is lapozható.
A Regál egyes szám első személyű főhőse kíméletlenül őszintén számol be a hazáját elhagyni kényszerülő, a bizonytalanságtól, a honvágytól, a szeretetlenségtől gyötrődő ember lelki szenvedéseiről, küzdelméről, a túlélésért vívott csatározásairól. Ha pedig valamelyik érdeklődő olvasó utánanéz a szerző életrajzának, úgy (talán) joggal feltételezheti, hogy a Regál egyfajta kulcsregényként való meghatározása sem a valóságtól durván elrugaszkodó hozzáállás.
A Regál sokszínű könyv. Címszereplője, maga a Regál az átmenetiség, a köztes-lét, a bizonytalanság megtestesítője is, a Regál az a folyó, amelyet átúszva örvények között hányódik, olykor fuldokolva, rettegve küzd a hullámokkal, máskor bizakodva hasítja a vizet az, aki nekivágott. Az a pont, ahol a múlt kínjai akár enyhülhetnek is már, hiszen a jövő reményei villannak föl a létük jobbra fordulására áhítozó lakók előtt - azonban e felvillanásokkal egyidejűleg számos kérdés és kétely is beléjük hasít.
A Regál sokszínű könyv. Nem utolsósorban leleplező könyv is: felvillantja az európai típusú polgári demokráciák álságosságát, képmutatását, lelketlen, embertelen célelvűségét, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának legfeljebb paródiája. A főhős egy diktatúrából érkezik a „szabad világ" egyik országába, ahonnan a „szabad világ" zászlóshajóiba, fellegváraiba kíván továbbállni sorstársaival együtt: Amerániába (az Amerikai Egyesület Államokba), Kadániába (Kanadába) és Autérliába (Ausztráliába). Csakhogy igen hamar szembesül azzal, hogy a befogadó hatalmakat korántsem az emberség, távolról sem az emberi jogok vagy az emberi élet tisztelete motiválja. Ezek az államok kizárólag önös, hétköznapi, s mindenekelőtt és -fölött gazdasági érdekeik alapján fogadnak be vagy utasítanak el bevándorlási kérelmeket. Ahogyan a Regál egyik hivatalnoka fogalmaz: „Ez tisztára emberpiac. Ha fiatal vagy, képzett, családos, ráadásul olyan a szakmád, amit keresnek az illető országban, akkor nagy az esélyed, hogy jóváhagyják a [bevándorlási] kérelmed. Ám ne ringasd magad illúziókba." Ezek után valami olyasmi következtetésre juthat az olvasó, aki Böszörményi Zoltán legújabb, az idei könyvhétre megjelent Regál című regényének utolsó oldaláról emeli föl a tekintetét, amit Ferdinandy György A Pourtalés-kastély lakói című könyvében ekképpen fogalmaz meg: „Az értelmetlen szabadság éppen olyan sivár, mint a szabadság hiánya."
Böszörményi Zoltán: Regál. Ulpius-ház, Budapest, 2011
